Az opciók igen jó kiegészítői lehetnek bármely stratégiának. A legegyszerűbb szerint ha áremelkedésre spekulálunk, akkor vételi opciót veszünk, ha áresésre, akkor eladásit. Tegyük fel, hogy komoly spekulatív vételi részvény- vagy derivatív pozíciónk van, melyen már jelentős nyereség képződött, és arra számítunk, hogy a jövőben is folytatódik az emelkedés, ám - kis valószínűséggel ugyan, de - elképzelhetőnek tartjuk, hogy valamilyen külső sokkhatás következtében leesnek az árak. Ilyenkor érdemes - a biztonság kedvéért - eladási opciót vásárolni.
Ha például 24500 ponton vettünk BUX-indexet, és jelenleg 25500 pont az ár (vagyis a nyitott pozíción van ezer pont nyereség), érdemes lehet - stop-loss helyett - 24500 pontra szóló eladási opciót vásárolni. Ez azt jelenti, hogy a képződött ezer pontnyi nyereség egy részét, kb. 50-150 pontot feláldozunk (időtávtól és volatilitástól függően ugyanis körülbelül ennyi az opció ára), de nyugodtan alhatunk, mert az ár akár több ezer pontot is eshet, nem lesz veszteségünk, mert az eladási opción képződött nyereség egyenlő a vételi pozíció veszteségével.
A 25500-24500 közötti nyereséget elveszthetjük ugyan, de a tőkénkből nem vesztünk, s régi szabály, hogy a spekuláns alapfeladata, tőkéjét ne veszítse el. Amennyiben viszont az emelkedés folytatódik, vételi pozícióinkkal folytatódik nyerő szériánk.
Amennyiben emelkedésre spekulálunk, gyakran használt stratégia, hogy a vártnál alacsonyabb, de a jelenlegi ár feletti opciót veszünk, egy ennél magasabb árút pedig eladunk, vagyis 24500-as index esetén 25000-es vételi opciót veszünk és 25500-as eladási opciót írunk ki. Ennek előnye, hogy olcsóbb, mint az egyszerű opcióvétel, hátránya viszont, hogy a nyereséget 500 pontban limitáljuk.
Csak hidegvérű spekulánsoknak ajánlott a következő taktika: a jelenlegi ár felett vételi opciót vásárlunk, a jelenlegi ár alatt pedig eladási opció írunk ki úgy, hogy a vételi opció árát az eladási opció kiírásából kapott pénzből fedezzük. Így az egész pozíció nem kerül semmibe sem. Ha például 100 jen a dollár ára, 105 jenre vételi opció veszünk, 95-re pedig eladási opciót írunk ki. Ilyenkor 95 és 105 között semmi sem történik, nem hívjuk le az opciót, és rólunk sem hívják le.
Ha az árfolyam 105 fölé megy, lehívhatjuk az opciót, és nyereségünk is van, 95 alatt viszont gyakorlatilag long pozíciót veszünk föl akaratunkon kívül. Amennyiben úgy tűnik, hogy valamely piac aljat formál, érdemes lehet ilyen pozíciót nyitni, hiszen trendforduló esetén ez a stratégia nagy nyereséggel kecsegtet. Ugyanakkor ha az ár mégis tovább esne, ajánlatos határidős eladási pozíciót felvenni, hogy fedezzük a kiírt eladási opción képződött veszteségeinket. Ez tulajdonképpen egy stop-loss-nak felel meg.
Cikksorozatunk előző részében az egyik legfontosabb stratégiai eszközzel foglalkoztunk, melyet a veszteségek elkerülésére, rosszabb esetben minimalizálására használhatunk. Olvassa el stop-loss stratégiákról szóló cikkünket!
A következő részben pedig egy olyan stratégiával foglalkozunk, melynek előnye, hogy a befektetőt a piac irányától függetlenül nyereséghez juttathatja, kockázata mégis kisebb egy normál határidős vagy short ügyletnél. BUX-részvény spread - hamarosan a Privátbankáron!
Cikksorozatunk korábbi részei:
1. Benézünk az alapkezelők fejébe - benchmarking
2. Kezdő befektetők kedvence: a veszélyes átlagolás
3. Kaszáljon akkor is, amikor nem történik semmi! - sávkereskedés
4. Te hol voltál, amikor kitört a piac? - kitörés-kereskedés
5. Álmaink befektetése: amikor az ügyesekhez dől a lé - trendben történő pozíciónövelés
6. Nehéz és kockázatos művészet: legokosabbnak lenni - trendellenes kereskedés
7. Ha bukik, bukjon kicsit! Csak a kéz ne remegjen - stop-loss stratégiák