Magyarország magával ránthatja a szomszédjait is a válságba
Az alapblog.hu-nak adott interjúban Charles Robertson egyebek között azt mondta, hogy nemcsak Magyarország destabilizálódhat, hanem Magyarország miatt lényegében az egész térségünk. Ráadásul a szakértő szerint ez a folyamat már kezdetét vette: megnőtt és lassan, de biztosan folyamatosan növekszik Ausztria kockázati felára. Az osztrák bankokkal szembeni nemzetközi piaci bizalmatlanság terebélyesedik. Közben hasonló folyamat látszik beindulni Csehország és a cseh korona esetében is. A fertőződés tagadhatatlan jelei már tapasztalhatóak.
Ebből a befektetők, a piaci szereplők túlnyomó többsége arra következtet, hogy elő kell készíteni a kivonulást a Magyarországon túlzott kitettséggel bíró bankokból és országokból. Az osztrák bankok e tekintetben a leginkább érintettek, ugyanakkor szintén rendkívül aktív a jelenlétük Csehországban és részben Lengyelországban. Charles Robertson szerint, ha most gyorsan nem tisztázódnának a dolgok Magyarország szándékai körül, akkor a közép-európai térség bizony jó eséllyel destabilizálódik.
A magyar kormány az argentinoktól nyúlta a „nyugdíjpénztár-ötletet”
Charles Robertson egyértelmű párhuzamot lát a mostani magyar és a 2002-es argentin válság között. Emlékeztetett, hogy Argentína a kilencszázkilencvenes években összekapott az IMF-fel, amellyel előzőleg meg kellett állapodnia, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget. De az argentinok –mint kiderült - nem bírták, nem tudták és nem akarták már követni a Valutaalap hitelfeltételeit. Az argentin elnök és környezete diktátumként prezentálta saját közvéleménye és részben a külföld előtt mindazt, amit az IMF követelt az országtól, és jogos szabadságharcként kommunikálta, hogy nem hajlandó visszafizetni a kapott pénzek egy részét.
Ami Robertson szerint a magyar kormányt megihlette az akkori argentin lépésekből, az a magánnyugdíjkasszák államosítása volt. A lefoglalt pénzeket az argentin vezetés szintén hiánycsökkentésre használta fel. Az ország bejelentette fizetésképtelenségét, az adósságait leértékelte, az argentin peso ára zuhanórepülésbe kezdett, a hitelezők pedig futhattak és futnak a mai napig is a pénzük után. Viszont az is tény, hogy meglepően rövid idővel az ország totális leértékelődését követően Argentína gazdasága félelmetes gyorsasággal növekedni kezdett. Ez a politika odahaza roppant nagy népszerűségre tett szert, az argentin GDP az utóbbi időben évente átlagosan 7-8-9 százalékkal erősödött, ugyanakkor továbbra is nagyon magas az infláció és a munkanélküliség. Ám ettől függetlenül az argentinoknak tetszik ez a politika. Robertson szerint ma nem csekély számú komoly - főként amerikai és brit - befektető elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar kormány az argentin példát akarja lemásolni.
Kalapozó diktatúrák – mindig az IMF az erősebb
Az alapblog.hu megkérdezte Charles Robertsont a mostanában többször hallott „belarusz” – párhuzamról is. A szakértőnek frissek a fehérorosz tapasztalatai, nemrég járt ott. Robertson elmondta, hogy a látogatásakor a belarusz elnök éppen Moszkvában tárgyalt, a külügyminiszter Pekingben, a parlamenti elnök Kazahsztánban, hogy mindezen országok támogatását megnyerje az ország, Belarussz finanszírozásához. Felajánlották, és azóta is ajánlgatják – főként keleti partnereknek – Belarussz legnagyobb és legjobban működő vállalatait. Most már minden értéküket eladnák külföldieknek, hogy tovább finanszírozhassák ezt a politikát. A szavakban folytatott függetlenségi küzdelmük páratlan függőségi helyzetbe sodorta őket. Az infláció immár 125 százalékra kúszott fel.
Robertson szerint aki ezt az opciót reális alternatívaként veszi számításba, annak mindezt tudnia kell.
