Hat új kérdés a magyar állampapírokról – milyen választási lehetőségeink vannak?

Az utóbbi években tömegek fordultak az állampapírok felé, részben azért, mert más alacsony kockázatú alternatíva nem igazán akadt, részben pedig azért, mert a kamatuk vagy hozamuk rendszerint meghaladta az inflációt. Mindig jönnek újabb és újabb érdeklődő kisbefektetők, és persze a régebbiek is elbizonytalanodnak néha. A kisbefektetők által gyakran feltett kérdések közül nemrég megválaszoltunk egy csokorra valót, most pedig visszatérünk más, szintén gyakran feltett kérdésekre.

1. Mibe helyezzük el a több éves megtakarításainkat?

Hosszabb távú befektetésre alkalmasak a több éves lakossági államkötvények, amelyek között van fix és változó kamatozású. A tankönyvek szerint abban az esetben, ha a kamatok (hozamok) csökkenését várjuk a piacon, akkor hosszú futamidejű, fix kamatozású államkötvényeket érdemes vásárolni, mert így hosszabb időre bebiztosítjuk magunknak a magasabb kamatot.

Ha pedig a kamatok emelkedésére, esetleg stagnálására számítunk, akkor inkább változó kamatozású kötvény a megfelelő választás, amelynek kamata idővel emelkedni tud majd. Ilyen például a változó kamatozású Bónusz államkötvény, amelynek a kamata a diszkont kincstárjegyek aukciós hozamához van kötve.

Emelkedő kamatokra várva vagy bizonytalan helyzetben azonban vehetünk eleve diszkont kincstárjegyeket is, amelyek néhány hónap, de legalábbis kevesebb, mint egy év múlva járnak le. Erről írtunk előző cikkünkben:

A rövid futamidejű állampapírok megvásárlása és újrabefektetgetése, továbbgörgetése gyakran alkalmazott módszer a változó kamatú kötvények helyett. Valamivel több teendővel járhat, mint a több éves állampapírok tartása, de ezzel megspórolhatjuk a visszaváltási díjat. Ha ugyanis egy államkötvényt vissza kellene váltanunk, vagy el kellene adnunk a lejárat előtt, akkor most általában egy százalékos levonást alkalmaznak az államkincstárban. Másrészt viszont a változó kamatozású Bónusz kötvények hozama meghaladja kisebb-nagyobb mértékben a kamat alapjául szolgáló kincstárjegyekét (a most kapható Bónusz 0,25-0,5 százalékos prémiumot fizet afelett).  

Igazán hosszú távra azonban, 5-10 évre vagy évtizedekre azt is javasolják a szakemberek, hogy a kötvények mellé vásároljunk valamilyen arányban részvényeket is. A statisztikák szerint ugyanis ezek hozama a történelem során a legtöbb esetben meghaladta az állampapírokét. De ez az egyéni gondolkodásmódunktól, preferenciáinktól, kockázattűrő képességünktől is függ.

Elvileg vannak nagyon hosszú futamidejű, 15-25 éves fix kamatozású állampapírok is a magyar piacon, ezeket azonban elsősorban intézményi befektetőknek szánták, és piaci árfolyamon kaphatók. A kisbefektetőknek drágábban szokták adni, és ha ők újra el akarják majd adni, akkor érezhetően olcsóbban veszik vissza tőlük. Így ritkán adódik olyan szituáció, amikor ezeket az átlagember számára is érdemes lenne megvenni.

Az is szempont lehet, hogy rendszeres bevételt, jövedelmet akarunk-e az állampapírból, mert ekkor a negyedéves kamatfizetésű sorozatok a praktikusabbak (Bónusz, Fix MÁP).

2. Euróban vagy forintban takarékoskodjunk?

Érdemes-e most eurót, esetleg dollárt vásárolni, vagy maradjunk a forintnál? Ha pedig devizát választunk, mibe fektessük azt alacsony kockázati szint mellett?

Magyarországon sok éven keresztül tendenciózusan gyengült a forint (lásd a lentebbi ábrát is), ami egy tudatos gazdaságpolitika következménye volt. Ez azonban az idén változni látszik, mivel az euró bevezetésére készülve stabilabb árfolyamra lesz szükség.

Ennek ellenére nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a következő években az euró tovább fog gyengülni, és azt sem, hogy tovább fog erősödni, ahogy például ebben a két cikkben is írtuk:

• Nem lesz többé 400 az euró, de még 390 sem?
• Újra itt a kínzó kérdés, mi lesz veled, forint?

