Kongresszus Aradon: vágyott Kelet-Európai dögunalom

Jó, tudom, kátyú van nálunk is bőven, de a különbség valami más: az inkább még a Balkánt idéző zűrzavar, káosz. Ahogy a járda nem válik el az úttesttől, az úttest nem válik el a parkoló zónától, ahogy a meghatározhatatlan sávrendszerben össze-vissza lavíroznak a járművek, mert ahol nincsenek elég pontos felfestések, ott senki nem vádolhatja magát különösebb normaszegéssel, ha egy alig kivehető kettős záróvonalon keresztül visszafordul a bevezető főútvonalon. A karambolt persze elkerültem ezalkalommal is, de volt miről elmerengenem: mitől lesz igazán európai egy térség?

Például attól, hogy a régebbi európaiak otthon érzik magukat benne. Nos, sajnálatos módon olykor még Magyarországon is az egzotikum dominál, nem a rendezett, biztonságos európai otthonosság - és persze egyik pillanatról a másikra nem várható el Romániában sem a gyökeres átalakulás, erre figyelmeztettek ottani beszélgetőpartnereim is.

Érdekes volt ehhez képest végignéznem, hogyan zajlik eme nyugat-romániai nagyvárosok egyikében a magyar képviseleti szervezet kongresszusa. Volt egy napirend, azon gyakorlatilag huszonnégy órán belül a tervezett mód végigmentek. Amit módosítani kellett, azt módosították programban és alapszabályban, közben vitáztak is egy sort, aztán megvolt az elnökválasztás, kétségkívül ez sem okozott túlzott feszültséget.

Újságíró-kollégáim szerint ez maga volt a dögunalom. Igazat is adok nekik, mert tényleg nem voltak nagy események, felfordulások, szakadások, ki- és bevonulások, dühödt, személyeskedésbe átmenő viták. Ami persze nem jelenti azt, hogy akkora béke lenne ott a belmagyar világban, csak épp a konfliktusok is mintha átrendeződtek volna, a szervezeten belüli felfordulás helyett a szervezetek közti viták dominálnak, ami voltaképp tisztábbá teszi a dolgokat, még ha azt azért persze jó lenne elkerülni, hogy közben az ottani világ is úgy hasadjon ketté, mint az itteni.

A korábbi hasonló kongresszusokhoz képest valóban egyedülálló volt ez a nyugalom, a riporterek hada csalódottan távozott, a fene ette volna meg azt az eseményt, ahol az történik, amit előre jeleznek a szervezők, hogy történni fog. A helyi média a jelek szerint kifejezetten elégedetlen volt, csak néhányan mondtuk csendben: bárcsak ez a dögunalom jellemezné úgy általában a térséget a közutakon és a közéletben, akár a vészes ünnepekre készülő Magyarországon, akár a hatalmi válságtól terhelt Romániában.

Márványi Péter jegyzete

Korábbi jegyzetek:

Emlékek a kifli-Trabantról
Halottaskocsi a buszsávban: belenyúlnak a KRESZ-be
Nálunk még rémálom, ha színesedik a világ
Kordon és bérmegállapodás: mi a különbség?
Vizitdíj: a balhé, amin túl kell esni