A világ divatfővárosai ilyenkor tavasszal rendezik meg szezonnyitóikat, amelyek már a jövő évi trendekkel ismertetik meg, elsősorban a szakmabelieket. Jóllehet, jegyet mindenki vásárolhat, az efféle divatnapok inkább az ágazat művelői számára szólnak. És nekik is mondanak sokat.
Szakemberek ezrei kelnek ilyenkor útra
A minap került a kezembe a fiókban egy kitűző: egy hajdani London Fashion Week jelvény, a nyakba akasztható szalagos belépőjeggyel (badge) együtt. Mára csupán szép emlék maradt. Anno még egy print divatlap főszerkesztőjeként hívtak meg az eseményre, melynek igencsak zsúfolt volt a naptárja. Egyik helyszínről a másikra szaladgáltunk, mi, újságírók, délelőtt 10-től egészen éjfélig. De vajon milyen lehetett az idei divathét? Bizonyára változott a badge betűtípusa, ha egyáltalán létezik még, mobillal is le lehetett olvasni a belépési engedélyt, erősödött a közösségimédia-jelenlét, bár a programok sorrendje talán kevésbé változott.
Fotó: Shutterstock
Ez nem fast fashion
Ami ruhanemű és kiegészítő itt látható, a több száz standon, kilométer hosszú kifutókon, márkabulikon, workshopokon, fogadásokon, afterparty-kon és fotózásokon, annak jó része sosem kerül a boltokba. Legfeljebb néhány motívum, apró részlet köszön vissza a fast fashion áruházakban, vagy akár az egyedi holmikat árusító szalonokban.
A világ szinte minden nagyobb fővárosában sor kerül – évtizedek óta – hasonló rendezvényekre. De a legrangosabbak ezek közül nyilvánvalóan azok, ahol több évszázados hagyománya van a textil- és divatiparnak.
Mindegyik más, mégis hasonlít
A legmérvadóbbak, a New York-i, a londoni, a párizsi és a milánói divathetek egyben a turizmus élénkítésében is nagy szerepet játszanak, hiszen sok ezren érkeznek ilyenkor a nagyvárosokba.
Mindegyiknek kialakult mára egy sajátos arculata. A New York-i nem olyan exkluzív, mint a párizsi, de fontos, mert 380 millió embert kell arrafelé öltöztetni. A londoni hagyományosan konzervatívabb, bár a popkultúra és a beatforradalom erősen megreformálta a brit öltözködési stílust. A párizsit nem kell magyarázni, hiszen itt egész évben minden a divatról szól.
Párizsban halálkomoly, Milánóban sziporkázó
A milánói – ez az olasz nagyváros évszázadok óta fontos textilipari központ – mindig sziporkázó, ötletes, extravagáns. A helyszínek és a divatbemutatók stílusát tekintve tükrözi az olasz design örök frissességét, ugyanakkor európaiságát.
A párizsi divathetet (franciául: Semaine de le mode de Paris) mindig nagyon komolyan veszik a szervezők, hiszen az ország egyik kiemelt vonzereje, iparága mutatkozik itt be. A bemutatósorozatot évente kétszer rendezik meg, tavaszi/nyári, valamint őszi/téli programokkal.
A divat ma is Franciaországban születik
Bár a leghíresebb divatmárkáknak nincs nagy szükségük a hírverésre, azért részt szokott venni az eseményeken, már csak „hazafiúi” kötelességből is, a Dior, a Chanel, a Louis Vuitton, a Givenchy, vagy a Céline.
A bemutatókat rendszerint olyan történelmi, patinás helyeken tartják meg, mint a Carrousel du Louvre, vagy a Grand Palais. A profi divatipar valaha Párizsban született. Itt a 18. század elejétől kezdve szerveztek bemutatókat, kifejezetten hölgyek számára, akiknek a ruhákat már élő manökeneken mutatták be.
Mikor sétáltak végig először a kifutón?
A divatszakma mára szokásos eseményei is itt születtek: a 19. században a haute couture egyik jelentős alakja, Charles Frederick Worth kezdte az éppen elkészült öltözékeit kollekció formájában bemutatni. Jeanne Paquin volt az első tervező, aki ruhaterveit a szélesebb publikum elé tárta.
Fotó: Shutterstock
Paul Poiret pedig abban volt irányadó, hogy rendezvényei után kötetlen összejöveteleket tartott. A II. világháború után, 1945 -ben bevezettek egy sor újabb előírást a szakma számára. Például, hogy évszakonként bemutatót kell rendezni a párizsi sajtó számára, egy olyan, legalább 35 ruhadarabból álló kollekciót felvonultatva, amely mind nappali, mind pedig esti viseleteket tartalmaz.
Versaille-t hozták belőle rendbe
Az első divathetet 1973 októberében rendezték meg Párizsban. Fő szlogenje az adománygyűjtés volt, a Versailles-i kastély restaurálására. A restaurálást a New York-i Divathét alapítója, Eleanor Lambert felügyelte az akkori kurátor, Gérald Van der Kemp közreműködésével.
A nagy francia tervezők mindegyike tartott ekkor saját kollekció bemutatót, különböző témákban, a díszletekben pedig helyet kapott többek között egy űrrakéta, egy tökhintó és egy orrszarvúhúzta cigánykaraván is. De nem ez volt az egyetlen kuriózum: az amerikai tervezőknek köszönhetően ezen az eseményen léphettek fel először afro-amerikai modellek is párizsi kifutón.
