Az orosz csodafegyver sem segített az ukrán drónok ellen, kétségbeesett lépésre készülnek Putyinék

A hétfői nap egyik nagy híre volt, hogy Ukrajna sikeres dróncsapást mért az ukrán frontvonaltól nagyjából 2500 kilométerre található, dél-szibériai omszki olajfinomítóra. Ez több szempontból is igencsak fontos fejlemény.

Oroszországban most már jó ideje komoly gondok vannak az üzemanyagellátással, és a világ egyik legnagyobb olajtermelő országa immár benzinimportra szorult az utóbbi hetekben.

Az ukránok pedig szisztematikusan támadták tovább a hatótávolságukon belül eső orosz finomítókat, többek között a moszkvait is, hiába összpontosul a megmaradt orosz légvédelem egy jelentős része a főváros környékére.

Az omszki finomító volt az utolsó nagyobb olyan finomító Oroszországban, amelyet nem ért támadás, és amely teljes kapacitáson tudott üzemelni. A létesítmény naponta nagyjából 440 ezer hordó kőolajat képes feldolgozni, és ebből 5 millió tonna benzin és 8 millió tonna gázolaj készül.

Vagy inkább készült, hiszen a Reuters forrásai szerint két kulcsfontosságú atmoszférikus desztillációs egység is kiesett a termelésből az ukrán támadás hatására – ezek együttesen a teljes kapacitás 75 százalékát adják, és ugyan az egyik egység valószínűleg gyorsan üzembe helyezhető, illetve tartalékban van még két kisebb kapacitású desztilláló is, Oroszországnak jelenleg minden kiesés nagyon fájó. Márpedig kiesés biztosan van, ezt bizonyítja az is, hogy az omszki üzem kedd óta nem is értékesít üzemanyagot a szentpétervári árutőzsdén.

De az igazi bajt nem is a termelés valamennyi időre történő leállása jelenti orosz szempontból. Az omszki finomítót eddig Oroszország talán legnagyobb, már Napóleont vagy Hitlert is legyőző fegyvere, a távolság védte. Az ukrán drónok hatótávolsága ugyan folyamatosan nőtt, de láthatóan így is meglepetésként érte az oroszokat – és a világot is –, hogy már ilyen távolságban is hatékonyan tudnak csapást mérni. (Korábban ugyebár teherautókonténerekben a helyszín közelébe csempészett kisméretű drónokkal voltak csak képesek ilyesmire az ukránok.)

Nagyon messzire szálltak 

De hogy csinálták? És hol volt az orosz légvédelem? Miként történhetett meg az, hogy ellenséges harci eszközök legalább 2500 kilométert repültek az orosz ellenőrzés alatt álló légtérben, és végül mégiscsak elérték a célpontjukat?

A támadáshoz használatos eszközök az elérhető információk szerint FP-1-es drónok voltak. Ez ugyan nem új fegyvere az ukránoknak, de a szárnyak átalakításával az új változat több felhajtóerőt generál, illetve több helyet alakítottak ki rajta üzemanyagnak, illetve robbanóanyagnak. Ukrán források szerint így az FP-1 akár 3400 kilométerre is el tud repülni, és ott komoly pusztítást végezni.

És hogy hol volt az orosz légvédelem? Máshol. Oroszország mérete, ami egyfelől védelmi eszköz, egyben sérülékenység is. Lehetetlen az egész országot lefedni légvédelmi eszközökkel, ráadásul az ukrán háború során azért alaposan meg is tizedelődtek az orosz eszközök. Az erőket jelenleg a legkritikusabb pontokra, Moszkva környékére, a Krímbe, a legfontosabb, eddig veszélyeztetettnek tartott katonai bázisok és ipari üzemek köré, illetve hát Putyin valdaji rezidenciájának védelmére összpontosították. Az ukrán drónoknak valószínűleg tartania sem igen kellett az orosz légvédelem beavatkozására, miután átértek a frontvonal környékén, és utána gondosan, a védett létesítményeket elkerülő útvonalon repültek.

A csodagép sem segített

Azonban az oroszok így is megpróbálták lelőni a drónokat, méghozzá egyenesen a Szu-57-es csodavadászgépet bevetve. Az orosz propaganda szerint az F-35-ösöket is kenterbe verő 5. generációs gépet az ukrán fronton egyelőre nem merik bevetni, de már nem sokkal ezelőtt felmerült drónelfogó szerepkörben, a biztonságos hazai légtérben történő használatuk.

