Elhibázott gazdaságpolitika: ennél csak jobb jöhet?

A magyar gazdaság mélyrepülése az elmúlt években önmagában is igen szembetűnő, de még nyilvánvalóbban jelenik meg, ha nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk eredményeinket. Teljesen egyértelmű, hogy a magyar válság nem a világgazdasági válság következményeként keletkezett, hanem attól függetlenül, azt megelőzve bontakozott ki. Az időközben kitört világgazdasági válság csak „jótékony” módon elfedte a válságunkat, s ezzel késleltette a szembenézést a valósággal. A lemaradásunk szinte minden területen jól kitapintható és statisztikai adatokkal dokumentálható - olvasható a Századvég Gazdaságkutató elemzésében, melyet pénteken sajtótájékoztató keretében mutatott be az intézet. A szakértők szerint a kialakult helyzetért a fiskális és a monetáris politika egyaránt felelős

A legfájóbb talán a visegrádi társországoktól való lemaradásunk - írja az elemzés. Míg 2001-ben a davosi Világgazdasági Fórum  versenyképességi rangsora szerint a visegrádi régió legversenyképesebb állama Magyarország volt a maga 26. helyével, addig 2007-re valamennyi térségbeli állam megelőzte hazánkat, s mi visszacsúsztunk a 62. helyre. Ha a magyar gazdaság is a visegrádi országok növekedési ütemével tudta volna bővíteni a GDP-jét 2005 és 2009 között, akkor ma a GDP-nk 20 százalékkal volna magasabb. Ez az egyötödnyi bruttó nemzeti termék azonban egyszer és mindenkorra elveszett - mondta el a sajtótájékoztatón Dr. Mellár Tamás, az intézet kutatási igazgatója.

A szakértő szerint az elhibázott modernizáció és gazdaságpolitika következtében hazánkban egy duális gazdasági szerkezet alakult ki: a tőkeerős, viszonylag modern és versenyképes külföldi tulajdontöbbségű vállalkozások és a tőkeszegény, alacsony versenyképességű hazai tulajdontöbbségű vállalkozások egymás mellett élésével. A külföldi vállalkozások állítják elő a GDP több mint egynegyedét, a GDP növekményének felét, és az export háromnegyedét, miközben a foglalkoztatottaknak alig 15 százalékát alkalmazzák.

A legújabb magyar gazdaságkutató első tanulmányában a magyar gazdaság jelenlegi állapotával foglalkozik. A Századvég Gazdaságkutató pénteki sajtótájékoztatóján elhangzott: a következő elemzés a jelenlegi tanulmány alapján gazdaságpolitikai javaslatokat tartalmaz majd, míg ősszel "klasszikus konjunktúrakutatással", prognózissal jelentkezik az intézet.

Ennek megfelelően egyre szélesebbre nyílt az olló a GDP (a megtermelt) és a GNI (a felhasználható jövedelem) között. 2007-ben a rés már 7,1 százalék volt, kumuláltan az 1995–2007-es időszakra pedig 65 százalék, vagyis mintegy kétharmadnyi éves (átlagos) GDP-nk veszett el a belföldi felhasználás számára - mondta el Dr. Mellár Tamás.

A problémák egyik legfőbb gyökere az elhibázott, "ész néküli"  privatizációban keresendő - mondta el Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató igazgatóságának elnöke. A külföldi tőkét úgy engedtük be az országba, hogy piacainkat értékesítettük: azonnal többségi tulajdonosként jelentek meg a befektetők, valós versenyhelyzet nem tudott kialakulni. Az állami monopóliumok helyét rendkívül gyorsan átvették magánmonopóliumok, az oligopolisztikus helyzet.

A foglalkoztatás kétharmadát biztosító hazai gazdaság növekedési potenciálja gyenge, technikai fejlesztésekre önerőből képtelen, humántőke-ellátottsága alacsony. A két szektor közötti kapcsolat gyenge és esetleges, a külföldi vállalkozások szigetekként léteznek, a hazai beszállítók helyett az importra támaszkodnak. Emiatt a technológiai transzfer, a technikai fejlesztések tovagyűrűző hatása egyáltalán nem jellemző hazai körülményeink között - olvasható a tanulmányban.

Heim Péter szerint a a jelenlegi helyzethez a legnagyobb mértékben ezen kívül az járult hozzá, hogy Magyarország a rendszerváltás óta az eladósodás politikáját követi, amely folyamat 2002 óta különösen fölerősödött. A rendszerváltás utáni gazdaságpolitika alapvető tulajdonságává vált a ciklikus fiskális élénkítés, a választási évekre fókuszálva. 2002 után a fiskális lazítás állandósult, ami óhatatlanul vezetett el az egyensúly felborulásához, az állam és a magánszféra súlyos eladósodásához. 2006-ra a kibocsátási rés (a tényleges és a potenciális GDP közötti különbség) megközelítette a 4 százalékot, ami jelentős keresleti nyomásról tanúskodik.

A komoly egyensúlyhiány felszámolására bevezetett Gyurcsány-, majd Bajnai-csomag számottevően és tartósan nem tudta enyhíteni az egyensúlyi feszültségeket, mert a korlátozó intézkedések alapvetően fűnyírójellegűek voltak. A strukturális reformok hiánya miatt a felhasználási feszültségek óhatatlanul újra jelentkeznek. Ugyanakkor viszont a megszorítások következtében nulla közeli szintre csökkent a potenciális növekedési ütem, amely kedvező körülmények mellett sem emelhető 2 százalék fölé a következő két-három évben - állítják a szakértők.

Vérfrissítés: itt az új gazdaságkutató

A laza fiskális politika eredményeként az államadósság gyorsan és óriási mértékben emelkedett, míg 2001-ben az adósság/GDP hányados csak 53 százalék volt, addig 2010 elejére már elérte a 80 százalékot. A visszafogó intézkedések következtében a lakosság is jelentős mértékben eladósodott, ma minden harmadik háztartásnak van devizaalapú adóssága. Az ország teljes (állami és magán) külföldi adóssága eléri a GDP 120 százalékát.

A monetáris politika mozgásterét alapvetően szűkítette a többletkeresletet generáló fiskális politika. Az inflációs célkövetést folytató MNB politikája nem bizonyult konzisztensnek - mondta el Heim Péter. Ennek kezdete egybevág a monetáris tanács "felhígításával" - fogalmazott az igazgatóság elnöke. A költségvetés eladósodása és a szigorú monetáris politika eredményeként a hazai kamatláb rendre 200–400 bázisponttal az európai kamatlábak fölött volt. Ez a devizában való eladósodásra ösztönözte a gazdasági szereplőket. A nagy devizaadósság pedig kikényszerítette az árfolyam védelmét, így a monetáris politika kényszerpályára került, állandóan reaktív volt, ahelyett hogy proaktívvá vált volna. A jegybanknak arra is meg lett volna a lehetősége, hogy kordában tartsa a lakosság devizában történő eladósodását - vélekedett Heim Péter.

Bár a jelenlegi elemzés prognózisokat nem tartalmaz, az idei GDP-arányos államháztartási hiánnyal kapcsolatban Heim Péter elmondta: alapesetben 4,7-5,0 százalék lehet a deficit, amit kiegészíthet az állami vállalatok konszolidációja. A konszolidáció mértéke elsősorban nem gazdasági kérdés, hanem a politikai; ebbe bele kell érteni a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való tárgyalások eredményeit is - hangsúlyozta.

Privátbankár - Gáspár András