Tegnap a német kancellár sokak megdöbbenésére nyíltan kijelentette: „Biden jobb, mint Trump, azt akarjuk, hogy újraválasszák”. Valóban, a CNBC értesülése szerint az európai tisztségviselők a színfalak mögött megkezdték a felkészülésüket arra a lehetőségre, ha Biden vereséget szenvedne a jövő évi elnökválasztáson.
Ez nyilvánvalóan európai geopolitikai földrengést idézne elő. A hónap elején a CNN-nek nyilatkozva Donald Trump nem válaszolt arra a kérdésre, hogy Oroszországnak, vagy Ukrajnának kellene-e megnyernie a háborút, és semmilyen szinten sem kötelezte el magát Kijev támogatására, ha sikerülne ismét elnyernie az elnöki posztot.
Játszd újra, Donald!
De mi lehet Trump csodafegyvere? Nos, alighogy Trump megszerezte 2016-ban megdöbbentő választási győzelmét, a szakértők magabiztosan magyarázatot adtak arra, amit egyébként kevesen láttak előre. Az amerikai rozsdaövezet több szövetségi államának elektori kollégiumának szavazatai demokrata-pártiról republikánusra váltottak át, és az egyik legkorábbi értelmezés az volt, hogy Trump a „fehér munkásosztály” szavazóitól kapott támogatás miatt nyert.
A jelek szerint Trump megragadta az olyan választókerületek képzeletét és szavazatait, amely súlyos gazdasági helyzetben voltak. Joe Biden elég sok elégedetlen szavazó támogatását nyerhette vissza ahhoz, hogy 2020-ban győzelmet arasson, de kormánya keveset tett azért, hogy kezelje ezeket a sérelmeket, holott ezek a jövő évi elnökválasztáson is döntőnek bizonyulhatnak.
Valóban, a jelek határozottan arra utalnak, hogy Trump újra meglovagolhatja a „fehér munkásosztály” frusztrációját a visszatéréséhez. Bár Trump második alkotmányos felelősségre vonásának emléke még friss, az alacsonyabb jövedelmű fehér szavazók a 2022-es félidős választásokon elég erősen visszafordultak a republikánusokhoz ahhoz, hogy azok kis többséget kapjanak a képviselőházban.
A politológusok számára – akik közül csak kevesen támogatják Trumpot – az alacsonyabb jövedelmű fehér szavazók politikai magatartása zavarba ejtő. Miért támogatnák a szegény választók egy olyan párt jelöltjét, amely a nagyvállalatoknak és a gazdagoknak nyújtott ajándékairól ismert?
Látszólag a saját gazdasági érdekeik ellen szavazó szegényebb fehér Trump-szavazókról a legjobb esetben is azt mondják, hogy tájékozatlanok vagy irracionálisak. Eszerint a gondolatmenet szerint figyelmen kívül hagyják saját pénzügyi érdekeiket a nemzeti populista jobboldal rasszizmusa, idegengyűlölete és fanatizmusa kedvéért.
Trump elkapta a Zeitgeistet
Pedig Trump nagyon ráérzett az idők szavára.
A New York-i ingatlanmágnás az elsők között jött rá a nyugati világban, hogy a 2008-as globális pénzügyi válság következményeként a 20. század bevégeztetett, annak nemzetközi intézményei pedig a szemünk előtt válnak működésképtelenné. Nem kenyeret és cirkuszt kínált a tömegeknek, hanem félelmet és gyűlöletet.
A kékgallérosok gazdasági bajaiért nem a magához hasonló oligarchákat, hanem a bevándorlókat, a kisebbségeket és mindenekelőtt Kínát hibáztatta. Trump az erőteljes nacionalizmus bázisán állt ki a kékgallérosok szociális érdekeiért.
Kiszabadította a démont, de azt bizony szolgálatai után nehéz visszaparancsolni a palackba (pláne, ha nem is akarja..). A harag váltotta fel azokat a gazdaság- és szociális politikákat, amelyek ténylegesen kezelhették volna Amerika lepusztuló vidékeinek stagnálását.
Még provokálták is őket
Az utóbbi években sok fehér szavazónál betelt a pohár a „haladáspártiak” állandó prédikálása közepette. Nagyon nem tetszett nekik, hogy a 2016-os kampány alatt „szánalmasoknak” nevezték őket a Demokraták. A Clinton kampány finisében egy celeb egyenesen a heteroszexuális fehér férfiak kihalását éltette.
Az elmúlt évtizedekben Washington támogatta a feketék, hispánok és ázsiaiak identitásának megerősödését, míg a fehér nacionalizmus elítélendőnek számított. De a fehér többség egyszer csak rájött, hogy nekik is van megvédendő identitásuk. A fehér nacionalizmus szelleme kiszabadult a palackból.
Santelli kirohanása
Amikor a CNBC műsorvezetője, Rick Santelli 2009 elején elhíresült a „Tea Party” nevű dühödt kifakadásáról, ez mindenkit érintett, aki folyamatosan törlesztette a jelzáloghitelét, és nem akarta, hogy másokat az állam az ő költségükön megmentsen. Trump nem volt éppen egy ideális Tea Party jelölt, de az előtte lévő többi republikánushoz hasonlóan egy olyan szavazócsoport érdekeit képviselte, akik tiszteletre méltó, szorgalmas amerikaiaknak tekintették magukat, függetlenül a tényleges jövedelmüktől: ezek voltak a háztulajdonosok.
Tudjuk, hogy Trump szavazatainak többsége a vidéki Amerikából érkezett. Általában ezeken a helyeken az ingatlanok értéke jóval alacsonyabb, mint a nagyvárosi, „demokrata” Amerikában. Az alacsonyabb jövedelmű szavazókat jobban motiválhatja az ingatlanadó, mint a jövedelemadó. Az ingatlanadókat nem Washington D. C.-ben határozzák meg, de amikor az egyik párt egyértelműen alacsonyabb inatlanadókat ígér, mint a másik, nem logikátlan azt gondolni, hogy jobb lenne, ha ez a párt a kormányzat minden szintjén hatalmon lenne.
Motiválni a bázist
Eddig mindössze egyetlen korábbi amerikai elnököt, Grover Clevelandet sikerült megválasztani két, nem egymást követő ciklusra. Elképesztően hangzik a feltevés, hogy az ország kétszer is vád alá vont elnöke megismételje a bravúrt. De mivel Biden és Trump gyakorlatilag holtversenyben áll, az elektori kollégiumban az erőviszonyok rendkívül finoman kiegyensúlyozottak.
Nagyon sok fog múlni azon, hogy a demokrata jelölt – legyen az Biden vagy esetleg valaki más – mennyire tudja feltüzelni a bázisát. A maga részéről Trump úgy tűnik, hogy megnyeri a republikánus elnök-jelölést. Ha újonnan sokkszerű győzelmet arat, sokkal többet fogunk újra hallani arról, hogyan növelte pártja részesedését a „fehér munkásosztály” szavazataiban.
A Mol viszont gyengélkedhet. 
