50 éves a Trabant. És persze nekem is jellemezhető életem egy korszaka e márkával. Márka? Hát, fene tudja. Az én Trabantom már akkor öreg volt, amikor megvettem, legalábbis a kasznija, a motorja csak másfél éves, úgyhogy ment az istenadta, ha be tudott indulni, sőt, az első huszonhét méteren ügyesebb sebváltó-politikával, tehát a kilincs vagy vécélehúzogató jó ritmusú rángatásával nyerő voltam bármilyen gyorsítási versenyen, más kérdés, hogy aztán mit csinált a kocsi.
Ha nem lettem volna annyira besózva, hogy nekem autó kell mindenáron, talán kicsit gyanakvóbb lettem volna a kocsi külleme miatt, ugyanis a 601-es kombi mélybordóra volt festve, fekete versenycsíkokkal. A kocsi neve így Bordó Rém lett, röviden BRRRR, így híresült el barátaim között is, és mit mondjak, rászolgált erre a rangra. Akkor kezdtem érezni, hogy nagyon nem stimmel valami vele, amikor a baloldali ajtó beszorult, a jobboldalit viszont nem lehetett rendesen becsukni. Aztán ahogy egyszer alaposabban megnéztem, rájöttem, hogy az egész karosszéria kifli-alakban görbe, amitől persze a fronthajtásnak hála ment még a járgány, csak épp furcsán meghatározta a vezetéstechnikát, hogy balra szinte magától fordult, jobbra viszont két kézzel kellett húzni a kormányt.
Volt, hogy kilőtte a gyertyáját, csak egy füstölgő lyuk maradt a henger tetején. Amilyen egyszerű kis szerkezet volt, olyan váratlan és rejtélyes hibákat tudott produkálni. De ha ment, akkor is zajos is volt, büdös is volt, télen kegyetlen választás elé állította az embert, fagyhalál vagy fulladás, a fagyhalál mellett döntöttem, és lehúzott ablakkal mentem, a fűtés úgysem volt érzékelhető.
Képgaléria: kattintson a képre!
Amikor eladtam egy még nálamnál is besózottabb kölyöknek, a kifliforma odáig fajult, hogy már kezdett kettérepedni az autó a hátsó ülés előtt. Tudom, hogy sokan ma is imádják, és tömegmozgalmat teremtenek a papundekli-Jaguárnak, valami fantasztikus nimbuszt bodorítva hozzá, olyan misztikusan nagy ködöt, mint amit vele lehetett csinálni bármikor, ha az ember kihúzva felejtette a szivatót.
De nekem Bordó Rém inkább akkori szegénységemnek és az akkori világ igénytelenségének a szimbóluma. Más helyeken más besózott kölykök első kocsija mondjuk a rút kiskacsa volt, egy CV-2-es, ami - valljuk be, a Trabanttal ellentétben - tényleg jó kisautó volt, még arrébb egy brutálisan remek Mini Morris, ne adj isten egy Mustang a tengerentúlon, vagy egy 850-es délebbre. A Bordó Rém nevű Trabant valóban ifjúkorom része, de ha van is nosztalgiám, az inkább ifjúkoromhoz köt, nem a Trabanthoz.
Drágább lesz a regadó
De mi lesz a roncsautókkal?
Mixelhetnek a régi Trabantosok: nem árulnak keveréket a benzinkutak