Oroszok a spájzban

A napokban arról hallani, hogy a franciák tervezik bombázni az iszlám államot, máskor az amerikaiak teszik ugyanezt, miközben az oroszok már a spájzban vannak: ők konkrétan beszálltak a harcba, mégpedig a sok évtizede regnáló diktátor, Aszad oldalán. Ennek elvileg örülhetne is a világ, mondván, legalább valaki cselekszik helyette, de akkor máris ott a probléma, hogy miért egy tömeggyilkost támogatnak az oroszok.

Elméletileg erre ők azt is válaszolhatják, hogy azért, mert ez a legkisebb rossz. Végülis az ő uralma alatt nem menekültek el milliók az országból, és ha visszanyerné ellenőrzését az ország fölött, nem alakulna ki hatalmi vákuum, mint Irakban vagy Líbiában történt a diktátor elűzése után. Vagyis nem kellene többet foglalkozni a dologgal, a régi-új diktátor elvégezné a macerás feladatot.

A többiek tanácstalanabbak

Ez viszont minden emberiességi megfontolással ellenkezik. Egy olyan diktátort, aki a polgárháború során súlyos atrocitásokat követett el, civil lakosok, nők és gyerekek vére tapad a kezéhez, mégsem helyezhet vissza a pozíciójába a nemzetközi közösség. Ezért Amerika a korábban még működőképes mérsékeltebb Aszad-ellenes erőket támogatja, akik a szunnita arab soraiból kerülnek ki. Csakhogy ez nem volt túl hatékony, hisz őket az iszlám állam kiszorította az általuk uralt terület nagy részéről. De ha sikerülne is őket hatalomra segíteni, a probléma ugyanúgy nem lenne megoldva, ahogy Irakban. Hisz ekkor a kormány a szunnita arabokat támogatná, a síita alaviták, a keresztények és a kurdok ugyanúgy kiszorítva éreznék magukat a hatalomból, ahogy Irakban. És akkor minden kezdődne újra: polgárháború és a szélsőséges erők térnyerése.

Már békülnek

A jelenlegi helyzet tehát, miszerint az oroszok Aszadot támogatják, a franciák és az amerikaiak az iszlám állam állásait bombázzák, önmagában nem vezet sehova, de legalább azt jelzi, hogy a szóba jöhető hatalmak legalább elkezdtek foglalkozni a problémával. Persze sokat könnyítene, ha az oroszok és a többiek együtt tudnának működni, ami nem csak azt feltételezné, hogy ne Aszadot támogassák, hanem azt is, hogy villámgyorsan ki kellene békülniük egymással.

Erre egyébként utalnak is jelek: a felek megpróbálják felgyorsítani a minszki megállapodásban foglaltak hatékonyabb betartását. Ennek megtárgyalására gyűlt össze szombaton Berlinben a német, az orosz, az ukrán és a francia külügyminiszter. A politikai megoldásról is tárgyaltak, amit nyilván roppant nehéz lesz elérni, de ha már erőfeszítéseket tesznek, az elég lehet ahhoz, hogy Oroszország és a nyugat viszonya javuljon, a szankciókat feloldják, és hatékonyan együtt tudjanak működni a szír válság kezelésében.

Kemény dió lesz

A megoldás pedig roppant nehéz, hisz valószínűleg az ország területét csak külföldi erők tudják visszafoglalni az iszlám államtól, a polgárháborúnak is csak azok vethetnek véget, és amint az iraki és az afgán példa mutatja, békefenntartásra gyakorlatilag beláthatatlan ideig szükség lesz. Ráadásul az egymással végzetesen szembekerült vallási és etnikai csoportokat sem lehet újra összezárni, hanem lehetővé kell tenni önálló életüket legalább annyira, mint Boszniában, ahol a szerb ill. a horvát-bosnyák területeket közigazgatási határokkal szétválasztották, de talán még jobb lenne nekik országot adni, ahogy ez a koszovói albánokkal, Kelet-Timorral vagy Dél-Szudánnal történt.