|
| Angela Merkel a mai napon, amint elhagyja a német parlament, a Bundestag épületét. EPA/HAYOUNG JEON |
Ki adott neki felhatalmazást arra, hogy tárgyaljon Oroszországgal az új európai biztonsági együttműködésről?
- így dühöngtek berlini diplomaták a Financial Times szerint amiatt, hogy Emmanuel Macron új biztonsági együttműködést javasolt Vlagyimir Putyinnak nyáron, az orosz elnök látogatása során a dél-franciaországi Fort de Bréganconban.
Helycserés támadás
A mindössze 41 éves francia elnök néhány nappal később Ukrajna ügyében is diplomáciai offenzívát indított: 2016 óta először hívta össze a Normandiai Négyek (Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna) vezetőinek ülését. Habár állítása szerint mindent egyeztetett Angela Merkel német kancellárral, mégis az a benyomás támadt, hogy Macron egy, hagyományosan a német diplomácia által dominált területre (európai-orosz kapcsolatok) próbál befurakodni.
A brit lap szerint mindez azt mutatja, hogy nemzetközi téren gyengül Németország befolyása, és az így keletkezett űrt a francia diplomácia és mindenekelőtt Emmanuel Macron kezdi betölteni.
Macron csak azért lehet ennyire aktív, mert Németország ennyire passzívvá vált
- véli Omid Nouripour, a német Zöldek külügyi szóvivője.
A Merkel-korszak vége
Mindez persze összefügg azzal, hogy lassan a végéhez közeledik a kétezres évek eleje óta tartó Merkel-korszak. A kereszténydemokrata politikus tavaly ősszel, 18 év után távozott pártja, a CDU elnöki tisztségéből, és azt is bejelentette, hogy ötödször már nem fog harcba szállni a kancellári posztért. Azaz mandátuma lejárta után, 2021-ben visszavonul a politika frontvonalából.
Merkel egyre kevésbé képes meghatározni, hogy miről szóljon a politika, és belföldön is egyre gyengébbek a pozíciói. A szociáldemokratákkal kötött (kényszer)koalíció törékeny, ötlettelen, és inkább csak sodródik a történésekkel.
A koalíció túlságosan el van foglalva magával, jobban törődik a belső feszültségekkel mint a Németország előtt álló nagy kihívásokkal. Egyre inkább hajlik a provincializmusra, ami azt jelenti, hogy Németország Európában már képtelen labdába rúgni
- mondta a brit lapnak Steffen Kampeter, a német pénzügyminisztérium korábbi államtitkára.
Búcsú a világpolitikától
Nagyrészt hasonló fejleményekről számoltak be a Privátbankár.hu berlini forrásai is:
Angela Merkel gyengül. Kevesebbet szerepel a nyilvánosság előtt, a korábbiaknál kevésbé képes meghatározni a politikai napirendet. Pártbeli utódja, Annegret Kramp-Karrenbauer pedig nem képes a nyomdokába lépni.
Az egyik legbefolyásosabb német lap, a Süddeutsche Zeitung nemrég egyenesen azt írta, hogy a kancellár néha megalázó helyzetekbe kerül, és megkezdődött búcsúja a világpolitikától:
Macron ellopja tőle a show-t, nemzetközi befolyása eltűnőben van.
Ráadásul az évekig szárnyaló német gazdaságot recesszió fenyegeti, az amerikai-kínai kereskedelmi háború és az esetleges rendezetlen Brexit tovagyűrűző hatásai pedig tovább ronthatnak a helyzeten.
Olyan korban élünk, amikor az emberek útmutatást várnak, és ezt nem kapják meg Merkeltől. Csodálom a hitelességét, nyugalmát és higgadtságát, de Németországban most sok tekintetben új politikai stílusra van szükség
- mondta a brit lapnak Andrea Römmele politikai kommunikáció-szakértő.
Nehéz idők
A német kancellár dolgát nehezítették a tőle független külpolitikai fejlemények is, hiszen egy olyan világban kellene szövetségeseket találnia, amelyet egyre inkább olyan vezetők dominálnak, mint Donald Trump, Vlagyimir Putyin vagy éppen Recep Tayyip Erdogan.
Az amerikai elnök többször is élesen támadta a német vezetést, például a védelmi költések alacsony szintje vagy éppen az orosz gáztól való függőség miatt.
Jobbról középre
Ugyanakkor Merkel belpolitikai szinten magának is köszönheti hatalma meggyengülését. Kritikusai szerint a CDU folyamatos népszerűség-csökkenése részben annak tudható be, hogy a kancellár a politikai közép irányába tolta pártját, és eltávolodott annak eredeti értékeitől.
(Merkel) komolyan próbára tette pártja türelmét liberalizmusával. Ennek az volt az ára, hogy sokkal kevesebb szabadsága maradt más fontos területeken
-véli Sigmar Gabriel volt alkancellár, a szociáldemokraták egykori vezetője. Egy CDU-s parlamenti képviselő pedig azt mondta, hogy különösen a migrációs válság kezelése rontott a helyzeten.
Az FT szerint a belpolitikai témák és a koalícióépítés nehézségei elvonták Merkel figyelmét (és alighanem energiáját) a nemzetközi feladatoktól, például az EU és az eurózóna reformjától, vagy éppen a populizmus elleni küzdelemtől. Ráadásul a külügyminiszteri posztot az a Heiko Maas kapta meg, aki kritikusai szerint híján van a szükséges vezetői kvalitásoknak, és nincsenek világos céljai.
Macron az élre tör...
A német passzivitás miatt Macron úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást. Az augusztusi G7-csúcson már a világ első számú probléma-megoldójaként lépett fel, és még az ukrajnai konfliktus ügyében is megpróbálta átvenni Merkeltől a közvetítő szerepet.
Ő ezt nem hagyhatja, hiszen Németország speciális viszonya Oroszországgal az egyik legfontosabb értéke kancellárként. A nyugati vezetők tudják, hogy mi, németek úgy tudunk beszélni az oroszokkal, mint senki más, még Macron sem
- jelentette ki az FT-nek Josef Janning külpolitikai szakértő.
... de azért nem kell temetni Merkelt
Bár a kancellár befolyása egyre gyengül, még így is útjára indított néhány fontos kezdeményezést. Élére állt például annak a tervnek, amely szerint helyben kell segíteni a szegény afrikai államokon, hogy így vegyék elejét egy újabb migránsáradatnak.
Ő javasolta azt is, hogy Németország adjon majd otthont a nemzetközi Líbia-konferenciának, és valamelyest az is felértékelheti a szerepét, hogy jövőre Németország veszi át az Európai Tanács soros elnökségét.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kancellár még mindig a legnépszerűbb politikus országában, és ellenfelei is elismerik, hogy továbbra sem szabad alábecsülni. Még akkor sem, ha a kancellárként hátralévő két évében igazán nagyot már aligha fog alkotni.
Ez a „gig economy.” 
