Mint arról laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor beszámolt, az Európai Bíróság (EUB) október közepén az adathalász támadások ügyében a pénzügyi fogyasztóvédelem szempontjából fontos döntést hozott. Eszerint a bankoknak akkor is haladéktalanul vissza kell téríteniük a jogosulatlan pénzforgalmi műveletek összegét, ha úgy vélik, hogy az ügyfél súlyos gondatlansága tette lehetővé a csalást.
A határozat ugyanakkor hangsúlyozta: a bank a visszafizetést követően megtérítési igénnyel léphet fel az ügyféllel szemben, ha bizonyítja, hogy a veszteséget az ügyfél szándékos vagy súlyosan gondatlan kötelezettségszegése okozta.
„A súlyos gondatlanság fennállásának bizonyítása a pénzforgalmi szolgáltató feladata” – hívta fel a figyelmet a bíróság. Hozzátéve, hogy ez az értelmezés összhangban áll a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításának céljával. Ha ugyanis a bankok már a kezdetektől megtagadhatnák a visszatérítést az ügyfél feltételezett súlyos gondatlanságára hivatkozva, az kiüresítené az azonnali visszatérítésre vonatkozó kötelezettséget, és arra kényszerítené a fogyasztókat, hogy költséges és időigényes bírósági eljárásokban érvényesítsék jogaikat.
A precedens
Az EUB határozatának előzménye egy lengyelországi adathalász csalás volt, amely során egy banki ügyfél mintegy 700 eurót veszített. A nő egy online kereskedelmi platformon kínált eladásra egy terméket, amikor egy magát vásárlónak kiadó csaló az adásvétel megerősítésére szolgáló, hamis hivatkozást küldött neki. Az ügyfél a linken keresztül egy, a bankja honlapját utánzó weboldalra jutott, ahol megadta az internetbanki belépési adatait. A csaló ezek felhasználásával utalt mintegy 700 eurónak megfelelő összeget a saját számlájára. A nő másnap értesítette bankját a jogosulatlan tranzakcióról, a pénzintézet azonban megtagadta a visszatérítést arra hivatkozva, hogy az ügyfél súlyos gondatlanságot követett el, amikor nem gondoskodott megfelelően a személyes biztonsági adatainak védelméről. Az ügyfél ügyében eljáró lengyel bíróság az uniós bíróságtól kért iránymutatást arról, hogy a bank köteles-e azonnal visszatéríteni az összeget akkor is, ha az ügyfél a bank szerint súlyosan gondatlanul cselekedett.
Az EUB ítéletében egyértelművé tette: hogy a bankoknak főszabály szerint haladéktalanul, de legkésőbb a jogosulatlan tranzakció észlelését vagy bejelentését követő munkanap végéig vissza kell téríteniük az érintett összeget, feltéve, hogy az ügyfél indokolatlan késedelem nélkül értesítette őket. Az azonnali visszatérítési kötelezettség alól egyetlen kivétel van: ha a szolgáltatónak alapos oka van feltételezni, hogy maga az ügyfél követett el csalást, és erről tájékoztatja az illetékes nemzeti hatóságot.
A lengyel bírósági ügyhöz a csehek és az olaszok is csatlakoztak, de a magyarok is megtehetnék, hiszen az effajta adathalászat a hazai pénzügyi gyakorlatban is tipikus.
De mit tehetnek az egyes EU-országok?
Az uniós pénzforgalmi irányelv értelmében a tagállami bíróságok előzetes döntéshozatali eljárásban értelmezést kérhetnek a közösségi jog tartalmának megállapítására, folyamatban lévő peres ügyben az eljárás felfüggesztése mellett – tájékoztat dr. Istvánovics Éva bank- és tőkepiaci szakjogász, adatvédelmi szakértő, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara választottbírója. Az irányelvet a tagállamoknak be kell építeni a saját jogrendszerükbe. A jelenlegi irányelv több ponton is teljes jogharmonizációt követel meg.
A szóban forgó ügyben az előzetes döntéshozatali eljárásban egy 2015-ös irányelv a mérvadó, amely szerint fizetési műveletet akkor lehet teljesíteni, ha azt a fizető fél jóváhagyta. Amiből következik, hogy ha a fizető fél ezt vitatja, a tranzakció jóvá nem hagyottnak minősül. A fizető fél egyértelmű kötelezettsége, hogy a készpénzhelyettesítő fizetési eszközét (jellemzően a bankkártyáját) és a személyes hitelesítési adatait biztonságban tartsa. Ennek érdekében meg kell tennie minden megfelelő intézkedést, és amennyiben illetéktelenek mégis megszerzik az adatokat, ezt a körülményt haladéktalanul be kell jelentenie a pénzforgalmi szolgáltatónak, vagyis amint az a tudomására jutott.
