Donnarumma (olasz) – Dumfries (holland), De Ligt (holland), De Vrij (holland), Wijndal (holland) – Gravenberch (holland) – Pogba (francia), Verratti (olasz), Weiss (szlovák) – Malen (holland), Insigne (olasz).
Esetleg: Szczesny – Wass (dán), Caleta-Car (horvát), Tierney (skót), Chilwell (angol) – Krychowiak (lengyel), Mount (angol) – James (walesi), Grealish (angol), Bale (walesi) – Duda (szlovák).
Vagy: Rui Patrício (portugál) – Semedo (portugál), Rúben Dias (portugál), Pepe (portugál) – Renato Sanches (portugál), Joao Moutinho (portugál), Rúben Neves (portugál), Bernardo Silva (portugál) – Diogo Jota (portugál), Dzjuba (orosz), Cristiano Ronaldo (portugál).
Milyen tizenegyek ezek? „Ügynökségválogatottak” a labdarúgó Európa-bajnokságról, olyan csapatok, amelynek játékosait azonos ügynök vagy menedzseriroda képviseli. Az első lenne az egyik legismertebb ügynök, Mino Raiola csapata, a második az Eb-re a legtöbb, harminc játékost „delegáló” ICM Stellar Sports irodáé, a harmadik egy másik „szuperügynök”, Jorge Mendes (illetve irodája, a Gestifute) futballistáiból áll. Egy ekkora tornán nemcsak a klubcsapatok, hanem ügynökségek sora is figyeli saját játékosait – no meg aggódik a futballisták egészségéért. Egy sérülés (hogy a dán Christian Eriksen kis híján tragédiával járó szívmegállásáról ne is beszéljünk) átigazolási terveket is romba dönthet vagy kulcsemberétől foszthat meg egy-egy klubot. A piacnyitás – július 1. – közeleg, a játékosok árát az Eb is befolyásolhatja, nyilván elsősorban fölfelé.
A magyar válogatott játékosai közül négyet is a listán szereplő német ROGON képvisel, Willi Orbán, Kecskés Ákos, Sallai Roland és Szalai Attila közül elsősorban az utóbbi kettő válthat ki nagy érdeklődést. Török sajtóértesülések szerint Szalai Attila miatt többek között az Atlético Madrid is megfigyelőt küldött az Eb-re, s korábban a spanyol Mundo Deportivo is arról írt, Szalai iránt érdeklődik a spanyol bajnokcsapat. A Fenerbahce védője 23 éves, ballábas, több poszton bevethető, zökkenőmentesen lépett a magyar bajnokságból a ciprusiba, majd a törökbe, ahol kitűnő teljesítményt nyújtott – kora és profilja alapján olyan játékos, akire topligás karrier várhat, és az Európa-bajnokságon azt is megmutathatja, hogyan teljesít gyors egymásutánban következő mérkőzéseken a világ legjobb támadói ellen, hiszen ilyen szituációban eddig nem vagy kevésszer lehetett lemérni tudását.
Játékost venni? Ne nagy tornán!
A nagy válogatott eseményeken tapasztalható árfelhajtó hatás az egyik oka, amiért sokan óvakodnak egy-egy nagy torna után a játékosvásárlástól. Ha egy futballista jól teljesít a vb-n, Eb-n vagy más nagy válogatott viadalon, akkor további milliók rakódhatnak rá a vételárára. Persze az ellenkező irányba is elmozdulhat ez: Luis Suárez játékjogát például „enyhén leértékelve” (65 millió angol fontért) vehette meg 2014 nyarán a Barcelona, miután a világklasszis képességű, ám balhés uruguayi csatár hosszú eltiltást kapott az olasz Giorgio Chiellini megharapásáért. Illetve… a Barcelona azt állította, hogy a 75 milliós kivásárlási záradék helyett „csak” 65 milliót fizetett, a Liverpool meg azt, hogy kifizették a záradékban szereplő összeget.
Nem véletlenül írt a Fociológia című könyv társszerzője, Simon Kuper a „Miért a vb a legrosszabb pillanat, arra, hogy játékost vegyél?” címmel cikket a legutóbbi világbajnokság alatt az ESPN-re, felhívva a figyelmet a „tornaláz” hatásaira. Felhajtott vételárak, „divatvásárlás” kiugróan teljesítő csapatok játékosai esetén, általános következtetések levonása pár jól sikerült mérkőzésből, ezek mind csapdák lehetnek.
