Az MTI kérdésére válaszolva úgy fogalmazott: az EU eddig "kritika nélkül" viszonyult például a tekintélyelvű tunéziai rezsimhez, pedig az afrikai országban ugyanolyan választási csalások voltak, mint Fehéroroszországban. Brüsszel következetlenségét mutatja, hogy Minszk ellen különböző szankciókat léptettek életbe, míg Tunisszal szemben nem. A tunéziai stabilitás álstabilitás volt, a közösség olyan országokat támogatott, ahol az elnyomó hatalom a radikalizmus megerősödéséhez vezetett.

"Az EU-nak határozottabban kellett volna fellépnie" - állapította meg, hozzátéve, az egyik fő tanulság , hogy hosszú távon mindenképpen a teljes demokratizálódás mellett kell kiállni. "Nyilván nem foglalhatjuk el ezeket az országokat, hogy demokráciákat teremtsünk (...) az EU-nak rövid távon fel kell ajánlania segítségét az érintett arab országokban a demokratikus átmenethez, később pedig gazdasági segítséget kell nyújtania" - mondta.

A több uniós témájú könyvet szerző professzor - fő kutatási témája az Európai Unió kül-, biztonsági és védelmi politikája - elmondta, hogy az EU 2003-ban elfogadott egy dokumentumot a közösség átfogó biztonsági stratégiájáról. Ennek az volt a célja, hogy az unió ne csupán ad hoc reagáljon a globális válságokra, foglalják egységes dokumentumba a tagországok közös érdekeit, céljait, értékeit, továbbá képességeit. A 2003-as dokumentumnak máig korlátozott hatása van az uniós döntéshozatalra, legfeljebb taktikai, tárgyalási szinten érvényesül. Nem sikerült ezt a hosszú távú célokat, az EU alapküldetését kijelölő dokumentumot konkrét, megvalósítandó célokra lefordítani - mondta.     

Rámutatott, hogy az EU biztonságát számos globális kihívás - egyebek mellett a klímaváltozás, az energiaforrások szűkössége, a pénzügyi válság és a népességáramlás - közepette kell biztosítani. Azt is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az EU-nak jelenleg nincs közvetlen ellensége, területét senki nem fenyegeti.

A professzor szerint a komoly biztonsági kockázatot jelentő észak-afrikai zavargások is azt erősítik, hogy az EU kül- és biztonságpolitikájában sürgősen szükség van a stratégiai megközelítés érvényesítésére. A belga szakértő úgy látja, az EU biztonságpolitikájával korábban is voltak gondok. Megítélése szerint az EU aktív külpolitikát folytat, de megkérdőjelezhető, hogy egyes katonai küldetései - a csádi hadműveletet hozta példának - erősítik-e az unió hosszú távú érdekeit. Azt mondta, stratégiai megközelítés hiányában nehéz igazolni a katonai küldetéseket, és bizonyítani a sikerességüket.     

"Az EU-nak minden eszköze és képessége megvan ahhoz, hogy globális hatalom legyen, de ehhez átlátható és aktív biztonsági stratégiát kell kialakítania" - hangsúlyozta előadásában Sven Biscop.