Nullához közeli szinten ragadhat be Európa átlagos gazdasági növekedése a következő 25 évben az euróövezeten belüli versenyképességi problémák miatt - vélik londoni pénzügyi elemzők.
Douglas McWilliams professzor, az egyik legtekintélyesebb londoni elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) vezérigazgatója az általuk készített átfogó elemzésében modellszámításokkal levezette, hogy a világgazdaság egészének növekedési üteme a következő negyedszázadban átlagosan 2-3 százalék lehet, de Európa növekedése várhatóan 2 százalékponttal elmarad a globális átlagtól ugyanebben az időszakban.
McWilliams becslése szerint azonban a fejlett ipari térség növekedése hozzávetőleg 1 százalékponttal lassabb lesz a globális átlagnál, így ha a világgazdaság teljesítménye 3 százalékkal bővül, akkor a fejlett térség növekedési átlaga 2 százalék lesz, ha pedig a globális GDP-érték 2 százalékkal növekszik, a fejlett gazdaságok alkotta országcsoportban átlagosan 1 százalékos éves növekedési ütemek várhatók. A CEBR vezető szakértőjének számításai szerint azonban Európa átlagos növekedési üteme a vizsgált időszakban valószínűleg 1 százalékponttal elmarad még a magasan iparosodott térség egészének átlagától is, tehát ha a fejlett piaci régió növekedésének átlaga csak 1 százalék lesz, akkor Európa e modell alapján stagnálni fog.
McWilliams professzor szerint az európai növekedést visszahúzó fő tényezők egyike az euró. Megfogalmazása szerint bármi is legyen a gazdasági megalapozottsága a valutaunió létrehozásának, a közös valuta alkalmazása nehéz olyan időszakban, amikor a nyugat versenyképessége hanyatlik a nagy keleti gazdaságokéhoz képest, és mindeközben Európa még a nyugat többi gazdasági erőcentrumához mérve is veszít versenyképességéből. Ráadásul Európán belül is széttartó versenyképességi folyamatok zajlanak, tekintettel Dél-Európa versenyképességi eróziójára Észak-Európához képest.
Másoknak sincs derűsebb jövőképe
Moritz Kraemer, a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő szuverén besorolásokért felelős részlegének elemzési igazgatója az euróövezeti kilátásokról azt mondta, hogy a politikai döntéshozók által az euróövezeti válságról felállított diagnózis "csak részben ismeri fel a válság eredetét". A döntéshozók ugyanis a belső költségvetési helyzetek orvoslására próbálnak koncentrálni, jóllehet az S&P úgy gondolja, hogy a helyes diagnózisban nagyobb súlyt kellett volna kapnia a növekvő külső fizetési egyensúlyhiányoknak, és annak, hogy ezeket jórészt a valutaunión belüli versenyképességi divergencia okozta.
A Capital Economics ugyanerről nemrégiben összeállított értékelésében arra a megállapításra jutott, hogy az euró esetleges gyengülése sem oldaná meg az euróövezet belső versenyképességi problémáit, mivel az euró külső értékvesztése nem javítaná az európeriféria versenyképességét a központi eurógazdaságokkal szemben. Márpedig a valutauniós periféria országainak legnagyobb exportpiaca az euróövezeti centrum, Írország kivételével, amelynek exportját zömmel az amerikai és a brit piac veszi fel.
