Sokakat lesokkolt, mekkora lett a hazai infláció júliusban. Nem is az a tény, hogy az előző havinál magasabb lett az éves fogyasztóiár-index, hiszen erre azért elég gyakran volt példa. Inkább az elkeserítő, hogy a múlt havi adat meghaladta az összes korábbi 2024-es mutatót.
Pedig amikor márciusban már 3,6 százalékra ment le a ráta, azt hihettük, innen már nem vezet felfelé az út, most már tényleg magunk mögött hagyhatjuk azt a szörnyű időszakot, amelynek mélypontján, 2023 januárjában több mint negyedszázada nem látott mértékű, 25,7 százalék lett az éves szintű pénzromlás. Ahhoz képest persze a júliusi 4,1 százalék kismiska. Csak hát a korábbi megugrás is nagyjából ekkora szintről indult, ezért már bennünk van a félsz. Különösen, hogy a szezonális hatásoktól megtisztított – vagyis az átmeneti és nem tartós árváltozásokon átesett termékek drágulását vagy éppen olcsóbbodását kiszűrő – maginfláció is kilőtt, annak 4,7 százalékos értéke az inflációs nyomás fokozódására utal.
Sovány vigasz, hogy ezúttal egy sor más országban sem jobb a helyzet. Az adataikat cikkünk megjelenéséig közzétett 35 európai országból 17-ben – köztük tehát, mint már említettük, nálunk is – lett magasabb az éves fogyasztóiár-index júliusban a júniusinál, s csak 14-ben alacsonyabb (ergo 4-ben ugyanakkora).
Ilyenre, vagyis arra, hogy az infláció több államban gyorsult egyik hónapról a másikra, mint ahányban lassult, a Privátbankár Európai Inflációs Körkép 2022. szeptemberi elindítása óta, tehát közel két éve nem volt precedens.
Az Orbán-kormány tagjai kárörvendve konstatálhatják, hogy egy hónap alatt messze a legjobban a barátjukból mára az ellenségükké vált Lengyelország inflációja nőtt egész Európában, 1,6 százalékponttal. E képzeletbeli dobogó második helyére Moldova került, 1 százalékponttal, míg a harmadik a 0,9 százalékpontos gyorsuláson átesett Észtország.
És akkor lássuk, hogy az átmenetet képező négy stagnáló – Albánia, Írország, valamint az e tekintetben tulajdonképpen egynek számító, hiszen fizetőeszközük ugyanaz, Liechtenstein és Svájc – mellett mely országok tudtak a legnagyobb mértékben faragni júliusban a júniusi éves inflációs mutatójukon.
Az élen hatalmas fölénnyel Törökország áll. Ám mielőtt megemelnénk a kalapunkat a közel 10 százalékpontos havi csökkenés láttán, azért ne feledjük, hogy volt honnan domborítani, Erdogan évek óta hiperinflációval küzdő országa 71,6-ról vitte le a fogyasztóiár-indexét 61,8 százalék alá.
A többi 34 ország eleve még két számjegyűnél kisebb éves pénzromlást mutatott ki a magunk mögött hagyott hónapban. Közülük Ciprus vitte el a pálmát, ahol júniusról júliusra 0,81 százalékponttal esett az infláció. Mögötte holtverseny alakult ki, miután Dánia és Lettország is 0,7-0,7 százalékpontnyit faragott, de a spanyolok is elégedetten figyelhetik a 0,6 százalékpontos lassulást.
Azt már említettük, mennyire nem áll jól a lengyelek szénája. De nemcsak őket előztük meg júliusban a velünk általában egy kategóriában emlegetett, adataikat cikkünk megjelenéséig közzétett közép- és kelet-európai, volt szocialista országok közül, hanem a fél szemmel mindig is figyelt románokat. Íme a lista:
- Szlovéniában 1,3
- Csehországban 2,2
- Horvátországban 2,3
- Lengyelországban 4,2
- Romániában 5,42
százalék volt az éves infláció júliusban.
Egyelőre a jegybankok még nem igazán reagáltak a fokozódó inflációs nyomásra. Mindössze az orosz központi bank hajtott végre kamatemelést, vagyis olyan monetáris politikai lépést, ami a hitelek megdrágulásán keresztül a beruházások és a fogyasztás visszafogását idézheti elő, így az áremelkedéseket fékezheti.
Az európai országok döntő többségében nem változott a jegybanki alapkamat, aminek magyarázata persze pofonegyszerű: kontinensünk 22 országában ugyanaz a fizetőeszköz, az euró. Ebből húszan az eurózónához tartoznak, ergo, ha az Európai Központi Bank változtat, az mindegyikükben azonnal érvényesül. Mint ahogy az eurót ugyancsak hivatalos fizetőeszközzé kikiáltott két további országban, Koszovóban és Montenegróban – ők azért nem tagjai az eurózónának, mert még előbb csatlakozniuk kell az Európai Unióhoz (ehhez Montenegró áll közelebb).
Öt ország központi bankja pedig az elmúlt harminc napban kamatot csökkentett. Köztük a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is, amely 25 bázisponttal, 6,75 százalékra vitte le irányadó rátáját. Ugyanennyivel vágott Csehország, az Egyesült Királyság és Románia monetáris hatósága, míg Bulgáriáé 10 bázisponttal.
Ám az MNB irányadó rátája így is a hatodik legmagasabb a kontinensen, magyarul, egész Európában csak öt országban drágább a hitel. Aligha okoz meglepetést, hogy Törökországban a legmagasabb a jegybanki alapkamat (50 százalék!), amelynél jóval alacsonyabb, de még így is két számjegyű a 2022 februárja óta háborúben lévő két félé: az oroszoké 18, az ukránoké 13 százalék.
Azáltal, hogy az MNB július végén kisebb mértékben csökkentette alapkamatát, mint amennyivel nőtt az infláció a múlt hónapban, a hazai visszatekintő reálkamat tovább szűkült, ebben az összevetésben a középmezőny felé sodródott. Az élen az oroszok állnak, 8,9 százalékponttal, őket követik szorosan az ellenségeik, az ukránok, 7,6-tal, míg a máltaiak ezen mutatója 4,25 százalékpont.
Szokás szerint azonban meg kell jegyeznünk, hogy nagyobb a jelentősége az előretekintő reálkamatnak. Vagyis annak az értéknek, amely majd azt mutatja, a most bankba tett, illetve befektetett pénzünkön keletkezett kamat, haszon felvételéig mekkora volt az infláció.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Csökken az amerikai és német államkötvények hozama közötti különbség. 