Amerika máshogy látja
Nem ez volt a döntő oka annak, hogy kialakult egyfajta feszültség az amerikai és a francia divattervezők között, ennek sokkal összetettebb a háttere. Az egyik, hogy a két nép alapvetően máshogy áll hozzá a hétköznapokban is az öltözködési kultúrához. A másik, hogy a francia törvény tiltja az úgynevezett „nullás méretű” (size zero, vagyis az Egyesült Államok ruhaméret-táblázata szerinti 0-ás méretet viselő) modellek szereplését. (Ami annál is furcsább, míg Párizsban gyakorlatilag nem fogadják el a dundiságot, míg az USA lakosságának 20 százaléka elhízott.)
A francia szakemberek tiltják a 18 év alatti modellek szereplését. Egyes luxusmárkák kijelentették, hogy nem alkalmaznak 16 éven aluli modelleket felnőtt divatbemutatókon, illetve fotózásokon – ez persze már csak az elmúlt évtizedek harcának eredménye.
Quant és Westwood
A londoni divathéten régen szolid ruhákat vonultattak fel, csak később jöttek a Vivienne Westwood-féle extravaganziák. Az igazi forradalom az utcán és a popkultúrában zajlott: Mary Quant a miniszoknya „feltalálásával” nagyobb visszhangot keltett világszerte, mint bármelyik divatshow.
A londoni divathetet általában a British Fashion Council saját bemutatótermében rendezik meg, de számos esemény zajlik a város különféle elegáns palotáiban, vagy éppen külső helyszíneken. A brit főváros divatparádéja az utóbbi években sokat fejlődött: egyes szakemberek szerint sokkal fiatalosabb és merészebb, mint a milánói és párizsi rendezvények.
Politika és fenntarthatóság
Merthogy a divatipar rendezvényeinek stílusa is fejlődik. Egyre merészebbek az utalások a
közügyekre, politikai válságokra vagy éppen a fenntarthatóságra. Például Alexander McQueen vagy Vivienne Westwood ruhái sokszor erős politikai és társadalomkritikus üzeneteket tolmácsolnak. Volt, amikor Vivienne a klímavészhelyzetre próbálta felhívni a nézők és a divatrajongók figyelmét, más darabjain pedig egyenesen olyan feliratokat lehetett olvasni, minthogy „a politikusok bűnözők.” 2020 februárjában tüntetők vonultak az utcákra, olyan feliratú táblákkal, minthogy „Nincs divat egy halott bolygón.”
A közelmúltban az is jelentős változást okozott a divatvilágban, hogy a Covid miatt egy időre online platformokra költöztek a show-k.
Az utolsó pillanatban beoson a világsztár
Hajdanán színészek nem jelentek meg a divatbemutatókon, ma viszont elengedhetetlen, hogy az utolsó pillanatban, egy külön bejáraton, testőrrel a háta mögött ne osonjon be valamelyik nagy kedvenc, mint például Timothée Chalamet. Ilyenkor a világsztár kötelezően fehér pólóban, fekete nadrágban vagy farmerben és edzőcipőben jelenik meg, no meg napszemüvegben, nehogy véletlenül fel lehessen ismerni. (Fel lehet.) A partikon persze a jó előre kiválasztott, felpróbált világmárkás ruhadarabokat viseli. Előtte a menedzsere és az ügynöke egyeztet arról, hogy ráér-e éppen és nem forgat, mondjuk Magyarországon, és hogy maga az esemény beleillik-e a jelenlegi munkái közé. A gázsi ezután következik.
A bemutatókat palotákban rendezik
Az új divathét-trendek közé tartozik, hogy a 21. században már olyan eseményeket is tartanak ezek keretében, mint a hulladékgazdálkodással és az újra hasznosítással kapcsolatos workshopok vagy zenés programok. Végül jöjjön a kedvenc: a milánói divathét (olaszul: Settimana della moda di Milano), amelyet 1958-ban alapítottak.
Az eseménysorozatot mindig az olasz divat nemzeti kamarája szervezi, évente kétszer, és több mint 40 bemutatót foglal magában. A patinás ipari nagyvárosnak ilyenkor fellendül a turizmusa, azáltal is, hogy különböző helyszíneken rendezik a show-t, kiválasztva a legelegánsabb és legbefolyásosabb palotákat, hogy egy időre a design színpadává váljanak. Ilyen helyszín például a Palazzo Reale, és a Palazzo Serbelloni.
Damiano Gavino kapta a legnagyobb vastapsot
A világ leghíresebb divattervezői a franciákon kívül az olaszok. De nemcsak a világhírű márkák mutatkoznak be, hanem kezdő tervezők is. Az olaszok ugyancsak nagy előszeretettel vonják be csáberőként a fiatal sztárokat: legutóbb Damiano Gavino, a 2001-es születésű színész volt a szenzáció, aki alig húszévesként forgatott az olasz Netflixnek nagy sikerű szériát, nem beszélve Ferzan Özpetek Nuovo Olimpo című filmjének főszerepéről. De svéd filmsztárok is részt vettek a partikon.
Csökkenteni a káros vegyi anyagokat
Itáliában is fontosnak ítélik a fenntartható divatot: 2014-ben a Greenpeace demonstrációját azért szervezte meg, hogy megkérjék az olasz márkákat – különösen a Versace-t –, mivel termékeiben a legmagasabb a veszélyes vegyi anyagok szintje, hogy nyilvánosan kötelezzék el magukat a káros anyagok alkalmazásának abbahagyása mellett.
Abban viszont megegyeznek a világ divatfővárosaiban rendezett parádék, hogy rendkívül jövedelmezők: például 2021-ben a milánói divathét teljes bevétele 64 millió eurót tett ki – nem beszélve az üzleti kapcsolatok fejlesztéséről és a kereskedelmi szerződésekről.
Erre már érdemes felfigyelni. 