Ezúttal az orosz katonai bloggerek adatai szerint egy A-50 légtérellenőrző gép és legalább egy Szu-57-es igyekezett megállítani az ukrán drónokat, és ugyan feltehetően hármat valóban sikerült is lelőnie az orosz légierőnek, kettő így is elérte a célpontot. Hogy miért nem volt képes az orosz légierő egy kétezer kilométeres út során leszedni az összes drónt úgy, hogy ezek szerint érzékelték őket, az jó kérdés.

Mindenesetre ez azt mutatja, hogy az orosz haderőnek bizony azzal kell számolnia, hogy immár gyakorlatilag nincs biztonságos pontja Oroszországnak, az ukrán drónok minden fontos létesítményt képesek elérni. És ez bizony nagyon nagy gond, hiszen – hogy Rejtő Jenő Fülig Jimmyjét idézzük – ahogy nem lehet minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt állítani, úgy nem lehet minden fontos üzem és bázis mellé egy légvédelmi üteget telepíteni. (Ráadásul Moszkvánál azt is láttuk, hogy az sem garantálja a 100 százalékos védelmet.)

Az omszki üzemnél egyébként a beszámolók szerint komoly légvédelmi tűz nem fogadta az ukrán drónokat, csak kézifegyverek ropogása hallatszott a becsapódások előtt. A létesítményben kifüggesztettek egyébként drónok elleni hálókat, de mint látható, ezek sem védték meg a létfontosságú részeket sem.

Ez még rosszabb lesz

Mit tehetnek akkor az oroszok? Nagyon úgy tűnik, hogy ha igencsak záros határidőn belül nem találnak ki az eddigieknél radikálisan hatékonyabb védekezést az ukrán drónok ellen, akkor a közeljövőben az üzemanyaghiány nem enyhülni, inkább súlyosbodni fog.

Mihail Hodorkovszkij, Oroszország egykori leggazdagabb embere, és a Jukosz konglomerátum volt tulajdonosa (akit később a putyini rezsim évekre börtönbe zárt, majd szabadulása után nyugatra emigrált) szerint a helyzet igencsak súlyos. Az ukrán drónok gyakorlatilag az összes jelentősebb finomítót megrongálták.

Ez azonban a termelés volumene alapján még nem feltétlenül lenne katasztrofális helyzet az orosz ellátás szempontjából. A termelés nagyjából negyedével esett vissza, de a kiesett mennyiséget Oroszország külföldről is be tudná szerezni Hodorkovszkij szerint. Csakhogy a logisztika nagyon nehéz feladat (azaz a kikötőkből eljuttatni az üzemanyagot oda, ahol éppen hiány van belőle). Ehhez nagyon jó szervezésre lenne szükség, ám a jól képzett, ezt megszervezni képes emberek elmenekültek, eltávolították őket, vagy csak egyszerűen nem akarnak szerepet vállalni a putyini rezsimben.

Hodorkovszkij szerint három lehetséges megoldás van. Liberalizálni az üzemanyagárakat – csakhogy ez 5 dolláros, azaz nagyjából 1500 forintos árszintet jelentene. Ez ugyan alaposan levinné a keresletet, csakhogy politikailag vállalhatatlan lenne az orosz vezetésnek.

Enyhíthetne a gondokon a központi beavatkozás, az üzemanyagkészletek jobb elosztása is, azonban ehhez a régiók közti kooperációra és szolidaritásra lenne szükség, de egyiket sem könnyű elérni Oroszország jelenlegi állapotában.

Hodorkovszkij szerint az orosz vezetés egy harmadik megoldáshoz nyúlt: az üzemanyag minőségének Euro-2-es szintre csökkentéséhez. Ez ugyan hosszabb távon tönkreteszi a modern autók katalizátorait, de úgy tűnik, ezt az árat az orosz vezetés hajlandó megfizetni. Csakhogy jön az augusztus, és ezzel a betakarítási szezon, ez pedig a benzinhiány mellett dízelhiányt is okozhat, márpedig akkor semmi ilyesmi trükközés nem lesz elegendő ahhoz, hogy betömjék a lyukakat.