Vannak szakemberek, akik még mindig úgy gondolkodnak, hogy a pénzünk egy részét célszerű lenne devizában tartani, hogy a kockázatainkat csökkentsük valamilyen nagyobb globális válság, tőkepiaci turbulencia vagy speciális magyarországi problémák esetén, ahogy arra az utóbbi évtizedekben többször is volt példa. Ilyen helyzetekre ugyanis a magyar forint általában komoly gyengüléssel reagál. Kockázatok pedig ma is akadnak bőven, például az energiaárak, lásd:

Mások szerint azonban, ha a jelenlegi kormány jól intézi a pénzügyeket, és a gazdaságot kézben tartja, szilárdan az euróbevezetés felé halad, akkor további forinterősödésre lehet számítani. Ekkor nyilván rossz döntésnek bizonyulhat az euró tartása.

De a devizavásárlás még akkor is rossz döntésnek bizonyulhat, ha a forint ismét gyengülne, de nem elég nagy mértékben. A lakossági forintos állampapírok kamata ugyanis most is messze meghaladja a hasonló nyugat-európai állampapírok hozamát.

Következésképpen évente 3-4 százalékkal – 11-15 forinttal – is drágulnia kellene az eurónak ahhoz, hogy az euróbefektetés megérje.

Tehát nem csak a forint gyengülése vagy nem gyengülése a kérdés, hanem az is, hogy mennyi idő alatt és mennyivel változna az árfolyam. Erre pedig végképp senki nem tudja a választ, valószínűleg maguk a gazdaságpolitika irányítói sem.

A devizák mellett szólhat az, ha valakinek tervezhető kiadásai lesznek külföldi fizetőeszközben, például hosszabb időre külföldre készül, vagy ingatlant szeretne venni egy mediterrán tengerparton. Ebben az esetben félre kell tenni a forintban való gondolkodást, és devizában kell tervezni. Ilyenkor teljesen logikus döntés, ha növeljük a devizabefektetéseink arányát a portfóliónkban, vagy teljesen devizára állunk át.

Így tehetünk akkor is, ha rosszul alszunk a magyar gazdaságpolitika gondolatától, és úgy gondoljuk, hogy csak rosszabb idők jönnek.

Ha pedig a deviza mellett döntöttünk, van egy olyan eurós magyar államkötvény, az EMÁP, amely a külföldi eurókamatokat követi, változó kamatozású. (Ez most éppen 2,493 százalék éves szinten.) Valamint vannak olyan befektetési alapok és tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek), amelyek alacsony kockázatú külföldi kötvényekbe fektetnek. Ezek hozzávetőlegesen a magyar állampapírokhoz hasonló kockázatúak. Külföldi kötvényeket is szoktak kínálni egyes brókercégek, de ezek sokszor csak nagyobb összegű tőke esetén érhetők el a befektetők számára.

A bankok gyakorlatilag nem fizetnek kamatot most a devizákra, úgyhogy biztosan nem éri meg a pénzt csak ezért egyik bankból a másikba utalni. Eközben az eurónak vagy a dollárnak is van inflációja, tehát készpénzben vagy folyószámlán hagyni a devizánkat hosszabb távon szintén nem jó megoldás.

A többi devizabefektetés kockázata jellemzően sokkal magasabb, így nem hasonlítható az állampapírokhoz.

3. Mibe fektessünk, ha nem állampapírba?

Aki hosszú távra, legalább 5-10 évre, de inkább még hosszabb időre gyűjt, például nyugdíjra vagy a gyereke lakására, annak érdemes megfontolnia, hogy kockázatosabb termékeket is belevegyen a portfóliójába. Ilyen lehet az ingatlan, az ingatlanalap, de még inkább a részvény, a részvényalap, amelyek sok statisztika szerint – de nem mindig – hosszabb távon jobban teljesítettek, mint az állampapírok. (Ez leginkább több évtizedes távon és a fejlett ipari országokban érvényes. De ellenpéldákat is találunk, például az utóbbi évtizedekben Japánt idézték mementóként.)