Főleg az 1990-es évek elejétől-közepétől volt szokás a torna meglepetésembereinek, kiugró teljesítményt nyújtó játékosainak „leszüretelése”. Kinek bejött, kinek nem. Az 1992-es Európa-bajnok dán válogatott egyik kulcsembere, a torna döntőjében bombagólt rúgó John Jensen remek teljesítményével szerződést érdemelt ki az Arsenalnál. Probléma „csupán” annyi volt, hogy állítólag a londoni klub egy támadójátékban is jó, gólveszélyes középső középpályásnak gondolta a gólt szökőévente (pl. az Eb-döntőben…) szerző Jensent, aki aztán egyszer talált be arsenalos karrierje során. Az Eb-n kétszer is beköszönő svéd védő, Jan Eriksson a német Kaiserslauternben kötött ki, de előbb sérülések kínozták, aztán a légióskorlát miatt egy évvel később már leginkább a lelátóról nézte klubcsapatát, s vissza is ment Svédországba.
Négy évvel később talán a csúcsidőszakát élte a nagy tornák utáni „divatvásárlás” kora. Alex Ferguson, a Manchester United legendás menedzsere az Eb-csillagok közül a cseh Karel Poborskyt és a holland Jordi Cruyffot vette meg (drágán), hogy aztán az előbbi az ifjú David Beckham cseréjeként végezze, az utóbbi meg keveset játsszon. Ferguson maga is elismerte, hogy bár mindig óvatos volt a játékosvásárlással nagy tornákon, az 1996-os Eb után ő is „ráfutott” erre az aknára, hogy aztán ne kapjon a befektetett összeggel egyenértékű teljesítményt. Ugyanakkor az Eb-ezüstérmes csehek még otthon játszó sztárjai közül Vladimír Smicer a Lens kulcsjátékosa, majd a Liverpool BL-győztese lett, Pavel Nedved pedig a Lazióban, majd a Juventusban a világ egyik legjobb középpályásává vált. Van, hogy bejön, de nagy a szórás.
A szokás nyomaiban a mai napig megtalálható (például a Costa Rica-i válogatott játékosainak hirtelen egész jó piaca lett a 2014-es vb-negyeddöntő után, vagy a mexikói kapuban bravúrok sorát bemutató Guillermo Ochoa is kapott egy spanyolországi szerződést, ám a Málagában csak a kispadot melegítette), ám egyre kevésbé releváns a nagy tornákon mutatott kiugró teljesítmény egy játékos megítélésében. Az inkább a korábbi megfigyelésekre erősíthet rá, de az impulzusvásárlást már a legtöbb klub nagy ívben kerüli. Erre jó példa, hogy hiába szerepelt a magyar válogatott bravúrosan a 2016-os Eb-n, a csoportját megnyerő, nyolcaddöntőben búcsúzó nemzeti csapat tagjaiért nem versenyeztek a kérők. Nagy Ádám az olasz Bolognában, Lang Ádám a francia Dijonban, Bese Barnabás a francia Le Havre-ban, Korhut Mihály az izraeli Hapoel Beer-Sevában kötött ki, de ezek közül csak az első volt igazi „topszerződés”.
„Biztos voltam benne, hogy megnő az érdeklődés irántam, csakhogy két hétig hiába vártam arra, hogy megcsörrenjen a telefonom. Nem tagadom, ez rosszul érintett. Az Európa-bajnokságon mást nem hallottunk, mint hogy ilyen jók a magyar játékosok, meg olyan jók, miután hazatértünk, jóformán minden rólunk szólt, nem csoda, hogy azt hittem, nem győzünk majd válogatni az ajánlatok között. Aztán semmi. Szinte senkit nem kerestek, szinte senkit…” – panaszolta a csapatkapitány Dzsudzsák Balázs a Nemzeti Sportnak az Európa-bajnokság után. A 2016 előtti bő 20-25 év tendenciáit ismerve érthető volt a szélső meglepetése (Dzsudzsák végül az egyesült arab emírségekbeli al-Vahdánál kötött ki), ám a legutóbbi tíz év változásait figyelembe véve logikus lehetett, ami történt.
Impulzusvásárlás helyett adatok
A változás első számú oka minden bizonnyal az adatalapú játékos-megfigyelés, illetve elemzés elterjedése. Mióta az adatgyűjtésre-feldolgozásra-elemzésre szakosodott cégek segítik a piaci szereplők munkáját, s azok – külföldön, itthon egyaránt – egyre profibban használják ki a szolgáltatásokat, egyre kisebb az impulzusalapú „lyukra futás” esélye. A játékos-megfigyelést adataikkal segítő cégek általában a 2000-es évek végén léptek piacra, ám az adatalapú „scoutingrobbanás” a 2010-es évek elején-közepén következett be. A különböző platformokon adatok tömkelegét gyűjtik a játékosokról, így az ügyfelek minden korábbinál teljesebb képet kapnak a megfigyeltekről elemzések, videók segítségével. A játékosok összehasonlíthatóvá válnak, és ez eladhatóságukat is befolyásolja.
