Klímaváltozás: néhány év múlva még vissza is sírhatjuk az idei nyarat

„Az nagy valószínűséggel állítható, hogy a 2027-es év globális átlaghőmérséklete magasabb lesz, mint amilyen az idei. Azt viszont tudománytalan lenne megmondani, hogy Magyarországon a jövő évi nyár melegebb vagy szárazabb lesz-e, mint amilyen a 2026-os volt. Inkább 10-20 éves tendenciákat érdemes figyelni, ennek az iránya pedig egyértelmű” – így reagáltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) éghajlatkutató meteorológusai lapunk kérdésére azzal kapcsolatban, hogy az idei, történelmi aszállyal, energiaválsággal és a Duna rekordalacsony vízállásával járó nyári időjárás megismétlődhet-e vagy akár fokozódhat-e egy év múlva.

A szakemberek a Klímaváltozás: Mi történt 2026 nyarán, és mi várható a jövőben? című sajtótájékoztatón vonták le az idei év időjárási tanulságait, és a legfrissebb modellek alapján a ránk váró globális felmelegedési trendeket is bemutatták. Összefoglalva: néhány évtizedig még biztosan újabb és újabb hőmérsékleti rekordokkal és intenzív hőhullámokkal kell majd megküzdenünk a nyári hónapokban.

Felgyorsult a globális felmelegedés

„A klímaváltozás eredője az üvegházhatású gázok, különösen a szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedésében keresendő” – jelentette ki az előadás elején Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa. Jelenleg a globálisan kibocsátott széndioxid 50 százaléka a légkörben marad. Az óceánok a teljes emisszió 29, a növényzet pedig a 21 százalékát nyelik el, ami egy lassan romló folyamatot jelez.

Az elmúlt évben globálisan tovább nőtt a károsanyag-kibocsátás mértéke. A legnagyobb szennyező összességében 2007 óta Kína, amely Indiával együtt dinamikusan növekvő pályára került. Az Egyesült Államok és az Európai Unió trendszerűen csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, ám ez önmagában édeskevés a felmelegedési folyamatok megállításához.

A becslések szerint, ha a 2025-ös kibocsátási érték a következő 4 évben is megismétlődik, akkor elérjük az 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési szintet. Ez azt jelentené, hogy a globális átlaghőmérséklet ennyivel lenne magasabb az iparosodás előtti szinthez (1850–1900 közötti időszak) képest.

A 2015-ös Párizsi Megállapodás egyik fő célja az volt, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését a világ országai jóval 2 Celsius-fok alatt tartsák, sőt törekedjenek arra, hogy az ne lépje túl a 1,5 fokot. Nos, míg korábban utóbbi szintnek a tartós elérését a tudósok 2042-re tették, a mostani modellek szerint ez az állapot már 2029-ben bekövetkezhet.

Hogy ne csússzunk öles léptekkel még tovább a lejtőn, Pongrácz Rita szerint 2040-től óriási szükség lesz az emberi tevékenység által okozott üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali, nagymértékű csökkentésére.

Az egy főre jutó széndioxid-emissziót illetően már egészen más a sorrend, mint az összesített kibocsátások tekintetében. A legnagyobb szennyezők között az Egyesült Államok vezet Kína és az Európai Unió előtt. Az abszolút lista tetején a jellemzően magas energiafelhasználással és életszínvonallal bíró, gazdag országok találhatók, úgy, mint Kanada, Ausztrália és a közel-keleti olajtermelő államok. Magyarországnak a népességszámmal elosztva magasabb a kibocsátása Indiánál, ugyanakkor alacsonyabb a világátlagnál és az EU átlagánál.

Gyakoribbak és intenzívebbek a hőhullámok

Apropó, Magyarország! Idehaza a nyár folyamán sorra dőltek meg a különböző hőmérsékleti rekordok. Június 30-án új abszolút országos melegrekordot mértek Szécsényben, 42 Celsius-fokkal (a korábbi csúcsot Kiskunhalason regisztrálták 2007-ben, 41,9 fokkal). És megdőlt az új országos fővárosi csúcs is idén augusztus 6-án Újpesten, amikor a hőmérő higanyszála 41,6 Celsius-fokig futott fel.

„A mérések kezdete óta az idei augusztus volt a legmelegebb, 24,94 fokos átlaghőmérséklettel, míg az idei nyár volt összességében a második legforróbb 2024 után. Ugyanakkor az előzetes adatok szerint messze a legszárazabb, hiszen mindössze 75 milliméternyi csapadék hullott”

– folytatta a negatív rekordok sorolását Kis Anna, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa.

Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza hozzátette, hogy idén nyáron Budapesten két rekordhőhullám pusztított (harmadfokú hőségriasztás mellett). Az első június 20-tól kezdődött, és 12 napon át tartott, míg a második július 30-tól 9 napon át éreztette hatását.

„Ezek intenzívebb hőhullámok voltak, mint az eddigi rekordnak számító 2007-es, azonban rövidebb ideig tartottak, mint a 2024-esek. Összességében ezek a kiugróan forró időszakok gyakrabban fordulnak elő a 20. századhoz képest, az intenzitásuk pedig nagyobb mértékben növekedik, mint a hosszuk.”

