Lengyelországban egy sok pártból álló mérsékelt koalíció vette át a kormányzást decemberben a homogén radikális jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) párttól, illetve egy két törpe méretű szövetségesétől, ami sajátos helyzetet teremt – írta Aleks Szczerbiak, a Notes from Poland publicistája.
A párttársaságnak természetesen van szakpolitikai programja, amelyben igyekeztek megtalálni az egymástól nagyon távol álló jobb- és baloldali politikai erők közös nevezőjét, ám amiben igazán egyetértenek, az az elődjük elszámoltatása. Emellett finoman fogalmazva felülvizsgálnák a kiterjedt elitcserét, amit a PiS nyolcéves regnálása alatt végrehajtott.
Egy sor ígéret
Az új kormány első gondja az lesz, hogy betartsa az októberi választási győzelem érdekében tett számos drága szociális osztogatási ígéretét. Főként azért, mert a választók már a 2024. áprilisi önkormányzati, majd a júniusi európai parlamenti választáson jelezhetik, mit gondolnak a miniszterelnök és miniszterei munkájáról.
A koalíció legnagyobb pártja, a mérsékelt jobboldali Polgári Platform (PO) 30 százalékos béremelést helyezett kilátásba a tanároknak és 20 százalékos pluszt a többi közalkalmazottnak. Emellett 1500 złotys (ez a jelenlegi árfolyamon 130 ezer forintnak felel meg) juttatást a gyesről a munkába visszatérőknek. Ezt nevezik „nagymamabérnek”, a gyereknevelésbe erősen bekapcsolódó nagyszülőkre utalva.
A legdrágább ígéret az adómentes jövedelem évi 60 ezer złotyra (5,22 millió forint) emelése volt. Ennek teljesítését azzal hárították el egyelőre, hogy az elfogadott 2024-es költségvetésben már nem lehetett adóváltozásokat végrehajtani. Feszültségeket okoz a koalícióban a legfontosabb társadalompolitikai kérdés, az abortusz liberalizációja. Abban egyetértés van, hogy a PiS uralma alatt bevezetett szigorítást felpuhítják, ám abban már nem, hogy mennyire.
Mi mond a jog?
Az ország előző vezetésének ügyeinek felülvizsgálatát parlamenti vizsgálóbizottságokkal akarják megoldani, ám kérdés, mire jutnak.
A történet vége könnyen az lehet, hogy az alkotmányt sértő intézkedéseket hoznak. Ilyennek bizonyult például az állami tévét a PiS-kormány propagandaeszközévé tevő vezetők felmentése a mandátumuk lejárta előtt. Így gyorsan eljöhet az idő, hogy az ellenzékbe szorult volt kormánypárt vádolhatja a kormányon lévőket a jog uralmának megsértésével. A mérsékelt jobb- és baloldal legfontosabb kampányüzenete – a szociális osztogatáson túl – ugyanis az volt, hogy helyreállítják a jog uralmát Lengyelországban.
Addig nem mond le a fegyveres ellenállásról. 
