Lakatos Péter bíró az ítélet indoklásakor kifejtette, a 2005 nyarán létrejött fogyasztási hitelszerződés az ügyleti kamat és a kezelési költség egyoldalú módosítására lehetőséget adó pontja nem felelt meg a jogszabályokban rögzített tartalmi követelményeknek. A szerződés – a bíró megfogalmazása szerint – példálózó felsorolása nem tartalmazta részletesen, mely esetekben és milyen mértékben változtathatja meg a pénzintézet a kölcsön ügyleti kamatát és kezelési költségét.
A felperes, Bán Tamás feleségével 2005 májusában 11,45 millió forint svájci frank alapú, 240 hónapos futamidejű jelzáloghitelt vett föl az OTP-től egy domaszéki építkezéshez. A változó kamatozású hitel kezdeti ügyleti kamata 2,49 százalék volt, ennek mértékét a bank azonban egyoldalúan csaknem 6 százalékig emelte. A bank 2006 januárja és 2011 januárja között összesen tizenkétszer módosított a hitel kamatán, tizenegy esetben fölfelé.
A per során a pénzintézetet képviselő ügyvéd kifejtette, a kölcsönszerződés részletesen tartalmazza a törlesztőrészlet változásának feltételeit. A megállapodás teljes egészében megfelelt a jogszabályoknak és a banki gyakorlatnak, és a felperes által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatban is részletesen szerepeltek azok a körülmények, amelyek a törlesztőrészlet emelkedését eredményezhetik.
A bíró közölte, amennyiben az ítélet jogerőre emelkedik, a felpereseknek és a banknak úgy kell elszámolniuk egymással, hogy nem vehetik figyelembe az egyoldalú kamatmódosításokat. A peres felek követeléseinek elszámolása azonban hosszabb bizonyítást, feltehetően szakértő bevonását igényli, ezért volt szükség a részítélet meghozatalára.
Bán Tamás az ítélet kihirdetését követően elmondta, számítása szerint a kezdetben 80-90 ezer forintos, majd időközben duplájára emelkedő havi törlesztőrészletük az ítélet jogerőre emelkedése esetén 40 százalékkal csökkenhet.
A lex MBH-4iG az Alkotmánybíróság előtt. 
