Joe Biden amerikai elnök lengyelországi látogatása és szombati megnyilvánulásai jól mutatják, mennyire központi szerepet tölt be újabban az ország Európa térképén. Ezt a jelenséget elemzte a The New York Times újságírója, a Kelet-Európa-szakértő Andrew Higgins.
Miután a Fehér Ház a héten bejelentette, hogy Biden elnök Lengyelországba látogat, a Kreml harciasan reagált: a lengyel vezetőket az Egyesült Államok "vazallusainak" nevezte, akiket "beteges ruszofóbia" jellemez, országukat pedig "politikai idióták közösségének" bélyegezte.
Az oroszok szélsőséges hangvételére nem a félelemmel teli idegességgel reagált, hanem büszkeségét fejezte ki Lengyelország:
"Ez újabb bizonyíték arra, hogy az oroszok komolyan veszik Lengyelországot, és látják, hogy nő a jelentősége a nyugati világban" - mondta Stanislaw Zaryn, a nemzetbiztonsági főosztály igazgatója.
Oroszország dühe és Joe Biden döntése, hogy a belgiumi csúcstalálkozók után pénteken és szombaton Lengyelország lesz az elnök egyetlen európai állomása, az ukrajnai háború által teremtett új valóságot tükrözi: Lengyelország hirtelen az a pont lett, amely körül a Nyugat reményei és Oroszország dühe forog, jelenti ki a vezető amerikai napilag kommentátora.
Lengyelország jobboldali populista kormánya, amely lerázta magáról a „megrögzött bajkeverő” hírét, most Brüsszel és az Egyesült Államok szemében a nyugati szolidaritás és biztonság egyik alappillére lett, és ez persze nagyon erősen szembeállítja a hasonlóan bajkeverő hírű Magyarországgal, amelyik éppenséggel egy ezzel radikálisan ellentétes pozíciót tölt be. A korábban Washingtonnal is rossz viszonyba kerülő Lengyelország mára nélkülözhetetlen és megbízható szövetségesként pozicionálta magát.
"Lengyelország nélkül nem létezik a NATO keleti szárnya"- mondta Jacek Bartosiak a Strategy and Future, varsói kutatócsoport alapítója.
Ennek a szárnynak a megerősítése érdekében a Pentagon több mint 5000 további katonát és Patriot föld-levegő rakétaütegeket küldött Lengyelországba. Szerdán Lengyelország közölte, hogy 45 orosz diplomatát azonosított kémként, majd felszólította őket, hogy hagyják el az országot.
Emellett a korábban Brüsszel által migráns-ellenességgel okolt Lengyelország az elmúlt hónapban több mint kétmillió, a szomszédos ukrajnai háborúból érkező menekültet fogadott be, jóval többet, mint bármely más ország, és létfontosságú állomáshelye lett a Kijevbe irányuló fegyver-, lőszer-, üzemanyag- és egyéb segélyszállítmányoknak. Ma Varsón keresztül vezet minden diplomáciai, katonai és humanitárius út Ukrajnába, jegyzi meg a Kelet-Európa szakértő.
A lengyel kormány tehát most, minden korábbi előzmény ellenére, az elismerő figyelem fényében sütkérezik. Az elmúlt hetekben Kamala Harris alelnök, William Burns, a CIA vezetője, Lloyd J. Austin, amerikai védelmi miniszter, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, valamint számos más magas rangú amerikai és európai tisztviselő látogatott ide, és méltatta az erőfeszítéseket.
Ráadásul, a lehetséges kockázatok ellenére Lengyelország élen jár abban, hogy Európa kemény intézkedéseket hozzon Vlagyimir Putyin agressziójának megbüntetésére.
Az eseményekhez tartozik, hogy amikor az Ukrajna elleni orosz inváziótól megdöbbent Németország mérlegelte, hogy megőrizze-e Oroszországgal szembeni biztonság- és külpolitikájának régóta fennálló pilléreit, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök - aki néhány héttel korábban részt vett a Putyin-barát populisták madridi konklávéján - Berlinbe repült, hogy személyesen "rázza fel Németország lelkiismeretét", és erősítse meg Moszkvával szembeni elszántságát. Nem sokkal Morawiecki berlini útja után a német kormány felhagyott korábbi ellenállásával az Ukrajnába irányuló fegyverküldéssel és a kulcsfontosságú orosz bankok SWIFT-rendszerből való kizárásával szemben.
Érdekes módon Lengyelország kulturális miniszterhelyettese, Jaroslaw Sellin, egy konzervatív „tűzharcos”, aki korábban élvezte országa szerepét mint Európa nagy bomlasztója, új okot talált arra, hogy a figyelem középpontjában állva Lengyelország erényeit ünnepelje. "Mindenki csodálattal figyel minket" - mondta kedden a Radio Gdansknak.
A háttérben még mindig jelen vannak a jogállamiság kérdései, az LMBTQ-jogok helyzete, a szénbányászat és számos más probléma. Éppen emiatt a kormánykritikus erők aggódnak, hogy ahelyett, hogy megfékeznék azt, amit ők a demokratikus normák lerombolásának tartanak, Lengyelország újonnan szerzett pozíciója csak felbátorítja a kormányt.
"Ebben a tekintetben a háború újabb áldozatai vagyunk" - panaszolta Roman Kuzniar, a Varsói Egyetem professzora, aki az ország korábbi Európa-párti kormányainak tanácsadója volt, mielőtt a Jog és Igazságosság 2015-ben átvette volna a hatalmat.
"A háború mindig azoknak segít, akik egy országot kormányoznak. Nagyon rossz lenne, ha mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok elfelejtené mindazt a rosszat, amit ez a kormány tett és tesz" - tette hozzá.
A lengyel külpolitika, amely az ukrajnai háborúig azzal volt elfoglalva, hogy a hasonlóan gondolkodó konzervatív és gyakran Kreml-barát európai populistákból álló, mellesleg Brüsszellel szemben ellenséges blokkot hozzon létre, most azon dolgozik, hogy megszilárdítsa az Oroszország elleni szigorúbb szankciókat szorgalmazó európai országok - köztük a balti államok és a Cseh Köztársaság - új egységét.
Az európai külügyminiszterek e heti brüsszeli találkozóján Lengyelország csatlakozott Litvániához és más, az orosz agresszióval kapcsolatban hosszú és fájdalmas tapasztalatokkal rendelkező, Európa keleti peremvidékéhez tartozó országokhoz, és erőteljesen lobbizott az Oroszországból származó kőolajimport betiltása mellett. Az erőfeszítés Németország, Hollandia és mások ellenállásán megbukott, de Varsó így is a kialakulóban lévő, Putyint Ukrajna lerohanásáért büntetni szándékozó nemzetek csoportjának középpontjába került.
Amint tudjuk, ez komolyan megingatta Lengyelország szoros partnerségét Magyarországgal, hiszen Magyarország ellenzi a további szankciókat.
Sophie Pornschlegel, a brüsszeli székhelyű European Policy Center vezető politikai elemzője szerint a lengyel kormány jó érzékkel használja ki a válságot: politikáján nem változtat, de tudja, hogy mivel rengeteg menekültet fogad be, az Európai Bizottság feltehetőleg elnéző lesz vele szemben.
