Miről szól az ügy?
A szénhidrogének, a kőolaj és a földgáz kitermelése után bányajáradékot kell fizetni, ez 2008-ig 12 százalék volt, de ekkor 30 százalékra emelték. Ez az emelés azonban nem érintette a Mol mezőit, mivel a mezőkkel kapcsolatos megállapodást 2005-ben kötötték, az akkori szabályok alapján.
Az Európai Bizottság ezt az eljárást vitatta, mivel így a Molt előnyben részesítette a megállapodás a versenytársaihoz képest, vagyis a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősült. Következésképpen a Bizottság felszólította Magyarországot hogy téríttesse vissza a Mollal a támogatást, amelynek összege 2008-ban 28 444,7 millió forint (közel 96,6 millió euró), 2009-ben pedig 1 942,1 millió forint (közel 6,6 millió euró) volt.
Hogy került az ügy az Európai Bíróság elé?
A Mol akkor a Bizottság határozatának megsemmisítését kérelmezte az Európai Unió Törvényszéke előtt, amely meg is semmisítette a Bizottság határozatát, azzal az indokkal, hogy semmi sem bizonyította, hogy a Mol a bányajáradékok fizetését illetően kedvezőbb elbánásban részesült volna a versenytársaihoz képest, ezért pedig a 2005. évi megállapodás és a módosított bányászati törvény társítása nem minősíthető állami támogatásnak. A Bizottság a Törvényszék ítélete ellen fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.
Ma a Bíróság a Törvényszékhez hasonlóan megállapította, hogy a 2005. évi megállapodás és a bányászati törvény módosítása között nem állnak fenn ilyen kapcsolatok. A bányajáradékok mértékének a bányászati törvény módosításából eredő emelésére ugyanis a kőolaj világpiaci árának emelkedésével összefüggésben került sor. E két elem tehát nem minősül egyetlen támogatási intézkedésnek, ezáltal pedig nem képez állami támogatást. A Bíróság tehát elutasította a Bizottság fellebbezését.
A blokkolt összeg viszont csak töredékei a teljes, külföldre mozgatni kívánt vagyonnak. 
