Németország és az euró: se veled, se nélküled

Mit adott az EU Németországnak

Németország teljes exportja 1990-től 1997-re 30,5 százalékkal nőtt a német statisztikai hivatal szerint. Utána, 2000 és 2007 között a német kivitel 62 százalékkal 965 milliárd euróra gyarapodott. Vagyis az export növekedésének üteme kétszeresére gyorsult ahhoz képest, amit az utolsó euróövezet nélküli évtizedben produkált. A behozatal növekedése mindkét korszakban elmaradt az exportétól, de a német külkereskedelem többlete 1990 és 1997 között csak 8,5 százalékkal nőtt, ám 2007-ben a 195,4 milliárd eurós többlet már több mint a háromszorosa volt a 2000-esnek.

A Németország és a világ közti kereskedelem ilyen alakulásának sok oka van, de az euróövezet létével való összefüggés szembeötlő. A döntő mozzanatnak azonban mégis az tűnik, hogy a német export a felvevőpiacok számára olcsóbbá vált, miközben azok termékeinek német piacra juttatása megdrágult, vagyis megnehezült.

Abban az esetben ugyanis ha nem lenne euró, akkor a német márka bizonyára drágább lenne más valutákhoz képest, mint a gyengébb euróövezeti tagok teljesítményével terhelt euró.  A német márka sokkal drágább lenne, mint a drachma vagy az escudo, de ehelyett ma a német, a görög és a portugál valuta egy és ugyanaz: az euró. Más szóval: az euróövezet olcsóbbá teszi a német exportot általában a külvilágba és duplán olcsóbbá a "periféria" országaiba, és drágábbá teszi a "periféria" exportját az ellenkező irányba.

Ugyanezért a német cégek meglévő külföldi működőtőke-beruházásai 1990-ben a német GDP 8,9 százalékával voltak egyenértékűek, az elmúlt évtized második felére viszont meghaladták a 35 százalékát. Ezenközben a világátlag 9 százalékról csak 26 százalékra nőtt. A német külföldi beruházások 1990 és 2000 között 360 milliárd euróval, 2000 és 2009 között viszont már majdnem 500 milliárd euróval nőttek, elérve a 985 milliárd eurót a Bundesbank adatai szerint. Így Németország munkahelyeket is exportálhat, amelyeknek a költsége kisebb a hazaiakénál.

Az eredmény: a német vállalatok összes adózott eredménye 1997 és 2007 között több mint a kétszeresére nőtt, aránya a nemzeti jövedelemhez képest 27 százalékról 34 százalékra nőtt. A frankfurti értéktőzsde összesítése szerint a fő mutatóban, a DAX-30-ban lévő cégek 2001-ben 11,6 milliárd euró, 2007-ben 28,1 milliárd euró osztalékot fizettek ki, ez 2009-ben 20 milliárdra csökkent, de idén várhatóan ismét eléri a 2007-es szintet. A német cégek összes profitja 1997-ben a forgalom 3,5 százalékát, a mérlegfőösszeg 7,2 százalékát érte el, 2007-re az arány 5,1 százalékra, illetve 9 százalékra javult.

Németországnak is szüksége van az unióra

A majdnem 82 millió lakosú Németországban évente 300 ezerrel kevesebb gyerek születik, mint amennyi a népesség stabilitásához kellene. Németország öregszik: a tőke hosszú távon nem számíthat a hazai piacra. Ezért a német gazdaság minden tétjét az exportra tette. Ehhez viszont erős versenyképesség kell.

A német áruk minősége méltán tekintélyes világszerte, azonban egyebek közt éppen a népesség szerkezetének változása, a fiatal szakemberek növekvő hiánya miatt a német export nem a legfejlettebb technológiákból, hanem az úgynevezett közepesen fejlett technológiájú cikkekből igazán erős, vagyis azokból, amelyek piacán mind nagyobb a felzárkózó gazdaságú országok versenye. A német gazdaság a versenyelőnyt tehát költségcsökkentéssel tarthatja meg, amelynek egyik pillére az euró árfolyama, a másik a hazai munkaköltség.

Németországban az egy főre jutó átlagos kereset vásárlóértéke tavaly közel 5 százalékkal kisebb volt, mint 2000-ben. Ez nem a válság következménye: 2001 óta már majdnem minden évben csökkent a reálkereset évi 0,2-1,7 százalék közötti ütemben. Az osztozkodás megváltozott a tőke és a munka között a munka kárára: a német nemzeti jövedelemhez képest a nominális bérek aránya 2000-ben 72,9 százalék volt, tavaly 67,6 százalék a német szakszervezetek kutatóintézete szerint.

Ehhez járul az elkölthető, azaz nettó jövedelem relatív csökkenése elsősorban a kisebb jövedelműeknél az adó- és járulékreformok miatt, továbbá - következésképp - az állami jóléti gondoskodás korlátozása miatt, plusz az infláció. A lakosság legszegényebb 10 százalékának jövedelme 1992 óta 12 százalékkal csökkent, a leggazdagabb 10 százalék jövedelme 31 százalékkal nőtt, a középosztály aránya 2000 óta a lakosság 54 százalékára csökkent 62 százalékról. Többet kell dolgozni kevesebb pénzért: a hazai lakossági fogyasztás egy évtizede gyakorlatilag stagnál, hogy az export szárnyalhasson. Így azonban, ha az export bajba kerülne az euróövezet kudarca miatt, akkor a német gazdaság menthetetlenné válhatna.

MTI