Magyarország kemény menetre készülhet

Az Európai Unió ugyan megkésve és túlságosan lassan, de megkezdte a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának átalakítását. A pénzügyi felügyeletekről szóló direktíva elfogadására hamarosan sor kerülhet, a hedge fundok megregulázását is érintő direktíva körül azonban komoly vitákra van kilátás, pedig az idő szűkös. Brüsszelből jelentjük: a januárban kezdődő hathónapos magyar EU-elnökség korántsem lesz sétagalopp

Az Európai Parlament napirendtervezetét átfutva látható, hogy egy-egy ülésszakaszban számos témában vitáznak és döntenek a képviselők a nők jogaitól egészen a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs programig. A legfőbb téma azonban, amiről mostanában az ülésteremben és a parlament folyosóin is a legtöbbet lehet hallani, egyértelműen a gazdaság, a válság, és a lehetséges megoldások forgatókönyvei.

Európa ugyanis megkésve és túlságosan lassan, de megkezdte a tőkepiacok szabályozásának megváltoztatását és átalakítását. A folyamat rendkívül összetett és sokrétű, első körben a pénzpiacok felügyeleti rendszerének átalakításra kerülhet sor, mivel ez a témakör már 2008 óta szerepel a napirenden. A javaslatcsomag szerint több új európai szintű felügyeleti szervet is létrehoznának.

Az Európai Rendszerkockázati Testületet (ESRB) feladata a pénzügyi rendszer egészét fenyegető kockázatok feltárása. Ennek a szervnek a feladata, hogy ajánlásokat és figyelmeztetéseket adjon ki a tagállamoknak és az európai felügyeleti hatóságoknak. Az Európai Bizottság emellett három új felügyeleti szerv létrehozását javasolja: az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítási Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság mikroszinten felügyelné az egyes részterületeket.

Az egységes európai pénzügyi felügyeletnél lényegesen kényesebb kérdés az alternatív befektetési alapok kezelőiről (AIFM) szóló direktíva, amely szintén túl van az uniós jogalkotás első lépcsőjén, ám komoly viták várhatóak a folyamat hátralévő részei során.

A tőkepiaci szabályozás alapgondolata az, hogy a szereplők egyfajta négypólusú önszabályozó rendszerben működjenek, amelynek pillérei – az alapkezelő, a kötelező független letétkezelő, a kötelező primary broker, azaz elsődleges ügynök, valamint az értékelő – egymás ellenőrzésében, a rendszer transzparens működtetésében legyenek érdekeltek.

Az AIFM direktíva gyakorlatilag minden, a UCITS irányelv hatálya alá nem tartozó befektetési társaság működését kívánja szabályozni. A UCITS irányelv bővüléséről a közelmúltban számoltunk be – részletek >>

Az alternatív befektetési alapok kezelőiről szóló direktíva elsősorban a hedge fundok és a nem nyilvános kibocsátású befektetési alapok megrendszabályozását tűzte ki célul, javítva a tőkepiaci átláthatóságot és a befektetők védelmét. Az általában véve is „uniópárti”, azaz európai szintű szabályozás mellett álló Parlament és a tagállamok egyéni érdekeit sokkal inkább szem előtt tartó Tanács között komoly nézeteltérések vannak a szabályozás mikéntjével kapcsolatban.

Az AIFM irányelv ügyében a megegyezés első számú kerékkötője természetesen Nagy-Britannia. A hedge fundok 80 százalékának otthont adó szigetország merőben más állásponton van a fedezeti alapokkal kapcsolatban, mint az uniós törvényhozásban részt vevő többi tagállam: ez az ellentét nem csak a szabályozással kapcsolatban áll fenn, de még a hedge fundoknak a válság kialakulásában „vállalt” szerepével kapcsolatban sincs kompromisszum a britek és a többi tagállam között.

