|
| Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Családok budapesti világtalálkozójának első napján megrendezett demográfiai fórumon. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd |
Az elmúlt kormányzati ciklusoknak mindig volt egy jól megfogható, és a politikusoknak egyúttal politikai mankóként szolgáló terméke. A 2010-2014 közötti időszaknak a költségvetési hiány normalizálása után a rezsicsökkentés volt az ismertetőjegye. A 2014-2018 közötti időszakban egyértelműen a migráció volt olyan üzenet, amelyhez lehetett orientációs pontként társítani szakpolitikai cselekvéseket.
Azzal együtt, hogy a kormánypártoknál sem a rezsicsökkentés, sem a migráció nem került le a napirendről, érezhetően kellett egy olyan új orientációs pont, amelyhez képest lehet ismételten politikai akciókat, és szakpolitikai kezdeményezéseket megvalósítani. Ez lett a családtámogatási rendszer.
Amennyiben a következő években nem lesz valami váratlan probléma, akkor a Fidesz-KDNP a ciklus teljes egészében ezt a programot építi majd politikai értelemben, és próbálja meg az ellenzéket belekényszeríteni egy olyan szerepbe, amikor rájuk sütheti, hogy ők nem segítik a magyar népesség fogyásának megállítását.
A mérhetőség a kockázat
A Policy Agenda szerint egy politikai termék akkor tud jól és stabilan működni, ha annak sikeressége a bevezetés pillanatától kezdve garantálható. A rezsicsökkentés esetében így volt, hiszen a lakossági árakat a kormány határozta meg. Így nem is kellett attól tartania, hogy nem válik valóssággá a meghirdetett árcsökkentés.
A migráció kérdése már több bizonytalanságot tartalmazott, de könnyen felmérhető volt, hogy az útvonal elterelése Magyarország felől Horvátország, Szlovénia irányába meghozza majd azt a felmutatható politikai sikert, hogy csökkent az illegális menedékkérők száma az országban.
A családtámogatási rendszer fokmérője, - miután a kormány problémaként a fogyó nemzetet fogalmazta meg - az, hogy valóban megáll-e a népesség csökkenése? Ez pedig egzakt adat, amellyel az a probléma, hogy sok tekintetben teljesen független a kormány bármilyen politikai intézkedésétől. A KSH statisztikai adatai az elköltött tíz, vagy akár százmilliárdok ellenére továbbra is magas halandóságot, és ennél alacsonyabb születésszámot mutatnak. Nem véletlen, hogy a március végén közölt adatok kapcsán a sajtó egy része azt emelte ki, hogy a születések száma rekord alacsony volt 2019 januárjában. (Lásd a kerest!)
| Kevesebb gyerek születettA Központi Statisztikai Hivatal kedden közölt adatai szerint 2019 januárjában 5,5 százalékkal kevesebb gyermek született, mint az előző év azonos hónapjában. A halálozások száma jelentősen, 19 százalékkal megnövekedett a 2018. januárihoz képest. Ennek következtében a 2019 első hónapjában keletkezett 6426 fős természetes fogyás 2603 fővel meghaladta az előző év januárit. Részletek >>>> |
Amennyiben az elsődleges adatok nem kellően támasztják alá a szakpolitikai terméknek a sikerességét, úgy nehezebb lesz a választók számára indokokat találni. Nyilván lehet összehasonlításokat végezni más országok demográfiai trendjeivel, vagy „mi lett volna, ha…?” jellegű forgatókönyveket készíteni, de ezek nem olyan egyértelműek, mint a rezsicsökkentési programban hónapról-hónapra a fogyasztóknak kézbesített számlalevelek.
És ha jön a válság?
A kormányzat pár hónapja egyre erősebben egyfajta gazdasági válság elő-kommunikációt folytat. Talán tanulva a 2008-as gazdasági válságból úgy érzik, hogy a választók felkészítése mérsékelheti azt a sokkot, amelyet elszenvedett bő egy évtizeddel ezelőtt a magyar társadalom.
Ennek a gazdasági válságnak a hatása egyértelműen meglátszik az élveszületések számában. 2008-ban még majdnem 100 ezer gyerek született, ez a szám 2010-re 90 ezerre csökkent. A válság okozta létbizonytalanság csúsztatott hatása (kilenc hónapos) ekkor jelent meg igazán.
Jól látszik, hogy a magyar társadalom azóta sem heverte ki ezt a sokkot, hiszen a születések száma most is nagyságrendileg ezen a szinten van. Egy újabb gazdasági visszaesés, - amelyet egyszerre táplálhat a nemzetközi környezet és az az EU-s források kifutása - ismét elbizonytalaníthatja azt a generációt, amely gyerekvállalást tervez. Ez pedig egyértelműen megmutatkozik az adatokban.
A családtámogatási rendszerre épülő kormányzati ciklus - a Policy Agenda szerint - több politikai kockázatot rejt magában, mint a rezsicsökkentés, vagy a migráció kérdése volt. Egy-egy hónap rosszabb statisztikai adatai alapján az ellenzék ugyanis könnyen pálcát törhet a családtámogatási intézkedések felett.
Egy házaspár kémkedhetett. 
