Ebben az országban azt már valószínűleg mindenki tudja, hogy szombaton bravúros döntetlent ért el Magyarország Franciaországgal szemben a foci Európa-bajnokság csoportkörének második fordulójában Budapesten.
Dávid Góliát ellen
Az eredmény már csak azért is elismerésre méltó, mert az ellenfél egy, a hazainál jobb képességű csapat, a világbajnoki címvédő volt. A francia játékosok Európa topklubjaiban szerepelnek, piaci értékük sokszorosa a magyarokénak.
A Transfermarkt adatai szerint
a gall keret piaci összértéke 1,03 milliárd euró, míg a magyaré 74,5 millió euró – azaz a különbség csaknem 14-szeres.
A francia válogatott topsztárja, Kylian Mbappé például önmagában 160 millió eurót ér a német szakportál becslése szerint – több mint kétszer annyit, mint a magyar csapat együttesen. A Paris Saint-Germain csatára ezzel az Eb legértékesebb játékosa Harry Kane (120 millió euró), valamint Jadon Sancho, Kevin de Bruyne és Romelu Lukaku (100-100 millió euró) előtt.
A magyar nemzeti 11-ben a legnagyobb piaci értékkel, 16 millió euróval a Lipcse védője, a német-magyar Willi Orban bír. Őt követi klubtársa, Gulácsi Péter, valamint az SC Freiburg támadója, Sallai Roland (13-13 millió euró)
– azaz a legértékesebb magyar játékosok kivétel nélkül a német élvonalban, a Bundesligában rúgják a labdát.
Ezután Szalai Attila (Fenerbahce, 7 millió euró), majd Dibusz Dénes (Ferencváros) és Varga Kevin (Kasimpasa) jön 2,5-2,5 millió euróval – azaz a top 5-be egyetlen itthoni focista fért be a német- és törökországi légiósok mellett.
Míg a magyar gárdában három játékos értéke haladja meg a 10 millió eurót, addig a francia keretből csak három játékos ér ennél kevesebbet – és még sorolhatnánk a különbségeket.
Az eredményjelző táblán 90 perc után mégis az állt, hogy Magyarország-Franciaország: 1:1.
Drága portugálok
Ha a számokat nézzük, a magyar csapatnak a 2016-os Eb-győztesével, Portugáliával szemben sem lett volna esélye – ennek ellenére több mint 80 percig tartotta a döntetlent, és csak a hajrában csúszott ki a kezéből a meccs.
A portugál tizenegy összértéke 827,5 millió euró, azaz 11-szer több a magyarénál.
Három topjátékosuk – Bruno Fernandes (90 millió euró), Joao Félix (80), Rúben Dias (75) – papíron egymagában több pénzt ér a teljes hazai válogatottnál.
A portugáloknál – a franciákhoz hasonlóan – csak három olyan spíler van, akinek értékét 10 millió eurónál kevesebbre taksálják szakértők.
Korszakos szupersztárjuk, Cristiano Ronaldo ugyanakkor 45 millió euróval csak az ötödik helyen áll, mivel már a 37. életévét tapossa. (Igaz, a Juventus támadója „öregecskén” is bevert három gólt két meccs alatt, kólapakolgatós performanszával pedig a Coca-Colának is bevitt egy jókora ütést.)
Eurómilliárdos németek
A harmadik csoportellenfél, a német csapat alulról súrolja az egymilliárdos határt:
936,5 millió eurót ér a Transfermarkt becslése alapján, 12,5-szer többet, mint a magyar.
Legértékesebb játékosuk a Bayern München védője, Joshua Kimmich 90 millió euróval, akit két klubtársa, Leon Goretzka és Serge Gnabry, valamint a Chelsea támadó középpályása, az idei Bajnokok Ligája-döntőn győztes találatot szerző Kai Havertz követ 70-70 millió eurós értékkel. A német keretben mindössze a cserekapus, Kevin Trapp ér kevesebbet 10 millió eurónál.
Mindez persze, ahogy azt szombaton is láthattuk, önmagában semmit sem garantál – azaz a szerda esti német-magyar meccs sincs még lefutva.
Az Eb legnagyobb piaci értékű csapata egyébként az angol 1,26 milliárd euróval.
Őket követik a franciák, a németek, a spanyolok (915 millió euró), a portugálok, az olaszok (751 millió euró) és a belgák (669,4 millió euró). Bár a pályán nem eurók fociznak, azért jókora meglepetés lenne, ha nem közülük kerülne ki a torna végső győztese.
A lista másik végén Magyarország, Észak-Macedónia (61,8 millió euró) és Finnország (44,6 millió euró) áll. Az észak-macedónok nem sok vizet zavartak, de a finn csapat – a magyarhoz hasonlóan – már bebizonyította:
néha „olcsó” játékosokkal is lehet nagyot villantani.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
