A spanyol győzelemmel zárult labdarúgó-világbajnokság után megint teljesen elszabadultak az árak a nyári átigazolási időszakban. Főleg persze Angliában. A Premier League a második egymást követő szezonban megdöntötte a nyári költekezési rekordját: az angol élvonalbeli klubok kiadásai elérték a 3,46 milliárd fontot, vagyis az 1490 milliárd forintot. Ez nagyjából az uniós helyreállítási alapból remélhetőleg hamarosan Magyarországra érkező pénz felével egyezik meg.
Több oka van annak, hogy miért az angol csapatok a leggazdagabbak. Röviden azért, mert az 1990-es évek elejétől kezdve a labdarúgást globális szórakoztatóipari termékké formálták, ami páratlan tévés közvetítési jogdíjakat, hatalmas nemzetközi szurkolói bázist és milliárdos külföldi befektetőket vonzott a ligába.
Ellentétben például a spanyol La Ligával, a Premier League rendkívül igazságosan osztja el a hazai és nemzetközi tévés bevételeket a csapatok között. Emiatt még egy kieső helyen végző angol csapat is több tévés pénzt kap, mint a legtöbb európai élvonalbeli élcsapat. A modern, folyamatosan teltházas stadionok és a magas jegyárak is rendkívül stabil bevételi forrást jelentenek.
Fotó: Pixabay
Egy laikus számára nehezen követhető, hogy mi határozza meg egy játékos értékét. Természetesen a pályán nyújtott teljesítménye, az életkora, az élő szerződésének hossza és a piaci kereslet a döntő faktor, de a játékosok szimplán a nevükkel is pénzt termelhetnek a klubnak a mezek eladásán vagy szponzorációkon keresztül.
Ugyanakkor nehezen érhető, hogy bár a világbajnok spanyol válogatott három játékosa is klubot váltott nyáron, egy sem tudott bekerülni a tíz legdrágább átigazolás közé. Ferran Torres a PSG-hez igazolt 50 millió euróért, Marc Cucurellát a Chelsea-től sajtóhírek szerint a Real Madrid legalább 55 millió euróért szerezte meg, míg Rodri 75 millió euróért lett a Barcelona játékosa. Ugyanakkor az első tízbe kerüléshez 87,5 millió euró kellett: ennyit fizetett a Tottenham a brazil Sávióért.
A költekezésben a Manchester City áll az élen: a spanyol-argentin világbajnoki döntőn kiállított argentin Enzo Fernándezt 145 millió euróért vásárolta meg, ami Premier League-rekord.
És ő lett az első futballista, akiért pályafutása során kétszer is 100 millió fontnál magasabb összeget fizettek, miután 2023-ban a Chelsea szintén rekordösszegért vitte el a Benficától.
Emellett a City arab tulajdonosai 135 millió eurót sem sajnáltak Elliot Andersonért, aki az üzlet megkötésekor a valaha volt legdrágább brit labdarúgó lett. A Newcastle saját nevelésű játékosát klubja mindössze két évvel korábban körülbelül 35 millió fontért adta el a Nottingham Forestnek.
Szintén a manchesteri alakulat középpályájára érkezett a 18 éves Ayyoub Bouaddi 95 millió euróért. Ő marokkó színeiben remekül szerepelt a nyári világbajnokságon, ami tovább növelte az ázsióját. A második legdrágább játékost a londoni Chelsea igazolta: ez a klub is mélyen a zsebébe nyúlt a nyáron, összesen 349 millió fontot szánt a keret megerősítésére, amelyből az Európa-liga-győztes Aston Villától érkezett Morgan Rogers vételára 117 millió fontot (138 millió euró) tesz ki.
A tíz legdrágább átigazolás közül csak egy nem Angliában történt. A Real Madrid 125 millió eurót adott az RB Leipzignek a mindössze 19 éves Yan Diomandéért, akivel egészen 2033 nyaráig kötött szerződést.
Az elefántcsontparti szélső néhány év alatt jutott el a Leganés második csapatától Lipcsén át a Bernabéuig. Emellett a Liverpool ment még 100 millió euró fölé: 125 millió eurót csengettek ki a PSG-nek Bradley Barcoláért.
A Nemzeti Sport összesítése szerint a szigetországi klubok rekordot jelentő, átszámítva több mint 4 milliárd eurós költése négyszerese az olaszokénak, miközben a francia Ligue 1 hatalmas profitot termelve szolgálta ki a piacot. Az olasz bajnokság könyvelte el a legmagasabb nettó költést 312,4 millió euróval, míg a francia liga csapatai kollektíven 547,6 millió eurós átigazolási profitot termeltek, miután 1 milliárd 122,8 millió euró folyt be hozzájuk a játékoseladásokból. Ez azt jelenti, hogy bár az olaszok nagyobb összeget költöttek, az eladásaikat tekintve alacsonyabb bevételre számítottak.
Rontottak gazdasági kilátásaikon. 
