
Összességében a felnőtt magyar lakosság 13%-a menne valamilyen időtávra külföldre dolgozni, azaz ekkora az ún. halmozott migrációs potenciál mértéke, ami 2008-hoz képest (16%) kismértékben csökkent.
A mai magyar társadalom legkönnyebben vagy legnehezebben mozdulók csoportjait elemezve azt találjuk, hogy a férfiak a hosszú távú munkavállalási és az összesített, azaz halmozott migrációs potenciálja magasabb a nőkénél, a rövid távú munkavállalás és a kivándorlás esetében viszont elhanyagolható a nemek közötti különbség. Markáns trend, hogy a kor növekedésével erősen csökken a migrációs szándék mértéke: a legfiatalabbak „mehetnékje” a legnagyobb, míg a negyven éven felüliek körében hirtelen visszaesik a vándorlási hajlandóság. Míg a munkavállalás két típusa esetében a harmincasok és a negyvenesek migrációs potenciálja meglehetősen hasonló, addig a kivándorlás esetében az álmodozó fiatalokhoz és a menni kész harmincasokhoz képest a negyvenesek hajlandósága sokkal kisebb.
.jpg)
Migrációs hajlandóság korosztályi bontásában - Forrás: TÁRKI - Omnibusz kutatás 2010. január
Ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben az iskolai végzettség szerint nem különbözik nagymértékben a migrációs hajlam, mindössze a (feltehetően idősebb) legfeljebb általános iskolát végzetteké alacsony, és a középfokú iskolai végzettségűek migrációs potenciálja kismértékben átlag feletti. A tanulók között a „migrációt álmodók” aránya kiugróan magas, de a vállalkozókra és a munkanélküliekre is átlag feletti migrációs - különösen rövid távú munkavállalási - hajlam jellemző.
A migrációs potenciál regionális és a településnagyság szerinti különbségei nem jelentősek. Kiemelendő azonban, hogy az átlagosnál magasabb a rövid távú munkavállalást tervezők aránya a nyugati határhoz közeli nyugat-dunántúli régióban (12%), illetve a közepes nagyságú (10-50 ezer fős) településeken, ahol a halmozott migrációs potenciál értéke ezeken a településeken 20% feletti.
Privátbankár - Lovász Márton