Az irányelv értelmében a tagállamok biztosítják, hogy nem engedélyezett fizetési művelet esetében –– a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a bejelentést követően haladéktalanul, de legkésőbb a következő munkanap végéig megtérítse a fizető fél részére a nem engedélyezett fizetési művelet összegét. A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának adott esetben a számla eredeti állapotát kell helyreállítania, tehát olyan helyzetbe kell hoznia a károsult számlatulajdonost, mintha a jóvá nem hagyott fizetési művelet nem történt volna meg.
Fotó: Pixabay
Ez alól van kivétel: ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója észszerű okokból csalásra gyanakszik, és ezen okokat írásban közli az illetékes nemzeti hatósággal. Az irányelv szerint, ha az ügyfél a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz elvesztését, ellopását vagy jogosulatlan használatát a fizetési művelet teljesítését megelőzően nem észlelhette, akkor a fizető fél nem kötelezhető minimálkár viselésére sem, kivéve, ha maga a fizető fél járt el csalárd módon, vagy a kárt a szolgáltató maga okozta.
A fizető félnek kell viselnie a nem engedélyezett műveletekkel összefüggő összes kárt, amennyiben azok azáltal keletkeztek, hogy csalárd módon járt el, illetve az irányelvben meghatározott egy vagy több kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem teljesítette.
Azokban az esetekben, amikor a fizető fél nem járt el csalárd módon vagy nem szándékosan mulasztotta el a biztonságban tartás kötelezettségének teljesítését, a tagállamok csökkenthetik az e bekezdésben említett felelősséget, figyelembe véve különösen a személyes hitelesítési adatok jellegét, valamint azon konkrét körülményeket, amelyek mellett azt elvesztették, ellopták vagy jogosulatlanul használták.
Dr. Istvánovics Éva szerint azt fontos megállapítani, hogy mikor áll be a pénzforgalmi szolgáltató felelőssége a jóvá nem hagyott fizetési műveletek esetében, mikor kell haladéktalanul fizetnie és milyen esetben tagadhatja meg a haladéktalan kártérítést, milyen eljárásban és milyen bizonyítékok alapján.
A lengyel esetben az EUB több szempontot határozott meg, amelyet figyelembe vett a döntésnél:
- az irányelv célkitűzése a magas szintű fogyasztóvédelem, ez határozza meg az ügyfélre és a szolgáltatóra vonatkozó felelősségi szabályok megalkotását
- az alaphelyzet, hogy a szolgáltatónak mindig meg kell térítenie a jóvá nem hagyott fizetési művelettel keletkezett kárt és a fizető felet olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a vitatott fizetés meg sem történt volna, kivéve azt az esetet, ha alapos okkal csalásra gyanakszik.
- alapos gyanú kell, arra vonatkozóan, hogy a csalás fizető fél közreműködésével történt és a bizonyítékokat a tagállami hatóság elé kell tárni.
Az EUB kimondta, hogy a szolgáltató nem tagadhatja meg a kártérítés haladéktalan teljesítését arra hivatkozva, hogy azt a fizető fél súlyos gondatlansága okozta, mert a személyes hitelesítési adatok kikerültek a birtokából. Figyelemmel a magas szintű fogyasztóvédelmi célra is, az a helyes eljárás, ha a szolgáltató előzetesen megtéríti a kár összegét, majd a bírósághoz fordul (vagy alternatív fórumot igénybe), bizonyítja a fizető fél súlyosan gondatlan eljárását, visszaigényelve az összeget. Ez a megoldás veszi figyelembe a felek egyenlőtlen pozícióját, a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetét – mutat rá a bank- és tőkepiaci szakjogász.
A lengyel szabályozás és gyakorlat
A lengyel szabályozás és gyakorlat elemzése után az EUB kimondta, hogy helytelen az a gyakorlat, amelyet a lengyel bankok folytatnak, vagyis, hogy a súlyos gondatlanságra hivatkozva visszautasítják a kár megtérítését és az eredeti állapot helyreállítását és így a fogyasztónak kell perelnie a bankot és igazolnia, hogy nem volt súlyosan gondatlan az adatok megőrzése terén.
