A zárónyilatkozat "tudomásul vételével" ért véget a koppenhágai ENSZ-klímakonferencia. A maratoni, csaknem káoszba fulladó plenáris ülésen nem sikerült elérni a zárónyilatkozat elfogadásához szükséges egyhangú döntést 
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szombat délelőtt a plénum előtt hangsúlyozta: "megszületett a megállapodás". Hozzátette: tisztában van vele, hogy ez csak a kezdete annak a folyamatnak, amely egy jogilag kötelező erejű szerződés elfogadásához vezet.
A főtitkár aláhúzta, hogy a zárónyilatkozat "tudomásul vétele" is elegendő ahhoz, hogy azonnali gyakorlati hatása legyen. Az AP hírügynökség által idézett szakértők hasonlóan nyilatkoztak.
A Koppenhágai Egyezmény című dokumentumot pénteken késő este fogadta el az amerikai, a brazil és a dél-afrikai elnök, valamint a kínai és az indiai miniszterelnök.
Később az Európai Unió, Japán és az Afrikai Unió is támogatta a tervezetet, számos ország, többek között
Venezuela, Bolívia, Nicaragua és Kuba azonban tiltakozott az ellen, hogy - mint fogalmaztak - az ENSZ tagállamoknak "fentről diktálják" a zárt ajtók mögött kidolgozott megállapodást.
A Lehet Más a Politika katasztrofális kudarcnak tartja a koppenhágai klímatárgyalásokat, mivel semmiről, még a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének összehasonlítási alapjául szolgáló bázisévről sem sikerült megállapodni.
A záródokumentum a klímatárgyalások számos fontos kérdését érinti, a kulcsfontosságú kibocsátás-csökkentési vállalások terén azonban nem szab meg százalékos mértékeket.
Konkrét számokat rendel ugyanakkor a rövid- és hosszútávú klímafinanszírozáshoz, és előrelép a fejlődő országok által vállalt klímaintézkedések nemzetközi ellenőrzésének kérdésében is.
A 30 ország részvételével kidolgozott zárónyilatkozat a kiszivárgott információk szerint a Koppenhágai Egyezmény címet viseli. Az egyezmény a szombat délutáni értesülések szerint a "közös, de különböző mértékű" felelősség elvéből indul ki, vagyis a fejlődő országok nyomására elismeri, hogy a klímaváltozás megfékezése ugyan közös feladat, de a jelenség kialakulásáért jórészt az iparosodott államok felelősek a légkörbe kibocsátott nagy mennyiségű üvegházhatású gáz révén.
A klímavédelmi harc konkrétan a globális üvegházgáz-kibocsátás nagymértékű csökkentését jelenti, célja pedig az, hogy az általános felmelegedés ne haladja meg a 2 Celsius fokot. 2015-ben ismét át kell tekinteni a kérdést, és meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e még szigorúbban, a kis szigetállamok igényeinek megfelelően 1,5 Celsius fokban korlátozni az általános felmelegedést - áll a javaslatban.
Az egyezményben részes államoknak "együttműködésre kell törekedniük, hogy a kibocsátás globális és nemzeti szinten is a lehető leghamarabb tetőzzön", azaz minél hamarabb csökkenésnek induljon. A részes államok ugyanakkor "elismerik, hogy a fejlődő országokban hosszabb idő elteltével következik be a tetőzés", és figyelembe veszik, hogy ezekben az országokban "elsőbbséget élvez a gazdasági növekedés és a szegénység elleni küzdelem."
| Klímacsúcs: kicsit több a semminél |
A kiszivárgott dokumentum melléklete rögzíti, hogy a 2010-2012 közötti időszakra az Európai Unió 10,6 milliárd dollárt, Japán 11 milliárd dollárt, az Egyesült Államok pedig 3,6 milliárdot ajánl fel, az egyezmény 8. pontjában pedig az áll, hogy a fejlett országok közössége együttesen 30 milliárd dollár nagyságrendben tett támogatási ígértet az említett 3 éves periódusra vonatkozóan.
A fejlett, iparosodott államok hosszabb távú célkitűzése az, hogy "2020-tól közösen előteremtenek évi 100 milliárd dollár értékű forrást a fejlődő országok szükségleteinek fedezésére" - áll a dokumentumban.
Az egyezmény részesei kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2010. január 31-ig meghatározzák kibocsátás-csökkentési céljaikat nemzeti vagy nemzetközi szinten. A vállalások teljesítését és az iparosodott államok támogatásainak felhasználását átláthatóvá kell tenni és ellenőrizni kell.
A fejlődő államok az egyezmény-tervezet szerint minden második évben felülvizsgálják klímavédelmi programjaikat és jelentést tesznek az ENSZ-nek. Ezzel kapcsolatban a dokumentum rögzíti, hogy "tiszteletben kell tartani az egyes államok nemzeti szuverenitását," a külföldi támogatással végrehajtott programokat ugyanakkor nemzetközi szabványok szerint szükséges ellenőrizni.
A dokumentum ezzel lényegében a kínai álláspontnak megfelelően nemzeti keretek között hagyja a klímavédelmi programok ellenőrzését. Korábban a fejlett államok - az Egyesült Államokkal az élen - azt követelték a pekingi vezetéstől, hogy tegye lehetővé a külső ellenőrzését.
Zöldenergiával már jövőre kitörhetünk a válságból
Csak nyerhetnek az országok a zöld termeléssel
MTI
