A tőzsdei emelkedő trend éppen 9 éves, ami önmagában is elég ahhoz, hogy sokan már az eső trendet várják, de az a tény, hogy a közelmúltban egy évek óta nem látott nagy mértékű, gyors zuhanás zajlott, jelzi, hogy változhat a piac, vége a nyugodt időknek. A januárban lezajló vételi pánik kétségkívül már szokatlan jelenség volt, és az azt követő zuhanás akár a rá adott válasz is lehetne, és ezzel le is lenne tudva a korrekció. A Morgan Stanley stratégája szerint azonban valójában ez csak a bevezetése volt annak, ami az év további részében következik.

A ciklus vége

A szakember szerint modelljük azt mutatja, hogy a fejlett piacok a ciklus késői szakaszában vannak, ahol nem csak a részvények emelkednek, hanem kezd megjelenni az infláció is, szigorodik a monetáris politika (Európában még nem, de ez már csak idő kérdése), és most megjött az utolsó feltétel, a megnövekedett volatilitás, a hevesebb ármozgások időszaka is.

A 10 éves amerikai államkötvény hozama a 3 százalékot közelíti, ami négy éve nem látott szint, a rövidtávú 2 éves hozam a 2008-as válság óta nem látott szintet ért el. Nem mintha ezek önmagukban magasak lennének, de az elmúlt évek rendkívül alacsony hozamai után mégiscsak csúcsra értek. Ezek olyan folyamatok, amelyek a korábbiakban mindig véget vetettek a hosszúra nyúlt emelkedő trendeknek, és most az a rendkívüli tényező is megszűnik, ami eddig minden szabályt felülírt: a jegybankok beszüntetik a speciális pénznyomtatási programokat.

Hullámos megközelítés

Egy másik elemző, a Longview Economics stratégája szerint egy három hullámból álló piaci mozgást látunk, melynek első hulláma a február eleji nagy zuhanás volt, második hulláma a múlt heti nagy felpattanás, melynek során az S&P 500 index 6 százalékot emelkedett (a legjobb heti teljesítmény 2011 óta). Most jön majd a harmadik hullám, ami új mélypontra viszi a piacot, de legalábbis megteszteli a két héttel ezelőtti mélypontot.

Az elemző szerint mindennek előzménye az a közel két évig tartó szakasz, különösen annak 2016 novembere utáni része, amely egyenletes, korrekciómentes árfolyam emelkedést hozott. Ez ritka jelenség, 1929-ben és az 1987-ben is hasonlók előzték meg az akkor következő nagy összeomlásokat. Kétségtelen, hogy a mostani helyzet épp a jegybankok soha nem látott pénznyomtatási programjai miatt nem hasonlítható a korábbiakhoz, viszont tény, hogy a pénznyomtatásnak vége, sőt Amerikában már a pénz visszavonása zajlik.

Sosem volt még ennyi pénz

Márpedig a tőzsdét a pénz élteti, mint forrás a patakot, és abból nagyon sok került a rendszerbe éveken át, viszont több már nem jön. A stratéga szerint ez volt a tőzsdetörténelem leginkább likviditás által fűtött, másként megközelítve a jegybankok által gerjesztett bikapiaca, vagyis emelkedő trendje. Ha pedig a hatalmas likviditás elapad, veszélyes környezet alakul ki, ennek láthattuk első jelét a hónap eleji nagy zuhanáskor.

Mit figyeljünk?

Mindazonáltal vannak elemzők, akik továbbra is azt hirdetik, hogy megvolt az egészséges, rég várt korrekció, minden a legnagyobb rendben. Hogy végül is melyik forgatókönyvről van szó, attól függ, hogy az S&P 500 index a közeljövőben újra lenéz-e a 200 napos mozgóátlagra (a grafikonon pirossal jelölve), sőt, hogy azon átesik-e. Igazi, komolyabb eső trendről azonban csak akkor beszélhetünk, ha huzamosabb ideig, hónapokig alatta is marad, újabb és újabb mélypontokat elérve. Rövid, pár hetes aláesést többször is láttunk a 9 éves emelkedés soron, a trendet azonban ezek nem zavarták meg.

S&P 500 index