Amellett, hogy a szabályozást általában véve is lazábbra vennék a britek, elsősorban a harmadik (EU-n kívüli) országok befektetési alapkezelőivel kapcsolatos elképzeléseket vitatják. Ezek szerint ugyanis az Európai Unión belüli alapkezelők egy úgynevezett útlevelet kapnának, amely az egész EU területén érvényes lenne (és feltétele lenne a működésnek). Kérdéses viszont, hogy mi lenne az EU-n kívül bejegyzett alapkezelőkkel: a Bizottság álláspontja szerint csak akkor szerezhetnének ilyen útlevelet, ha az engedélyező hatóság országa az EU-éhoz hasonlóan szigorú szabályozás alá veti az AIFM-eket; a Parlament szerint az uniós piacra belépni szándékozó alapkezelőnek önkéntesen alá kellene vetnie magát a leendő direktíva előírásainak, az  Európai Unió gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa szerint elegendő, ha a harmadik országbeli alapkezelők kellő információt nyújtanak a befektetőknek és „megfelelő együttműködési megállapodások” léteznek az illetékes európai és harmadik országbeli alapkezelő között.

A britek szerint a Parlament megoldása arra, hogy ne lehessen megkerülni Európában az európai szabályozást túl drasztikus, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi az egyébként Európa számára jelentős tőkebeáramlást biztosító hedge fundok működését.

A parlamenti szakbizottság betiltaná a fedezetlen (naked) shortolást, vagyis olyan pénzügyi termékek eladását, amelyek nemhogy nincsenek a pénzpiaci szereplő tulajdonában, de még csak nem is veszi azokat kölcsön.  Németországban már korábban betiltották a naked shortot, a Tanács szerint azonban ez megfelelő szabályozás mellett nem szükséges.

Az Európai Bizottság számos további intézkedés meghozatalát sürgeti, amelytől az európai gazdaság stabilitásának, válságállóságának javítását várják. Az egyik – „Európai Szemeszter” elnevezésű - javaslat szerint az egyes tagállamoknak költségvetéseiket még azelőtt a Bizottság tagjai illetve a többi tagállam pénzügyminisztere elé kellene terjeszteni értékelésre, mielőtt a nemzeti törvényhozó testületek elfogadhatnák azt. A Bizottság ezen kívül javaslatot tett egy olyan európai hitelminősítő felállítására is, amely a tárgyilagos helyzetértékelést biztosíthatja, mintegy ellensúlyként a három meglévő nagy amerikai hitelminősítővel szemben.

A szabályozás számos olyan kérdést vet fel, amely megnehezíti az összeurópai kompromisszum kialakítását, pedig az idő igencsak szűkös. Európa máris komoly lemaradásban van az Egyesült Államokhoz képest: az átfogó pénzügyi reform a tengeren túl már a célegyenes végéhez ért, hamarosan szentesítheti Barack Obama elnök. A reform egy sor eszközt vezet be a pénzügyi rendszer és a piacok esetleges kockázatainak kimutatására, jelentősen megnövelve a központi bankként funkcionáló Fed hatalmát. Könnyebbé teszi a csőd felé közelítő nagy pénzintézetek felszámolását, új szabályokat ír elő az olyan összetett értékpapírok működésére vonatkozóan, amelyeknek nagy szerepük volt a gazdasági válság kialakulásában, továbbá megteremt egy új fogyasztóvédelmi ügynökséget.

Az Európai Uniónak már csak azért is kapkodnia kellene, mert Torontóban június végén rendezik meg a következő G20 találkozót. Az európai szabályozás legnagyobb problémáját jelentő harmadik országbeli szolgáltatók kérdése is rámutat: a tőkepiaci szabályrendszer igazából csak akkor lehet hatékony, ha a világ legtöbb piacára egyformán kiterjed. A világgazdaság leginkább globalizált területe a pénzpiacok világa, ennek megfelelően a szabályozásnak is globálisnak kellene lennie. A torontói csúcstalálkozón az EU-nak is le kell tennie valamit az asztalra, ha szeretné egy erős gazdasági hatalom képét mutatni.

2011. január 1. és június 30. között Magyarország látja el az Európai Unió Tanácsa soros elnökségét. Amellett, hogy a következő, 2014-ben induló költségvetési ciklus előkészítését a magyar elnöklés alatt kell megkezdeni, az európai pénzügyi reform kapcsán is bőven lesz teendőnk. A szabályozásnak azok az elemei, amelyeket időközben jóváhagynak a testületek, a magyar elnökség alatt indulnak el, illetve hozzák meg első eredményeiket. Az AIFM-direktíva tető alá hozását egy alkalommal már megúszta a spanyol elnökség: akkor a brit választásokra hivatkozva vette le a Tanács a napirendről a kérdést. Magyarországnak viszont már nem lesz lehetősége tovább halogatni a reformokat.

Privátbankár - Gáspár András