Ezeknél a periódusoknál a napi minimumértékeket is érdemes vizsgálni, amikor éjszaka sem esik 20 fok alá a hőmérséklet. Sőt, a „trópusi éjszakák” egészségügyi szempontból talán még fontosabbak. „A városok pedig ilyenkor a hőszigethatás miatt jobban kitettek a hőségnek” – magyarázta Kis Anna.

A felforrósodó légkör sajnos többlethalálozással is jár. A kutatók a 2015-től 2025-ig, májustól szeptemberig tartó időszakban az összes hőhullám idején Zala megyében tapasztalták a legnagyobb mértékű, 21 százalékos többlethalálozást, majd Veszprém (18 százalék) és Budapest (17 százalék) következnek. Intenzív hőhullámoknál (tehát amikor a napi átlaghőmérséklet több mint 6 fokkal haladja meg egy héten keresztül a 27 Celsius-fokot) Tolnában 35, míg Baranya megyében 28 százalékkal haltak meg többen az átlagosnál.

Érdekesség, hogy bár a déli Csongrád-Csanád megyében nagyon sok a hőhullám, itt már végbement egy adaptáció a forrósághoz (például ebben a régióban kifejezetten magas háztartásonként a légkondik aránya). Így a többlethalálozás sem kiugró országos szinten (8, illetve 20 százalék).

A Kárpát-medence lett Európa kemencéje

Az ELTE éghajlatkutatói bemutattak egy egészen megdöbbentő ábrát is. Európa nagy részén idén nyáron kritikus volt az aszályhelyzet: januártól 10–40 százalékkal, áprilistól pedig 40–50 százalékkal kevesebb csapadék hullott a kontinens egészén.

Ugyanakkor a talaj vízhiányának is vannak fokozatai. Az elsőt a „watch” kifejezéssel lehet leírni, amikor az átlagosnál kevesebb csapadék hullik. A második a „warning” állapot, amikor már egyértelműen talajnedvesség-hiányról beszélhetünk. A harmadik pedig az „alert” fokozat, amikor a vegetáció már a stressz jeleit mutatja.

Nos, Európában hangsúlyosan két nagy régió esik utóbbi vörös kategóriába: Dél-Franciaország mellett a Kárpát-medence.

„Magyarország fele már a mérsékelten meleg klímába került át, az éves csapadékösszeg 1971 óta nem változott, miközben nőtt a párolgási igény (vagyis a légkör vízigénye, ami az erős napsütéssel vagy a száraz levegővel van összefüggésben). Hazánk időjárása egyre közelebb kerül a jelenleg Spanyolország középső részén, a Duna-delta vagy a Görögország északi részén jellemző éghajlathoz”

– magyarázták a kutatók.

A helyzet a jövőben még rosszabbodhat: 2060 után már lehetnek olyan évek, amikor a meleg klímaövbe kerülünk át. Ez leginkább a Rómától délre eső vidékekre jellemző.

Már készül az új magyar klímatörvény, de szorít az idő

Ahogy említettük, globálisan valószínűleg nagyon hamar elérjük majd a 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési szintet, de az ELTE kutatói szerint a plusz 2 fok sem várat magára sokáig. Az évtized végére ez abban az esetben csökkenhet, ha több évtizeden keresztül (2040-től hangsúlyosan) sikerül markánsan csökkenteni a károsanyag-kibocsátást.

„Európában egyébként már egy még rosszabb forgatókönyvre, a 3 százalékos felmelegedésre készülnek” – tette hozzá Pongrácz Rita.

A kutatók éppen ezért nagyon fontosnak tartják a globális klímavédelmi vállalások betartását (amit Kína vagy India hozzáállása, illetve az Egyesült Államok Párizsi Klímaegyezményből való kilépése súlyosan hátráltat). Hangsúlyozták, hogy ezekhez a célokhoz minden országnak hozzá kellene járulnia.

Magyarország sem húzhatja ki magát ezen feladat alól, még akkor sem, ha a globális széndioxid-kibocsátás kevesebb mint 1 százalékáért felel. A kutatók a Tisza-kormány eddigi klímastratégiáját még nem tudták érdemben kommentálni, ugyanakkor reményüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a geotermikusenergia- és a szélenergia-kapacitások növelésével (a napenergia mellett, amelyet tekintve már most is kifejezetten jól állunk), valamint épületszigetelési és vízmegtartási programokkal tovább javítható a helyzet.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter korábban azt ígérte, hogy novemberben lehet új klímatörvénye az országnak, ami „a tudomány eredményeire épül, a magyar emberek és a következő nemzedékek biztonságát szolgálja” és „ambiciózusabb” célokat fogalmazhat meg. Kétszáz civil és szakmai szervezet már elkészült a saját klímatörvény-javaslatával, a labda a kormány térfelén pattog.

Az azért nem lenne rossz, hogyha az új magyar klímatörvény a 2026-os ENSZ-klímacsúcsra, amit november 9–20-ig rendeznek meg Törökországban, már készen állna.