A szakértő szerint a nemzetközi működő tőke, továbbá a bankok, általában az intézményi befektetők körében kevésbé értékesek a diktatúrák, mint a szabad piaci alapon működő államok. Ez utóbbiaknak nyomon követhetően alacsonyabb a kockázati feláruk, mint a diktatúráké. Hiába sorolják fel az ellenérveket Kína, netán Szingapúr vagy Törökország kapcsán, ugyanis ezek az országok nem hagynak kétséget afelől, hogy a külföldi tőke biztonságban marad, másrészt Kína eleve külön tészta, harmadrészt mindannyian lassan, de biztosan egyre átláthatóbbá, egyre nyitottabbá válnak – társadalmi, politikai szempontból is.
Robertson szerint Magyarország esetében ma már a befektetőket kevéssé érdekli, hogy erős-e vagy sem a parlamenti helyzete a kormánynak, ahogy az sem, hogy kemény kézzel irányítanak-e vagy sem. A Renaissance Capital vezető közgazdásza úgy véli, hogy lehet a magyar kormány bármilyen erős, akkor is nyilvánvaló, hogy az IMF és az EU erősebb nála, csak ők adhatnak fedezetet, garanciát a befektetők számára, hogy ne vonuljanak ki teljesen a magyar piacról. Charles Robertson szerint ezt a magyar döntéshozók tökéletesen értik, tudják. A megállapodás megszületésének ad most már a piac nagyobb esélyt. Mégpedig annak, hogy egy-két hónapon belül tető alá kerül a dokumentum.
Török taktika a magyar kormány és IMF közötti kommunikációban
Charles Robertson reálisnak látja a párhuzamot a török és a magyar IMF-taktika esetében. Szerinte a törökországi hatalom erős birtokosa, Erdogan miniszterelnök és környezete 2009-ben valóban olyasfajta kommunikációt folytatott, mint amit Magyarországon is megfigyelhető az utóbbi néhány hónapban. Úgy látja, hogy a törökök valóban sikeresen húzták az időt azzal, hogy felváltva egyszer kétségeket, másszor optimizmust ébresztettek az EU partnerekben, Amerikában, az IMF-ben, a piaci szereplőkben megállapodási hajlandóságukkal kapcsolatban. Szerinte azért mertek játszani a külföldiek idegeivel illetve mertek taktikázni, mert feltételezték, hogy a globálisan gazdasági-pénzügyi válság időszakában előbb-utóbb már bármilyen feltételekkel, de mindenkinek abszolút érdekévé válik, hogy végre aláírásra kerüljön a megállapodás, hogy lenyugodjanak a piaci kedélyek.
Robertson szerint nagyjából be is jött a törökök számítása, a török kormány feltételei messzemenően érvényesültek az IMF-fel kötött hitelmegállapodásban. A szakértő szerint nem zárható ki, hogy a magyar kormány a törökhöz hasonló módon képzeli el a dolgot, gondolván arra, hogy egy ilyen európai válság idején a nyugati környezetnek kezd éppannyira érdekévé válni a megállapodás, mint Magyarországnak. Mégis a piacok most inkább a gyors megállapodásnak adnak nagyobb esélyt, ezért feltételezi – hacsak nem küldenek megint elbizonytalanító jelzéseket Budapestről -, hogy a forint nem merül az eddig történelmi mélypont, a 324 forintos euró árfolyam alá a következő hetekben.
A magyar gond nem önmagában, hanem az euróválság tükrében ijesztő
Charles Robertson szerint Magyarország nem lenne fő probléma, az ország gazdasági-pénzügyi helyzete ugyanis „istenes” Portugáliáéhoz, Görögországéhoz képest, illetőleg ahhoz képest, hogy Spanyolországban minden második huszonöt évnél fiatalabb polgár munkanélküli. Rendkívüli társadalmi feszültségek húzódnak meg egyes dél-európai országok gazdasági problémáinak mélyén, és ehhez társul még az európai bankok helyzete, amely egyre tragikusabbá válik. Szerinte ez utóbbit kellene most mindenekelőtt kezelni, de a magyar probléma ezt gátolja. Robertson azt mondja: Abban lehet, és kell reménykedni, hogy a következő hónapokban intézményesítetten erősödni fog az Európai Központi Bank, annak beavatkozási keretei kibővülnek. Nem várható azonban semmiképpen sem, hogy két-három éven belül meg tud oldódni a válság az EU-ban és az euró körül.