A pályákra kijáró játékos-megfigyelők szerepe továbbra is megmaradt, ám egyre több klubnak van dedikált „technikai scout”- és elemzőrészlege a háttérben. Ahogy Brian McDermott, az Arsenal volt vezető játékos-megfigyelője mondta egy londoni konferencián: az elemzők és a megfigyelők munkája után ő már akkora adatmennyiségre és annyi személyes benyomásra támaszkodhat, hogy legfeljebb egyszer nézi meg a játékost, megpróbálja felmérni a személyiségét, majd igent/nemet javasol. Ez egy gyakran több tízmillió fontos igen vagy nem, ennek megfelelő felelősséggel és kockázattal…
„Az információgyűjtés szakasza már egész fiatal korban elkezdődik. Több évre visszamenőleg megtalálhatók a statisztikák, a klubok stábjának már előzetesen kirajzolódik egy kép a játékosokról. Mielőtt nem voltak ilyen rendszerek, a kevésbé szem előtt levő, vagy szegényebb országokból származó játékosoknak egy-egy nagy torna volt az a lehetőség, amikor meg tudták mutatni az értékeiket a legerősebb ellenfelekkel szemben. Ez megváltozott. Elsősorban az idény közben nyújtott teljesítményt nézik a potenciális vevők, nem dőlnek be annak, hogy a kirakatba mit tesz ki a játékos egy Eb-n vagy vb-n, miközben az év során esetleg nem szerepelt olyan jól. A big data segítségével egyértelműen kirajzolódik egy-egy játékos teljesítménye. Ugyanígy ma már egyre kevesebben vásárolnak próbajáték alapján futballistát. Magyarországi eset, amikor egy klub két kapust tesztelt, és amikor kértem, nézzék meg az elérhető adatokat, akkor rájöttek, hogy az, akit le akartak igazolni, a legutóbbi tíz mérkőzésén több potyát is kapott, tehát valószínűleg éles helyzetben benne van a hiba, hiába tett jobb benyomást a próbajátékon” – magyarázza Kovács István, az InStat Football régiós vezetője, elemzője. Az adatok megmutatják egy játékos teljesítményét, erősségeit, hibáit, a fejlődési lehetőségeket, a specialisták tőzsdei elemzőkhöz hasonlóan próbálják az információk alapján megjósolni a jövőbeni változásokat. Ha jól végzik a munkájukat, az extraprofitot jelenthet. Persze a futballban is jókora a bizonytalansági tényező.
Mindenki a rizikó, illetve a veszteségek minimalizálására törekszik és megpróbál a rendelkezésre álló eszközök segítségével piaci, illetve szakmai előnyt kovácsolni. Jó példa erre az angol élvonalba pár hete feljutott Brentford, vagy a dán FC Midtjylland tevékenysége – az analitikus szemléletmód „kirakatcsapatait” ebben a cikkünkben mutattuk be. Az analízis eredményei miatt maga a játék is megváltozhat. A kosárlabdában megnőtt a hárompontosok szerepe, a labdarúgásban a közeljövőben a pontrúgások, bedobások hatékonyságnövelése lesz az egyik trend, hiszen nyílt játékból, felállt védelem kijátszásával egyre nehezebb gólt szerezni. A hatékonyság áll minden elemzés középpontjában, az analízis segítségével tudatosabb, taktikusabb lesz a játék. És minden piaci szereplő egyre többet lát.
„Ma már az ügynökségek is vizsgálják az összehasonlító statisztikákat, figyelik a saját játékosaik teljesítményét, a portfóliójukba is bekerülnek a pozitívumok. Nem tudnak mindenkit hétről hétre a helyszínen megnézni, így mondjuk a mi rendszerünk segítségével is nyomon követhetik futballistáik minden megmozdulását” – mutat rá Kovács István.
Ma már aligha fordulhat elő az, hogy – elképzelt példával élve – a paksi Hahn Jánost becserélik egy Eb-találkozón, szerez két gólt elit ellenféllel szemben, s ezen felbuzdulva egy topligás klub rögtön szerződést kínál neki. Ha kínál, akkor az „elméleti Eb-dupla” inkább megerősíti, kiegészíti a korábban már begyűjtött információk tömkelegét.
Impulzusvásárlás helyett a jövő az adatoké, még akkor is, ha a személyes megfigyelésnek továbbra is fontos szerepe lesz. S továbbra is „be lehet fürödni” nagy tornán villogó játékossal – csak legfeljebb jóval kisebb ennek a rizikója, hiszen tizenöt-húsz éve még sokkal több szerepet kapott a szubjektivitás. Ami nem feltétlenül kifizetődő, és meglehetősen rizikós.
Szóval, nem valószínű, hogy magán az Eb-n adja el magát egy magyar futballista, ám nyújthat olyan teljesítményt, amely ráerősít a korábbi megfigyelésekre. Az pedig játékosnak, klubnak, ügynökségnek egyaránt igen jó üzletet ígér.
Erősen kérdéses a KSH módszertana. 
