
A brit királyi légierő (RAF) harci gépeinek akkoriban két, de legjobb esetben is három napra elegendő rakétakészlete volt a szovjet támadók visszaverésére. Mindössze egyetlen olyan brit légitámaszpont volt, amelyet korszerű légvédelmi rakétaüteg védett, és a más, kulcsfontosságú védelmi pontokat őrző, régebbi típusú légvédelmi rendszerekhez is csak egyszeri újratöltésre elegendő rakétamuníció állt rendelkezésre.
A szovjet légierő kétszeres túlerőben volt a RAF állományához képest, és a brit királyi haditengerészet aknaszedő flottája meg sem közelítette azt a méretet, amelyre az esetleg elaknásított brit kikötők megtisztításához lett volna szükség.
A korabeli brit titkosszolgálati értékelések szerint a szovjet hadsereg különleges egységei "legázolták volna" az életfontosságú katonai és politikai létesítményeket védő brit alakulatokat. A brit sajtóban idézett, a titkosítás alól most feloldott 30 évvel ezelőtti bizalmas jelentések egyike úgy fogalmaz: a brit földön állomásozó, vagy átvonuló NATO-erők súlyos korai veszteségei miatt "hamar nukleáris szintre eszkalálódhat" a konfliktus, jelentősen lerövidítve a politikai megoldáshoz rendelkezésre álló időt.
Totális atomtámadás esetén a brit hadsereg becslése szerint 200, egyenként három megatonnás töltet hullott volna katonai és polgári célpontokra Nagy-Britanniában.
James Callaghan akkori brit munkáspárti kormányfő védelmi miniszterének, Fred Mulleynak egy magánbeszélgetés során azt mondta a jelentések láttán, hogy a helyzet "botrányos". Callaghan egy fennmaradt, kézzel odavetett széljegyzetében azt írta: "az ég irgalmazzon nekünk, ha kitör a háború..."
Sztálinra felnéznek az oroszok
Haldoklik a font
Még a lefegyverzett Japán is hadihajót küld a kalózok ellen
Kicsúszott a világ Amerika kezéből
MTI