A magasabb kockázat vállalása esetén kitárul az egész világ, sok ezer, sőt több tízezer különböző befektetési eszköz, részvény, kötvény, befektetési jegy, árupiaci termék, certifikát, warrant stb. között választhatunk. Abban az értelemben az állampapírok páratlanok, hogy ezeknek van a legalacsonyabb kockázati szintjük. Minden más terméknél komolyan mérlegelnünk kell, hogy nekünk való-e, nem túl nagy-e a veszélye annak, hogy a pénzünket, vagy annak egy részét elveszítjük, hogy éveken keresztül tartó lejtmenetbe, úgynevezett medvepiacra kerülünk. Az is megtörténhet, hogy a befektetésünk befagy, és nem lehet hozzáférni hosszabb ideig, esetleg örökre. (Ilyenek például az orosz részvények.)

Általános szabály, hogy diverzifikálni kell, vagyis többféle befektetés között kell megosztani a kockázatot.

Az állampapírok kamata jelenleg adómentes, és minden más befektetésé adóköteles, hacsak nincs úgynevezett tartós befektetési számlán (tbsz-en) legalább öt naptári évig. Az utóbbi esetben sok más befektetés is adómentessé válik, sőt már három év után is csökken az adó.

Ha pedig mégis „fel kell törnünk” a befektetésünket idő előtt, nincsenek retorziók, csak azokat az adókat kell megfizetnünk, amelyeket tbsz nélkül is fizettünk volna. Az állampapír-alternatívák tehát adózási szempontból hátrányban vannak ugyan, de ezek ügyes tervezéssel kiküszöbölhetők. Fontos, hogy kockázatos eszközöket sohase olyan pénzből vegyük, amelyre rövidebb távon, hónapokon vagy pár éven belül szükségünk lehet. Lásd még:

4. Mi a legrosszabb, ami történhet?

Sok kisbefektető a mai napig retteg attól, hogy az állampapírba fektetett pénzét esetleg elveszik, nem fizetik vissza, de valószínűleg nem ez a legnagyobb veszély, ami fenyegeti őket. Sokkal inkább az, amit 2022-2023-ban is láttunk, hogy az infláció nagyon gyorsan megugrott, amivel az állampapírok hozamai kezdetben nem tartottak lépést. Így aki akkor tartott állampapírt, majd eladta – és nem várta meg az infláció beépülését az inflációkövető kötvények kamatába –, az rosszul járt.

Az állam pénzügyi nehézségei esetén valószínűleg nem venné el az állampapírt senkitől, mert azzal általános pénzügyi és bizalmi válságot idézne elő. Sokkal valószínűbb az, hogy fokozatosan elinflálná, az infláció gerjesztésével húzna ki pénzt az emberek zsebéből. (Az infláció nyertese rendszerint az állam, rejtett adónak is szokták nevezni.)

Ez a veszély azonban akkor is fennáll, hogyha nem vásárolunk állampapírt, hiszen ha nem kamatozik a pénzünk, akkor bevételtől esünk el. Ha folyószámlán vagy készpénzben tartanánk a megtakarításunkat, még nagyobb lenne a veszteségünk, mintha jól kamatozó állampapírt vásároltunk volna.

Az olyan klasszikus infláció elleni védekezőeszközök, mint az ingatlan vagy a nemesfém, sem működnek minden időszakban, hiszen ugyanúgy piaci áruk van, amely a részvényekhez eléggé hasonlóan ingadozik. Egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy egy részvény, árupiaci termék vagy befektetési jegy árfolyama feltétlenül követi az inflációt rövid és középtávon. Hosszabb távon ez inkább valószínű.

Világszinten is aggasztó tendenciák láthatók, amelyek inflációs sokkot is okozhatnak, lásd:

5. Van-e teendőm az állampapírjaimmal?

Egyes állampapírokkal a teljes futamidő alatt sincs semmi teendő, ilyenek a rövidebb futamidejű diszkont kincstárjegyek, a postákon kapható egyes értékpapírok, valamint az ötéves Magyar Állampapír Plusz is, amely folyamatosan tőkésíti a kamatokat. A Bónusz és a Fix Magyar Állampapír viszont negyedévente fizet kamatot, az inflációhoz kötött Prémium pedig évente, erről a pénzről a befektetőnek kell döntenie.

Ilyenkor az újra befektetésről – vagy kiutalásról – érdemes időben gondoskodni, hogy ne veszítsünk kamatot, és ne veszítsük el a kamatoskamat-hatás előnyeit. Az államkincstár internetes rendszerében könnyen meg lehet ezt tenni, sőt előre is lehet megbízást adni a kamat vagy a tőke újra befektetésére. (Ez az „Esedékességről való rendelkezés” címen található a rendszerben.) A kincstár emellett értesítő sms-t is küld, ha pénz érkezik a számlára, így a befektető tudja, mikor kell belépni a rendszerbe, hogy rendelkezzen a kamatokról.

