Az SN 2006gy névre keresztelt szupernóva robbanás a Földtől 240 millió fényévnyire, az NGC 1260 galaxisban következett be, és a NASA a Chandra röntgencsillagászati műholddal, illetve a hawaii Keck és a kaliforniai Mount Hamiltonon található Lick obszervatóriumok teleszkópjaival figyelte meg.
A szupernóva luminozitása (a csillag felületéről egységnyi idő alatt kisugárzott energia) a Napénak az ötvenmilliárdszorosa, tömege a Nap tömegének százötvenszerese volt.
A robbanás már régóta történt, de csak tavaly fedezték fel, miután több billió kilométert tett meg, mielőtt a Földről láthatóvá vált.
A korábbi csillagrobbanásokhoz képest messze ez volt a legnagyobb - közölte Alex Filippenko, a felfedezésben részt vett csillagászok egyike. |
Mario Livio, a baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet asztrofizikusa szerint a szupernóva olyan típusú robbanás eredményeképpen jött létre, amely eddig csak az elméleti számításokban létezett. Mint mondta, az univerzum csillagjainak első generációja is feltehetően ily módon halt meg.
Szokványos szupernóva esetében a csillag magja összeroppan, amikor a nukleáris tüzelőanyaga elfogy, és neutroncsillaggá vagy fekete lyukká alakul át, nehéz elemeket szórva a csillagrendszerbe. A mostani szupernóvánál azonban nem történt magkollapszus, a csillag magja a robbanáskor kilökődött és minden anyagát a világűrbe dobta.
Dave Pooley, a berkeleyi Kalifornia Egyetem munkatársa szerint a felrobbant csillag feltehetően hasonlít a Tejútrendszerben, a Földtől 7500 fényévnyire található Eta Carinára, amelynek a tömege becslések szerint száz-százhúszszorosa a Napénak. Pooley szerint a Tejútrendszerben több mint négyszáz éve nem figyeltek meg szupernóvát.
Mario Livio szerint nem tudják bizonyossággal, hogy az Eta Carina felrobban-e, de ha megtörténne, "ez lenne a legújabb kori civilizáció történelmének legnagyobb csillaglátványossága".