Az elemzés alapját a NATO célkitűzése adja, amely 2035-re GDP-arányosan 5 százalékos védelmi kiadást határoz meg a tagállamoknak.
A magyar kormány tervei szerint ebből az 5 százalékból 3,5 százalék jelenti a közvetlen védelmi kiadást, további 1,5 százalék pedig egy tágabb biztonsági és ellenállóképességi ráfordítást takar. Ez jelentheti például a kritikus infrastruktúrák védelmét, a kiberbiztonságot de egyéb beruházásokat is
- ismerteti az elemzés. A GKI kifejti: Magyarország az elmúlt időszakban jelentősen növelte védelmi kiadásait, amelyek GDP-arányos szintje 2010 és 2025 között 1 százalékról 2 százalékra, az eredeti NATO célkitűzés szintjére nőtt, és várhatóan fölé is emelkedik.
Fotó: GKI Gazdaságkutató Zrt., SIPRI
A teljes költségvetési kiadáson belüli aránya ugyanezen időszakban 2,1 százalékról 4,3 százalékra növekedett, a 2035-ös célhoz szükséges évi mintegy 1300 milliárd forint előteremtése pedig négy egymással kombinálható csatornán keresztül történhet az elemzők szerint.
Honnan lehet előteremteni a pénzt?
A többletforrás biztosításának első lehetősége a költségvetési kiadások átcsoportosítása, illetve átcímkézése. Magyarországon az átszervezés lehetőségét szűkíti az idősödő népességből fakadó növekvő nyugdíj- és egészségügyi kiadási igény, valamint az energiabiztonsághoz, a zöld átmenethez, a közlekedési infrastruktúrához és az oktatáshoz kapcsolódó beruházási szükséglet.
Az átcsoportosításoknak emellett nemcsak gazdasági, hanem jelentős szakpolitikai és politikai költsége is lehet, hiszen – mint írták – lehetőség van például az egészségügyi, oktatási, közlekedési beruházások egy részének átsorolására.
Ezek mellett a költségvetési kiadások hatékonyabbá tétele, valamint a közbeszerzési folyamatok transzparensebbé alakítása további megtakarításokat eredményezhet a gazdaságkutató szerint.
A plusz kiadások második finanszírozási lehetőségeként a GKI az államadósság növelését, azaz a védelmi kiadások hitelből finanszírozását helyezte kilátásba. Az elemzők megjegyzik: az adósság további növelését a kedvezőtlen költségvetési helyzet korlátozza, miközben az euró bevezetésére vonatkozó célok teljesítése önmagában is jelentős fiskális konszolidációt (az államháztartás pénzügyi helyzetének javítását) és szigorú adósságpályát tesz szükségessé.
A kutatók szerint a harmadik mód az állami bevételek növelése, amely elsősorban az adóterhelés emelésén keresztül megy végbe, de ez nem jelent költségmentes megoldást. A magasabb adóterhek mérsékelhetik a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét és fogyasztását, illetve a vállalatok beruházási és fejlesztési forrásait, ezáltal pedig a gazdasági növekedést és magát az adóalapot is.
A finanszírozás negyedik csatornája a GKI elemzése alapján a gazdasági növekedés. A magasabb védelmi kiadások – amennyiben azok nagy része a magyar gazdaságban jelenik meg – növelik a GDP-t, amelynek egy része a magasabb adó- és járulékbevételeken keresztül visszafolyik a költségvetésbe. A tanulmány ennek kapcsán megjegyzi: fontos, hogy mekkora a védelmi kiadások importtartalma.
Így profitálhatna igazán Magyarország
Ha annak minél nagyobb része kerül külföldre külföldi termékek és szolgáltatások vásárlása miatt, annál kisebb rész stimulálja közvetlenül a magyar gazdaságot, így annál kisebb a GDP- és az adóbevétel-növelő hatás is.
Ezek alapján Magyarország számára a fenntartható, hosszú távú megoldást a GKI szerint a magyar gyártókapacitások kiépítése jelenti, amely az elemzés alapján kettős előnyt nyújt: a belföldi megrendelések adóbevételek formájában részben visszakerülnek a költségvetésbe, és stimulálják a gazdaságot, miközben csökken a geopolitikai kiszolgáltatottság, és erősebbé válik a stratégiai ellátásbiztonság.
Amennyiben exportálhatók a védelmi ipari termékek, úgy a külső piacok további ösztönzést jelentenek, de mindehhez tudatos, a gazdaságpolitikával összehangolt védelmi ipari fejlesztések kellenek – mutatott rá a GKI.
Az elemzők úgy látják, a külföldi tulajdonú, de Magyarországon működő gyártókapacitások ugyan mérséklik az importfüggőségből fakadó kockázatokat, a külföldi tulajdon, a profitrepatriálás és a technológiai kitettség miatt továbbra sem jelentenek teljes körű gazdasági és stratégiai önállóságot.
A GKI szerint a kapacitások fejlesztésénél „jogos elvárás” az is, hogy az erre a célra fordított költségvetési forrásokat hatékonyan költsék el, és a kiépülő hadipari bázis nemzetközi szinten is versenyképes legyen.