Az eljárás ilyen megfordítása olyan mértékű terhet pénzügyi és egyéb terhet jelent a fogyasztónak, ami nem felel meg az irányelv célkitűzésének, a magas szintű fogyasztóvédelem elvének.
Abban az esetben, ha a pénzforgalmi szolgáltató csalásra gyanakszik, be kell jelentenie az esetet az illetékes hatóságnak, és elé kell tárni a bizonyítékokat. Lengyelországban – arra tekintettel, hogy a csalás büntetendő cselekmény – a bejelentést nyomozó hatóságnál kell megtenni.
Összegezve tehát az EUB megállapítása szerint egyértelműen rossz gyakorlat a fizető fél súlyos gondatlanságára hivatkozva elutasítani a megtérítési igényt. Ilyen esetben a főszabály szerint kell eljárnia a banknak, helyt kell állnia és helyre kell állítani a számla eredeti állapotát. Amennyiben bizonyítani tudja, hogy a fizető fél a kötelezettségeit súlyosan megszegve járt el az adatok kezelése körében, az ügyfél bíróság előtt visszakövetelheti a megtérített összeget, vagy igénybe veheti az alternatív vitarendezés fórumait – mondja dr. Istvánovics Éva.
A magyarországi következmények
Magyarországon a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény alapvetően az irányelvben foglaltaknak megfelelően szabályozza mind a fizető fél, mind pedig a szolgáltató felelősségét. Kimondja, hogy a szolgáltatónak kell bizonyítania a csalás, a szándékos károkozás és a fizető fél súlyos gondatlanságát, ha a fizető fél a személyes hitelesítési adatok biztonságban tartása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Amennyiben az adott esetben csalásra gyanakszik a szolgáltató, azt a Magyar Nemzeti Banknak be kell jelentenie.
A törvény kimondja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelet helyesbítése iránti kérelem esetén a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használata önmagában nem bizonyítja, hogy az ügyfél csalárd módon járt el, vagy a fizetési műveletet jóváhagyta, illetve a törvényben meghatározott kötelezettséget szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegte.
Magyarországon is általános gyakorlat, hogy a fizető fél súlyos gondatlanságra hivatkozva elutasítja a bank a kár megtérítését és az eredeti állapot helyreállítását a számlán. Ez olyan helyzetet teremt, hogy minden esetben a fogyasztónak kell beperelnie a szolgáltatót, vagy a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordulnia.
Az irányelv csalás alatt a fizető fél közreműködésével elkövetett szándékos cselekményeket érti, nem pedig a bizonyíthatóan harmadik személyek által elkövetett csalásokat, amelyben nem vesz részt szándékosan a fizető fél, hanem maga is megtévesztés áldozata – hangsúlyozza a bank- és tőkepiaci szakjogász.
Milyen hatása lehet a hazai gyakorlatra az EUB döntésének?
Dr. Istvánovics Éva szerint az EUB fentebb ismertetett ítéletének nincs közvetlen hatása a magyarországi gyakorlatra. A fogyasztónak a banki elutasítás ellen továbbra is jogorvoslattal a bírósághoz keresettel kell fordulnia, ha hozzá szeretne jutni a pénzéhez vagy bíznia a PBT eljárásában. Ez utóbbi, mint alternatív fóruma a vitarendezésnek, általában a felek közötti megegyezést szorgalmazza, döntése ajánlás, nem kötelező érvényű.
A hazai bírósági gyakorlatra lehet hatása az EUB döntésének és remélhetőleg a PBT-ajánlások tartalmára is – véli a bank- és tőkepiaci szakjogász. Aki érdemesnek tartja megjegyezni, hogy a Magyar Államkincstár ügyfelei sajnálatos módon ki vannak zárva az alternatív vitarendezés igénybevételének lehetőségéből. A pénzforgalmi törvény szabályai szerint a mikrovállalkozások (legfeljebb 10 munkavállaló, 2 millió forint éves árbevétel) is a fogyasztókhoz hasonló jogokat élveznek.
Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság is érzékelte, hogy az egységes pénzügyi piacon eltérő gyakorlatok alakultak ki, a fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében az előkészületben lévő új pénzforgalmi rendelet előreláthatóan 2028-tól szigorítja a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók helytállási kötelezettségét az úgynevezett megszemélyesítéses csalások ügyében, vagyis, ha valakit a bank nevében vesznek rá egy átutalásra.
Sonnevend Pált titkos szavazással választotta meg a testület. 
