A rezsim díja

    Makkai Ádám "a magyar kultúra nemzetközi megismertetését és jó hírnevének erősítését szolgáló elkötelezett tevékenysége, főként saját fordításában A csodaszarvas nyomában címmel angol nyelven megjelent monumentális magyar versgyűjtemény kiadása érdekében végzett munkája, valamint a világ számos jeles egyetemén folytatott és nagyra becsült oktatói, illetve páratlan költői, műfordítói és világszerte elismert nyelvészeti tudományos pályája elismeréseként" Magyar Szent István Rendet kapott Áder köztársasági elnöktől. 

    Makkai Ádámról mondta Balog Zoltán miniszter nemrég, hogy “az amerikaiaknak, az angoloknak többet mondott el a saját nyelvükről, mint amit ők valaha is tudtak, és a miénkről is”.

    Amit ők valaha is tudtak.... A valóság az, hogy Makkai Ádám írt egy kézikönyvet az angol idiómákról, amelyet többször is kiadtak, és ami valójában a doktori disszertációja volt. Az illinois-i egyetem emeritus professzoráról beszélünk, egy komoly emberről, akinek a tudományos munkássága nem tűnik kiemelkedőnek. Egy olyan világban, ahol Lánczi Andrást filozófusnak, Schmidt Máriát történésznek nevezheti ki a rezsim, Makkai Ádám kifejezetten üdítő kivétel volna, ha nem a legnagyobb magyar kitüntetésről lenne szó. 

    És akkor itt jönne a páratlan költői és műfordítói pálya, amiért ezt a posztot megírtam. Írhattam volna Bayer Zsoltról is, de Bayer egy fasiszta senki, amiből a senki rész valamivel még kellemetlenebb is a fasisztánál.  Ne gondolja senki, hogy én a hihetetlen irodalmi tájékozottságomat felhasználva írom ezeket a sorokat, kaptam egy kis külső segítséget és egészen tűrhetően használom a google-t.

  A pár hete elhunyt kiváló irodalomtörténész Szegedy-Maszák Mihály írt Makkai "A csodaszarvas nyomában" című antológiájáról.

     "Amidőn fiatal amerikai költőt kértem meg, hogy írjon Makkai Ádámnak magyarországi támogatással megjelent, többszáz lapos magyar költészeti gyűjteményéről, olyan szigorú bírálatot kaptam az általam szerkesztett folyóirat számára, hogy egyik amerikai tanítványomat kellett megkérnem újabb cikk elkészítésére. Mivel az övé is elég keménynek bizonyult, Németországban tanító kiváló angol fordítót próbáltam rávenni, hogy mentse a menthetőt, ám végül nekem is kellett méltatást készítenem. A négy cikk együtt jelent meg a Hungarian Studies című folyóiratban, s máig rossz a lelkiismeretem, hiszen rendkívüli áldozatkészséggel végzett munkát ért megrovás."

        Ez elég szomorúan hangzik, de a Hungarian Studies cikk még ennél is szomorúbb...

        Néhány idézet:  

         "From the confusing punctuation of the first two lines and the twisting of syntax for the sake of half a rhyme ("we bite dry nothing's end"), to the unforgivably stilted "midst" in line seven, the anthology version simply fails to convince as poetry."

          "The editing in this collection is heavy-handed and clumsy throughout, in places fairly scandalous and in general far too intrusive. "

            "Whatever its sources and ethical implications, the practice looks bad in an anthology complied from translations by various authors.

              "All this gives one the impression that Makkai the Editor (or Judge, to extend the sporting metaphor) is a great fan of Makkai the Translator, or at least that the former takes the latter very seriously."

                "Makkai renders Kölcsey's poem in an irregular mixture of meters that skirts the iambic closely but never quite gets there. In too many places (and this is typical of Makkai's versification) the translation borders on prose without much novelty or success. "

               Egy ilyen kötetet esetleg ki lehet adni, mert talán van olyan hiány, amit pótolhat, de erre Magyar Szent István Rendet adni valójában nagyobb őrültség, mint Bayer Zsoltba lovagkeresztet dugni.

         Egykor Lévai Anikó és Orbán Viktor a konyhaasztalukon mutogatták meg a lakberendezőjüknek, hogyan lehetne tényleg nagyon ronda a Nemzeti Színház, most megszületik az új magyar Kánon. Makkai egyébként egy Kossuth-díjat és egy Kossuth-Nagydíjat is kapott már, hogy értsünk végre a szóból, valaki kitalálta őt, ahogy a szocreál lektűr zászlósmamiját Jókai Anna nénit is kitalálta valaki, Bayerzsoci most  csak egy hercig tejszínhabocska a tortán. 

              Egyáltalán nem vagyok felháborodva. Mostanában inkább leháborodok az ilyesmin. A rezsim kézzel-lábbal magyarázza nekem, hogy semmi közöm ehhez az országhoz, valamiért úgy gondolják, hogy nem értettem meg elsőre. Magyarország most ennyit ér, floridai egyetemi hakninótát, knézyjenőt, rántott túrórudit, jövőre majd a Vajna Timi kapja a Magyar Szent István Rendet  világszerte elismert nyelvészeti munkásságáért.