Nem csak fociban mutat példát Spanyolország

Sokatmondó jelenetet rögzítettek a kamerák vasárnap a New York-i MetLife Stadion gyepszőnyegén, közvetlenül a Spanyolország-Argentína vb-döntő lefújása után. Miközben a dél-amerikai csapat frusztrált játékosai felöklelték az ünnepelni készülő spanyolokat – a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) azóta bejelentette, hogy hivatalos vizsgálatot indít emiatt – , a spanyol válogatott egyik sztárja, Lamine Yamal a káoszra fittyet hányva, térdre rogyva mondott köszönetet az égieknek.

Míg az argentin csapatnak a rossz vesztesekre jellemző agresszióval, valamint a döntőben mutatott „játékkal” sikerült eljátszania a semleges szurkolók esetleg még meglévő szimpátiáját és kivívnia „a foci-vb egyik legtuskóbb csapata” címet (nem sokkal elmaradva a paraguayi tizenegytől), a spanyolok „mennybe mentek”. A hosszabbítás után elért 1:0-s sikerüket, valamint a torna egészén mutatott teljesítményüket a szakma és a nagyközönség is szinte egységesen a valódi futball diadalaként ünnepelte.

Spanyolország ismét felült a futballvilág trónjára, és ezt 100 százalékig megérdemelte.

Felszállóágban Spanyolország  

Az ibériai állam azonban nem csak a futballban ünnepelhet manapság: szélesebb értelemben is a siker érzése lengi be az országot. Mint a New York Times a helyszíni riportjában kiemeli:

a vb-győzelem sok szurkolót megerősített abban a hitében, hogy a sport mellett kulturális és gazdasági újjáéledés is történik (mégha utóbbi területen azért vannak problémák is, de ezekről majd később).

Az erős spanyol gazdaságra Európa nagy része irigykedhet: a GDP 2,8 százalékkal bővült tavaly (az eurozónáé csak 1,5 százalékkal), és itt teremtették az Európai Unió új munkahelyeinek több mint 40 százalékát. Sokkal előrébb jár a nyugati országok többségénél a megújuló energiákra való átállásban is, vonzza az adatközpontokat létesítő befektetőket és azokat az iparágakat, amelyek előnyt remélnek az átlagnál olcsóbb energiától.

Eközben a spanyol kultúra is újabb sikereket arat külföldön: Javier Ambrossi és Javier Calvo például elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat az idei Cannes-i Filmfesztiválon a La bola negra című filmjével, a barcelonai színész-énekesnő, Rosalía pedig a Spotifyon is tarol, és segíti az elmozdulást az angol nyelvű daloktól a spanyol nyelvűek irányába.

Spanyolország a brutális hőség ellenére a turistáknak is egyre vonzóbb: a spanyol kormány szerint idén rekordszámú, 100 millió látogató érkezhet az országba. A főváros, Madrid – írja az amerikai lap – duzzad az energiától az új éttermeivel és kiállításaival, júniusban pedig még XIV. Leó pápa is az országba látogatott, óriási tömegeket vonzva. Hosszú idő óta ez volt az első pápai vizit az országban, ami a helyi katolikusok reményei szerint egy spirituális újjáéledés kezdete lehet.

Baloldali mintaállam?  

És persze ne feledkezzünk meg a politikáról: a jelenlegi szociáldemokrata kormány ugyanis a nemzetközi liberális-baloldali véleményvezérek egyik kedvenc hivatkozási alapja lett. Ennek oka egyrészt a nagyvonalú migrációs politikája: Spanyolország egymillió papírok nélküli (lényegében illegális), de büntetlen előéletű bevándorló legalizálására készül a munkaerőszükségletre és arra hivatkozva, hogy „láthatóvá kell tenni” ezt a realitást.

Igaz, ez a lépés nem örvend egységes támogatásnak az országban, és hogy mennyire lesz valóban hasznos és sikeres, azt egyelőre nehéz megjósolni.

Bár a spanyol fociválogatott korántsem olyan „színes”, mint mondjuk a francia vagy a német, a migrációs folyamatok már nála is tükröződnek, és azt mutatják, hogy lehet sikeres az integráció. 

A csapat egyik legnagyobb sztárja, a mindössze 19 éves Lamine Yamal muszlim, már Spanyolországban született egyenlítő-guineai anyától és marokkói apától. A vb-győzelmet érő gólpasszt adó Nico Williams, a baszk Athletic Club erőssége pedig ghánai származású, de már szintén Spanyolországban látta meg a napvilágot – szülei a Szaharán átkelve jutottak el új hazájukba. 

A spanyol kormány a palesztinok melletti egyértelmű kiállás miatt is elismerést kap baloldali köröktől. Madrid – azzal együtt, hogy elítéli a Hamász-terrort – az EU-n belül a legélesebb kritikusa a jelenlegi izraeli kormánynak, és népirtásnak tartja a gázai vérontását (Izrael ezt tagadja).

Gázában és általában az arab világban – mint arról az izraeli Haaretz beszámolt – ünnepelték Spanyolország vb-győzelmét (erről itt érhető el egy videó). Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő – akinek egyik legnagyobb pártolója Javier Milei argentin elnök – viszont a dél-amerikai csapatot támogatta.

Ide kapcsolódó hír, hogy a gázai közösségi meccsnézéseket szervező palesztin férfi egy izraeli légicsapásban vesztette életét július elején (az izraeli hadsereg szerint nem ő volt a célpont).

Vannak azért problémák is

Mindeközben persze komoly problémákkal - lakhatási válság, magas bérleti díjak és az EU egyik legmagasabb fiatalkori munkanélküliségi rátája – is meg kell küzdenie a spanyol kormánynak.

És persze a kormányzó szocialisták korrupciós ügyei sem tesznek jót a kabinet megítélésének. Igaz, Pedro Sánchez miniszterelnököt, aki már 2018 óta vezeti az országot, egyik nyomozás sem érinti közvetlenül, és eddig minden válságot sikerült túlélnie.

Spanyolország tehát, úgy tűnik, összességében jó passzban van, a 2024-ben az Európa-bajnokságot is megnyerő válogatott vb-sikere pedig újabb lökést adhat az országnak.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.

A világbajnokság mérlegét pedig laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor készítette el: Még a botrányok sem tudták gajra vágni a foci-vb-t.