Kétségtelen, hogy az amúgy elkerülhetetlen bevándorlás nyilván valamelyest javítja a demográfiai állapotokat, de ennek van egy fontos feltétele: ahhoz hogy egy kínai a magyar lakosságot gyarapítsa, ahhoz valamilyen szinten legalább, de magyarnak kell őt tekinteni. Az európai gyakorlat eltérő, a nemzetállamban gondolkodó franciák például mindenkit franciának tekintenek, aki a határokon belül él, ahogy ezt a magyar származású belügyminiszter magára nézve is kötelező mód megállapította. Máshol különválasztják az állampolgárság kérdését a vállalt identitástól, aki letelepszik és meg tudja szerezni az állampolgárságot, amúgy gond nélkül vallhatja magát bármilyen nemzethez, etnikumhoz tartozónak.
Egy biztos: Európa boldogabbik felén a nagyvárosok utcáin hullámzó tömeg tökéletesen színes, és lehet, hogy ez sokféle problémával is jár, de a hatóságok és a polgárok többsége ma ezt a színességet kezeli realitásként, eme adott valóság gondjait próbálja megoldani. De alaposan kihasználja az előnyöket is, a plusz munkaerő és a plusz fogyasztói tömeg adta lehetőségeket. Nem beszélve a kulturális sokszínűségről, ami mondjuk London esetében ma már épp akkora turisztikai vonzerő, mint a hagyományos brit világ, sőt, épp a kettő keveredése teszi egészen különlegesen varázsossá ezt a metropoliszt. És az is igen fontos, hogy a keveredésnek nincsenek vertikális gátjai, az elit éppoly színes, mint a külvárosok népe.
Nos mi itt még nagyon nem tartunk, nálunk az, hogy mások is idejönnek, hogy színesedik a világ, egyelőre fenyegetés, rémálom, lehet vele durva politikát csinálni, legyen szó akár 23 millió román munkavállalóról, akár egymillió kínairól. Apropó kínaiak: nekem az a tapasztalatom, hogy az idejövő kínaiak többsége megpróbál alkalmazkodni, beilleszkedni, sőt, ami nekik sem könnyű, megtanulni magyarul, miközben sok-sok uniós magyar állampolgár számára nemhogy a kínai, de még az angol és a német nyelv tanulása is derogál.
Egy politikus kínaiakkal ijeszteget, miközben egy friss felmérés szerint a magyarok egy része még a máshol élő magyarokat sem fogadja el, magam is sokszor hallom, amint sokan az egyszerűség kedvéért szlováknak és románnak mondják őket. Amúgy pedig van ám ellenirányú folyamat is, mi magyarok is szép számmal költözünk már ide-oda a világban, kétségtelen, hogy ez speciel Kínában még nem okozott különösebb feltűnést.