Sokszor előfordul azonban, hogy a kamatfizetés idején az eredeti értékpapírt már nem árulják, így aztán másikat kell vásárolnunk az aktuális kínálat alapján. Ennek az lehet az eredménye, hogy néhány év múlva lehet már sokféle kicsi, a kamatok újra befektetéséből származó értékpapír-csomagocska lesz a számlánkon. Ezek ráadásul maguk is rendszerint különböző időpontokban fognak kamatot fizetni.

Ez egy apró kellemetlenség, de a korábban említett előzetes megbízás megadásával az újbóli befektetéssel járó feladat mennyisége csökkenthető, illetve egy kis gyakorlással néhány rutinkattintással elintézhető az egész.

Az is megtörténhet, hogy egy korábban előnyösnek tűnő állampapír előnytelenné válik. Ennek tipikus példája volt, amikor 2025-ben az inflációkövető PMÁP államkötvények kamata az infláció csökkenése miatt lezuhant. Olyan alacsonyak lettek az új kamatok, hogy érdemes volt akkor a PMÁP-okat eladni, és áttérni más kötvényekre.

A PMÁP-ok egyébként most sem tűnnek előnyösnek, hiszen annyira alacsony lesz az idei infláció, hogy jövőre várhatóan csak 2-3 százalékos kamatot fognak fizetni. (Attól függően, hogy mekkora kamatprémiummal bocsátották ki eredetileg az adott értékpapírt.) Az inflációt pedig nagy késéssel követik.

Épp ezért nem kell félni a PMÁP-ok visszaváltásától, hiába vonnak le egy százalékos díjat. Egy másik, például 5,5 százalékos kamatozású papírba átforgatva a pénzt ugyanis nagy valószínűséggel így is fogunk nyerni 1-3 százalékpont plusz kamatot.

6. Jaj, nem tudom, hogyan döntsek

Ha képtelenek vagyunk dönteni, milyen módszerrel tudunk ezen felülemelkedni? Sokszor dönthetünk úgy is, hogy nem döntünk.

• Ha például azon vacillálunk, hogy állampapírba fektessük-e a pénzünket, vagy hagyjuk egy szerény kamatozású banki lekötésben, akkor dönthetünk úgy, hogy például a pénz kétharmadát állampapírba fektetjük be, az egyharmadát pedig bent hagyjuk a bankban. A betét valamivel könnyebben hozzáférhető, ha például hirtelen pénzre van szükségünk, az állampapír pedig jól kamatozik.
• Vagy ha az államkincstárnál van a pénzünk és nem tudjuk eldönteni, hogy fix vagy változó kamatozású papírt vásároljunk, akkor vehetünk mind a kettőből. Mehet a fele fixbe, a fele változóba. Esetleg a fix részt is kétfelé lehet osztani, és lehet venni rajta Fix Magyar Állampapírt és Magyar Állampapír Pluszt.
• Ha jobban alszunk attól, hogy van valamennyi eurónk, de a magasabb forintkamat is csábít, akkor megoszthatjuk valamilyen arányban az euró és a forint között a pénzünket.

Mindez nemcsak lehetőség, hanem a szakemberek kifejezetten ajánlani szokták a hasonló kockázatmegosztást. Gondolkodhatunk úgy is, hogy mitől félünk a legjobban, mi okozná a legnagyobb fájdalmat? Ha a forint nagy mértékben gyengülne? Ha az infláció csúnyán elszállna, és közben nulla kamatot kapnánk? Vagy az, ha vennénk egy többéves állampapírt, és fél év múlva vissza kéne váltani egy százalékos levonással? Ilyen helyzetben próbáljuk meg kioltani a legerősebb félelmeinket azzal, hogy olyan értékpapírt választunk, amely véd a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezése esetén is.

A több lábon állás általában előnyökkel jár a befektetők számára. Azt szokták mondani, hogy ne tegyünk minden tojást egy kosárba, vagy ne tegyünk mindent fel egy lapra. (Ez a portfólió-diverzifikáció lényege.)

Valamilyen döntést persze hoznunk kell, de a passzivitás ebben az esetben nagy kamatveszteséget okozhat: lépnünk kell annak érdekében, hogy a pénzünk megőrizze az értékét.

(A cikk előző része itt olvasható.)