Merkel és Putyin elég jól értik egymás nyelvét, a szó legszorosabb értelmében is: Merkel az NDK-ban oroszul tanult, és mint lelkes diák, tényleg meg is tanulta, Putyin pedig ugyancsak az NDK-ban, KGB-ügynök korában tanult meg jól németül. Mondhatni, tapasztalatukat egy speciális, de már rég megszűnt országban szerezték, így valószínűleg kölcsönösen megértőbbek is egymással. A tegnapi tárgyalásnak kifejezetten olyan jellege volt, mintha előre megrendezték volna: Merkel piszkálódik, Putyin legyint rá.
Műbalhé
Ha meg nem is rendezték, valószínűleg mindkét fél tudta, hogy így lesz, és szerepet játszottak. Merkelnek képviselnie kellett a nyugatot, emellett a választásokra készülődve mutatnia kellett egy kis keménységet, miközben Putyin mindezzel tisztában volt, és mindenre úgy válaszolt, ahogy azt a hazai közvéleménynek is szánta.
A két órás tárgyalás után sajtótájékoztatót tartottak, ott hangzottak el mindez, nem kizárt, hogy magán a négyszemközti megbeszélésen sok mindenben egyetértettek. A találkozónak nem is volt különösebb célja, Merkel mint a G-20 soros elnöke kereste fel az orosz elnököt, a júliusi hamburgi G-20 csúcsot előkészítendő, ahol a tervek szerint Donald Trump és Putyin először fognak találkozni egymással.
Ukrán csontrágás
A legfőbb téma Ukrajna volt, hisz Merkel ezzel indokolta az Oroszország elleni szankciók meghozatalát és további fenntartását (valószínűleg egy púp a hátán az egész szankciósdi, de nem mehet szembe az árral a választások előtt). Az ukrán kérdés volt az igazi süketek párbeszéde: Merkel szerint Oroszország felbujtotta az Ukrajnában élő oroszokat, hogy szakadjanak el, Putyin szerint pedig a nyugat puccsal döntötte meg az oroszbarát ukrajnai rezsimet, ezzel elszakadásra kényszerülve az orosz nemzetiségűeket.
Az érvek és ellenérvek már 100-szor elhangzottak és még el is fognak, és úgysem fog semmi megváltozni. Ezt mind a két fél pontosan tudja, ahogy azt is, hogy Oroszország soha nem fogja magára hagyni a donyecki és luhanszki nemzettestet, így az egész Minszki megállapodás egy porhintés, legalábbis a tartós rendezésre vonatkozó része. A tűzszünet viszont nagyjából működik, és ez lényeges, ezt mégiscsak összehozták a belarusz fővárosban.
Álhír-kérdések
A következő kérdés az volt, hogy Oroszország beavatkozik-e más országok demokratikus választásaiba. Ebben a kérdésben Merkel nagyon diplomatikusan kerülte az állásfoglalást, csak arra az újságírói kérdésre válaszolt, hogy tart-e egy esetleges orosz beavatkozástól a német parlamenti választásokon. Erre azt felelte, hogy ő bízik magában, legjobb belátása szerint vezeti a kampányt, és hogy a németek nem téveszthetők meg hamis információkkal. Putyin az ügyben annyit mondott, hogy sosem avatkoznak bele más országok választási ügyeibe, de elvárják, hogy az övékbe se avatkozzon bele senki.
Emberi jogok
Ezek után Merkel felvetette az emberi jogi, és egyben orosz belpolitikai ügyeket: a kormányellenes tüntetés rendőrség általi feloszlatását, és más olyan dolgokat, amelyeket emberi jogi szervezetek aggályosnak tartanak. Ezek között szerepelt, hogy a legfelsőbb bíróság szélsőséges szervezetnek minősítette a Jehova tanúit, vagy, hogy Csecsenföldön a hatóságok letartóztatják, esetenként megkínozzák a homoszexuálisokat. Merkel elmondta, hogy hangsúlyozta az orosz elnök számára, milyen fontos a véleménynyilvánítás joga egy szabad társadalomban és milyen fontosak a kormánytól független szervezetek.
Putyin erre úgy is reagálhatott volna, hogy a német kancellár ne avatkozzon az orosz belügyekbe, de nem ezt tette, hanem megvolt a diplomatikus, kész válasza: Oroszország rendfenntartó szervei sokkal rendezettebben és kulturáltabban lépnek fel, mint kollégáik más európai országokban, és hogy nem tartóztattak le tüntetőket. Ez a nyugodt válasz is arra utal, hogy a felek előre tudták, ki mit fog mondani a sajtótájékoztatón. Érződik rajtuk, hogy ahogy a nemzetközi helyzet lehetővé teszi, újra barátkozni fognak, mint 2014 előtt.
