Ellentmondásos a devizahiteles elszámolási törvény követeléskezelőkre vonatkozó szabályozása, amely leginkább az autóhiteles ügyekben fog kiütközni – vélekedett Felfalusi Péter, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) elnöke. Azon ügyfelek esetében, ahol a pénzintézet 2009. június 26-áig felmondta a hitelszerződést, és azt követeléskezelőnek értékesítette, a törvény értelmében a követeléskezelőnek kell igazolást kiadnia az ügyfélnek a fennálló tartozásról, amely igazolással az ügyfél a banktól igényelheti az elszámolást.
Arról azonban nem rendelkezik a jogszabály, mi történik akkor, ha az ügyfél a követeléskezelőnek időközben visszafizette már a teljes tartozást. Ebben az esetben a követeléskezelő értelemszerűen nem tud igazolást kiadni a fennálló tartozásról, tekintve, hogy az nincs. Igazolás hiányában viszont a bank nem indíthatja el az elszámolást.
Felfalusi szerint önmagában nem túl sok ügyfélről beszélünk, a követeléskezelőkre engedményezett 500-600 ezer ügynek 1-2 százaléka lehet ilyen.
Nem járnak jól
Ennél szélesebb kört érint az a szabály, hogy a felmondott és értékesített hitelek esetében a követeléskezelő a saját maga által alkalmazott (természetesen az eredeti szerződésben meghatározott értékhrz igazított) kamatlábbal kell számolnia továbbra is, azaz míg a banknál nyilvántartott hitelek esetén visszamenőlegesen a kamatszintet is módosítani kellett a tisztességtelen kamatemelés visszaírásával, a felmondott hitelek esetében ezt a további kedvezményt nem kapja meg az ügyfél.
Meglehet, nem lesz tehercsökkenés
Az eljárásrend szerint a banki elszámolásban szereplő fogyasztói követelés összegével az engedményezés időpontjában fennálló tartozást kell csökkenteni – például, ha eredetileg 100 egységet adott el a bank, de most 20 egységet vissza kell írni, akkor a nyitó követelés 80 lesz. Ugyanakkor a szabályozás szerint a követeléskezelőnek az elszámolásban szereplő visszaírás összegét a Polgári Törvénykönyv alapján kell lekönyvelnie. Ez azt jelenti, hogy nem kamatozó tételekre (díjra és kamatra) kell először elszámolni, s csak ezt követően lehet a tőketartozást csökkenteni. Ennek alapján a követeléskezelőnél lévő tartozások esetében számottevő tehercsökkenésre nem számíthatnak az érintettek.
A végrehajtók és a közjegyzők is visszaadhatnának
Felfalusi Péter szerint e tekintetben az ügyfelek viszont jogosan kérhetnék vissza azt a különbözetet, amelyet az eljárások során a követelés arányában határoznak meg a szabályok (végrehajtási és közjegyzői költségek), hiszen azt eredetileg magasabb tartozásra vetítve terhelték az adósra. (A fenti példa alapján az ügyfélnek 20 egység után - amennyiben ez a tőkét érinti - jogtalanul számították fel az átlagosan 3 százalékos közjegyzői- és 1 százalékos végrehajtási díjat. Felfalusi Péter szerint ezt az ügyfél polgári peres eljárásban ígényelheti csak vissza, a törvény ugyanis nem rendelkezik arról, hogy a közjegyzők, vagy végrehajtók automatikusan, visszamenőlegesen csökkentsék a díjaikat.
Többet fizet, mint amennyiért kapta
A Makisz elnöke szerint az autóhiteleseknél az is előfordulhat, hogy az elszámolásban szereplő visszatérítés összege nagyobb lesz, mint amilyen értéken a tartozás átkerült a követeléskezelőhöz. A törvény értelmében ilyenkor a követeléskezelő feladata az összeg ügyfél számára történő kifizetése. Egyébként a Makisz és a Bankszövetség közötti megállapodás értelmében a követeléskezelők bankonként és havonta számolnak majd el a követeléskezelők által kifizetett pénzekkel.
Még a republikánusok körében is visszaesett. 
