Izraeli tisztviselők - bár flegmán elutasítják, hogy az ő titkosszolgálatuk lett volna a végrehajtó - határozottan állítják, hogy a dubaji gyilkosság miatti felháborodás Európában és másutt is hamar lecsillapodik majd - írta a The Economist című brit hetilap.
Londonban, Canberrában és Dublinban bekérették az izraeli nagykövetet, és kikérdezték azokról a lopott és hamisított útlevelekről, amelyeket a Mahmúd al-Mabhúhot likvidáló csapat használt, s amelyek létét utóbb fölfedte a dubaji rendőrség. Az EU külügyminiszterei is "élesen elítélték" az akciót. Az izraeliek viszont, csökkenteni igyekezvén a kárt, ártatlanul csak azt hangoztatják, hogy a panaszok főként az útlevelekre s nem annyira magára a gyilkosságra irányultak - és végül is nem mutattak egyértelműen a Moszadra.
A biztonsági kamerák részletes felvételei dacára, amelyek rögzítették a jövés-menést a dubaji repülőtéren és szállodákban, a Moszad emberei váltig állítják, hogy a bizonyítékok gyönge lábakon állnak. Rafi Ejtan volt mesterkém (később miniszter) még arra is célzott félig tréfálkozva, hogy talán egy rivális titkosszolgálat húzta csőbe őket.
Mindenesetre az izraeliek, még ha nem ismerik is el érintettségüket, annak az általánosabb háborúnak a keretébe illesztik Mabhúh likvidálását, amelyet Izrael a Nyugattal és annak titkosszolgálataival együtt vív. Az izraeliek hangsúlyozzák, hogy a Hamász palesztin iszlamista szervezet éppannyira a Nyugat ellensége, mint Izraelé. Hasonlóképpen a libanoni síita Hezbollah is -teszik hozzá, megjegyezvén, hogy mindkettő Irán ügyfele.
Izrael azt mondja, hogy Mabhúh emberrabló és gyilkos volt, utóbb pedig fegyverbeszerző, főleg Iránból. Az izraeliek el akarják vágni a fegyverek - különösen a rakéták - útját a Hamász ellenőrizte Gázai övezetbe. E célból támadnak meg hajókat Afrika szarvánál, és bombáztak egy teherautó-konvojt Kelet-Szudánban. "Ez a szélesebb háttere annak, ami Dubajban történt - mondja egy izraeli, aki jó ismerője a Moszadnak. A baráti kormányok jól tudják ezt." És hallgatólagosan el is fogadják - teszi hozzá.
Kémgépek Magyarországon? A héten látott napvilágot az a hír, miszerint izraeli katonai gépek repültek magyar légtérben. Az izraeli nagykövet szerint nem katonai kémgépekről van szó, a berepülésről pedig tájékoztatták a magyar felet. A Honvédelmi Minisztérium azonban értetlenül áll a történtek előtt, ugyanis nem kaptak tájékoztatást. A Nemzeti Közlekedési Hatóság ugyanakkor engedélyt adott a pilótáknak a magyar légtérbe való belépésre. Egy, a Hír TV-nek nyilatkozó repülésirányító azt mondta, a gépek kódja szerint katonai repülőkről van szó. A miniszterelnök vizsgálatot rendelt el az ügyben, miközben Szollár Domonkos kormányszóvivő a hét közepén úgy nyilatkozott: tudtak a gépek érkezéséről. Szekeres Imre, a szaktárca vezetője azt ígérte, felelősségre vonják a közlekedési hatóság illetéskeseit, egyúttal javasolta a Katonai légi hatóság újbóli felállítását. A minisztert a Fidesz - az ügy miatt - távozásra szólította fel. |
Egy hatalmi harc a Moszadon belül nem jönne jókor Izraelnek. A dubaji affér épp akkor történt, amikor az ügynökség több mint egy évtized óta a legkeményebb próbatétele előtt áll. Első miniszterelnöksége idején (1996-1999) Netanjahu utasította a Moszadot: minden eszközzel akadályozza meg - a katonai erőn kívül -, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Az izraeli hierarchiában a Moszad-főnök a felelőse mind a politikai, mind a titkos erőfeszítéseknek azért, hogy gátat vessenek Irán nukleáris törekvéseinek, továbbá összegyűjtsék és megosszák az ezzel kapcsolatos értesüléseket más kormányokkal.
Az évek során kiszivárgott jelentések arra engednek következtetni, hogy az izraeliek elértek némi sikert az iráni tevékenység lassításában. Az utóbbi időben azonban olyan hírek keltek szárnyra, hogy a Moszad alkalmasint kifogyott a trükkökből e téren. Izraeli hírszerzési források szerint viszont ez nem így van. Azt mondják, az iráni atomtervek figyelését és zavarását célzó nem katonai eszközök elegye még mindig működik. Nem zárják ki azonban - érthető módon - a közvetlen erő alkalmazását sem az iráni nukleáris létesítmények ellen. Netanjahu egyelőre csak "bénító szankciókat" sürget.
Egy Moszad-forrás szerint a kalandos akcióknak még mindig van hasznuk, még ha az ultramodern elektronikai és biometrikus eszközök - amelyeket (izraeli szemmel) meglepő hatékonysággal alkalmazott a dubaji rendőrség - megnehezítik is az ilyen, parókás-álruhás, régi trükkökkel végrehajtott műveletek végrehajtását. "De minden technikai probléma egy kihívás - mondja az idézett forrás. - Biztosra vehetik, hogy hírszerző ügynökségeink már dolgoznak a megoldásokon."
A Moszadot, nagyszájú igazgatóját és Netanjahut sokan bírálják Izraelben. Szerintük a titkosszolgálatnak két további hiányossággal kell megbirkóznia: a pökhendiséggel és az önelégültséggel. A hírszerzés egy volt tagja azt mondja, veszedelmes "felsőbbrendűségi komplexus" vert gyökeret mind a Moszadban, mind a belbiztonsági szolgálatban, a Sin Bétben, amely héber betűszavával Sabak néven is ismert. A látható siker, amellyel figyelik a palesztinokat és beszivárogtak a soraikba Ciszjordániában, olyan lekezelő hozzáállást idézett elő, amely már gátja a béketeremtésnek.
Nemrég derült fény arra - nem csekély izraeli kárörömtől kísérve -, hogy a Hamász egyik alapítójának fia már régóta a Sin Bét ügynöke volt. Akkor hát minek bajlódni a palesztinokkal folytatott tárgyalásokkal, ha ilyen trükkökkel folyamatosan keresztbe lehet tenni nekik? - kérdezik nem kevesen az izraeli hírszerzés berkeiben Vannak azonban, akik ezzel nem értenek egyet. Sok függ attól, ki lesz Dagan utóda - vélekedik a The Economist elemzője.
MTI, Privátbankár