Dow Jones: 13 ezer pont - négy éves csúcson a Wall Street

Rekorddöntés ellenszélben

Áttörte a 13 ezer pontos határt a Dow Jones index a Wall Streeten. A tőzsdei hangulat közben igencsak felemás, a befektetők látványosan nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy hosszú hónapok idegeskedése után hajnalban megszületett a megállapodás a második görög mentőcsomagról. A részvénypiacok visszafogottan, az euró piaca csapongással és erős volatilitással nyugtázta a megállapodás hírét. Az amerikai piac erősödése mögött egyébként részben az áll, hogy tegnap zárva volt, így kimaradt az általános emelkedésből.

A tőzsdei hangulat világszerte nyomott volt egész nap annak ellenére, hogy a piacok egyelőre megszabadultak a „görög tehertől”. Azt azonban senki nem gondolja, hogy a Görögországgal kapcsolatos gondoknak ezzel végük van. Sajtóhírek és elemzői vélemények szerint Athénnak belátható időn belül újabb mentőcsomagra lehet szüksége, emellett kérdéses az is, hogy a most elhatározott intézkedéseket keresztül tudják-e verni a nagyon erős társadalmi ellenálláson.

Pénznyomda nélkül nem ment volna

A mai csúcsdöntés nem értelmezhető az elmúlt évek gyors áttekintése nélkül. Az amerikai jelzálogpiaci válság 2008 őszi kitörése után az amerikai Fed szinte azonnal beüzemelte a pénznyomdát. Az amerikai jegybank pénzt teremtett és teremt most is úgy, hogy elsősorban amerikai állampapírokat vásárol, de az általa nyújtott likviditás segített kiszipkázni – hacsak átmeneti időre is – a mérgező eszközöket a jelzálog-piacról.

A Fed-éhez hasonló QE (quantitaive easing) programmal élt a brit jegybank és a japán is, aztán az elmúlt hetekben sorra érkeztek a likviditásbővítő hírek a kínai jegybanktól, sőt a magyar jegybank is belevágott annak egy formájába. A pénznyomda eddigi tapasztalata ugyanakkor az, hogy főleg a Fed által biztosított plusz pénz nem a pénzügyi szektorban, hanem a piacokon talált magának helyet, miközben a válság alapjait (lakáspiac, pénzszűke, csökkenő kereslet és foglalkoztatás) nem sikerült egyelőre megnyugtatóan kezelni.

További veszélyek

A legnagyobb látható fenyegetés a világgazdaságban jelenleg az euróövezeti tagállamok szuverén (tehát önálló) adósságválsága. Itt az amerikaihoz hasonlóan a bizalomhiány a legnagyobb probléma, ami miatt az országok és a bankok nem adnak egymásnak olcsó hitelt, viszont annyiban különbözik, hogy ebben az esetben a magas államadósságok és az euróövezet tagjainak eltérő fejlettsége hordozta magában azt a kódot, ami a görög, portugál, ír, spanyol válságokkal aktiválódott.

A legnagyobb nem látható fenyegetés pedig Kína, ahol az ország politikai berendezkedése miatt szinte teljesen átláthatatlan a pénzügyi és ingatlanszektor, miközben valószínű, hogy Kínában legalább akkora hitel és ingatlanpiaci válság érlelődik, mint korábban az Egyesült Államokban. A kínai lakáspiaci árak túlpörögtek, mindez ráadásul hitelezésből történt, a lakosság és az önkormányzatok eladósodottsága hatalmas mértékű és minimum kétséges, hogy az ország hatalmas tartalékai elegendőek lesznek-e ennek kezelésére, miközben a fél világ Kínától várja a pénzügyi segítséget, az általános válság miatt pedig drasztikusan csökken Kína exportpiacainak felvevőképessége és kereslete.

Az amerikai optimizmus okai

Az amerikai optimizmust az elmúlt hetekben elsősorban az európai válság megoldásába vetett bizalom, a folyamatban levő negyedéves gyorsjelentések és az okozta, hogy a makrogazdasági mutatók jelentős része felívelést mutat a kulcsfontosságú szektorokban. A munkanélküliség határozottan csökken hónapok óta, bár még évekre van a válság előtti szinttől. A feldolgozóipar, a kiskereskedelem és a szolgáltatások is jól teljesítenek, de főleg olyan áron, hogy az amerikaiak vagy nem takarítanak meg, vagy hosszú távú cikkeken spórolnak.

Az amerikai sztorihoz nagyban hozzájárul a Fed politikája is, amely annyira galamblelkű, hogy évekre előre fixálta a zéró kamatot és biztosított mindenkit a további támogatásról, pénznyomdáról, annak ellenére, hogy az éppen az inflációt gerjeszti. Márpedig, ha egy emelkedő inflációs környezetben ,csökkenő kereslettel és stagnáló bérekkel szembesül a világgazdaság, az minden eddiginél nagyobb problémákat eszkalálhat és akkor abból a feltörekvő piaci (brazil, indiai) lendület sem fogja kihúzni.