A vezető közgazdász a negatív tartományba eső német állampapír hozamokkal kapcsolatban arról beszélt az alapblog.hu-nak, hogy zuhan a kockázatvállalási kedv a nagy befektetők körében, féltik a készpénzt. Hiszen a pénzalapok menedzserei az utóbbi időben oly sokszor megégették magukat, és egyszerűen nem engedik meg többé maguknak, hogy elveszítsék a kis- és nagy polgárok megtakarításait. A szintentartásra törekednek minden áron. Robertson szerint ez korábban elképzelhetetlen volt, hiszen ellentmond minden józan logikának, hogy ha egy olasz vagy egy spanyol, vagy akár egy magyar államkötvény birtokában - euróban denomináltan - 10 százalék körüli hozamot lehet kapni, akkor nem őket, hanem helyettük a nulla, vagy akár – mint most Németországban, illetőleg Svájcban – a negatív hozamot választja a piac. A szakértő szerint ez rendkívüli bizalmi válságról tanúskodik.
Az oroszokra is számíthat a magyar kormány
Izgalmasnak nevezte a szakérő azt a felvetést, hogy Oroszország jelentős segítséget tudna adni Magyarországnak a válságban, ugyanakkor úgy vélte, hogy Európa egészét illetően az oroszok roppant óvatosak. Mert hát egyrészt ott van nekik az ötszáz milliárd eurónyi devizatartalékuk, másrészt ők sem engedhetik meg maguknak- és ez a jóval magasabb devizatartalékkal rendelkező kínaiakra is elmondható -, hogy kockáztassák azt. Márpedig amíg nincs megnyugtató politikai válasz az EU-ban a függőben lévő intézményi reformokról, az EKB hatáskörének, beavatkozási lehetőségeinek drámai bővítéséről, amíg a dél-európai eurós államok felett lebeg a csőd lehetősége Damoklész kardjaként, addig Oroszország semmiképpen sem siethet nagy európozíciók kiépítésére - véli Robertson, aki szerint Oroszország nyitottabb Magyarország felé. Szerinte elképzelhető, hogy az oroszok előbb-utóbb komoly érdeklődést fognak mutatni magyar vállalatok, illetőleg magyar papírok, kötvények iránt. Sőt, feltételezi, hogy mindennek a magyar kormány elébe is kíván menni. Szóval az orosz opció nyitva áll Magyarország előtt.
Nem a piaci spekuláció gyengíti Magyarországot
Charles Robertson szerint amit országok elleni spekulációnak neveznek, vélhetőleg létező jelenség, de az ezt űző pénzemberek elenyésző kisebbséget alkotnak, épp ezért hatás nélküliek. Egy politikailag, gazdaságilag stabil országot vagy annak devizáját képtelenség destabilizálni. Úgy véli, hogy szándékosan gyengíteni sem lehet egy devizát, ha annak fundamentumai rendben vannak. Ha viszont nincsenek, akkor éppen emiatt menekülnek el belőle a befektetők. Épeszű befektető, más szóval a befektetők túlnyomó többsége nem hajlandó belemenni olyan játékba, hogy részt vegyen valaminek a tönkretételében. Hiszen annak beláthatatlan, hosszabb távú következményei lehetnek, amelyek miatt az ember mindenét elvesztheti, vagy legalábbis a többszörösét annak, mint amit a rombolással elért rövid távú nyereséggel csinált.
Robertson szerint ha valaki Magyarországgal szemben mégis feltételez valamilyen nemzetközi spekulációs támadást, akkor az ellen a leghatékonyabb, a győzelmet jelentő ellencsapás a mindenkit meggyőző, átlátható, kiszámítható, a geopolitikai realitásokat figyelembe vevő gazdaságpolitikai és az ehhez kapcsolódó következetes hivatalos kommunikáció.
A teljes interjút itt olvashatják.
Szép eredményt tettek közzé.
