|
| Kóbor György, az MVM vezérigazgatója az MVM Edison startup versenyen. MTI/Máthé Zoltán |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Másfél éve számoltunk be róla, hogy van az MVM Zrt.-nek egy olyan leánycége, ami elvileg starutpokba kellene, hogy befektessen. A cég működése azonban sokkal inkább a saját fenntartásáról szólt, mint érdemi munkáról. Az elmúlt másfél évben egyetlen új befektetést sem hoztak össze, miközben a költségek egészen jelentősek voltak.
Az utolsó cégbe 2018 januárjában szálltak be, de azóta is dolgozik a cégnél főállásban 5 ember – rejtély, hogy mivel foglalkozunk. Eddig ugyanis összesen két hírt töltöttek fel honlapjukra, ami alapján úgy látszik, hogy az MVM Edison startup versenyén vettek részt, más nyilvános tevékenységet viszont nem végeztek. Az alkalmazottakat mindenesetre elég jól megfizetik, 772 ezer forintos bruttó bér volt az átlag 2018-ban.
A Smart Future Lab nem fukarkodik a kiadásokkal: hiába az MVM leányvállalata a cég, nem az állami társaság irodáiban dolgoznak, hanem a VII. kerületben bérelnek irodát.
Három év alatt 338 millió forint veszteséget termelt a Smart Future Lab, miközben becslésünk szerint 173 millió forint befektetést helyezett ki.
Tavaly óta már nem csak költségei vannak a cégnek, 2018-ban 16,7 millió árbevételt is elértek. Ez sem a piacról jött, hanem teljes egészében az anyacég MVM-től: 15 milliót oktatásért kaptak, 1,7 milliót műszaki tanácsadásért. Arról nincs nyilvános adat, hogy vajon mit oktattak.
A cég 2018 januárig szállt be négy vállalkozásba, de ezek árbevételt eddig egyáltalán nem termeltek, összesítve viszont már 109 millió forint üzemi veszteséget halmoztak fel.
Természetesen startup cégeknél teljesen elfogadott, hogy az első években nem termelnek bevételt, és lázasan dolgoznak az új terméken, szolgáltatáson. De sajnos nem úgy néz ki, hogy bármelyik MVM-startup arra készülne, hogy a világpiacon törjön be átütő termékekkel. Erre már csak azért is kevés esély mutatkozik, mert a cégeknél összesen 8, tehát átlagosan 2 fő dolgozik.
De nézzük sorban, mit tudhatunk a befektetésekről.
Power-to-Gas: nagy remények, eredmény nélkül
A társaság idén januárban innovációs díjat vehetett át a szén-dioxid megkötésével működő biometán termelés technológiájára. Ez nagyon jól hangzik, de egy kis kereséssel rájöhetünk, hogy ilyen technológiák már vannak szerte a világban. Egy tudományos cikk pedig azt mérte fel nemrég, hogy már most mekkora biometán előállító kapacitás van Európában: 17 ezer biogáz termelő egységet lehet alkalmassá tenni erre kisebb-nagyobb átalakítással.
A Power-to-Gas azonban mást is ígér. Egy olyan eljárást, amivel a felesleges villamos áramot gázzá lehet alakítani, magyarán metánt készítenek szén-dioixidból, amihez energia kell, és ha szükség van az áramra, akkor elégetik a metánt. Ez a technológia nem teljesen új, de egyelőre nem épült még olyan nagy, 10 MW-os rendszert, amit a magyar cég ígér. Az ilyen áramtároló rendszerek nagyjából az energia felét tudják visszaadni tárolás után.
A technológia izgalmasnak hangzik, de azért érdemes kiemelni, hogy a hatékonysága elég rossz. A legegyszerűbb áramtárolási technológia a szivattyús tározós erőmű, ami olyan, mint egy hagyományos erőmű, csak ha túl sok az áram a rendszerben, azt arra használják, hogy lentről felfelé szivattyúzzák a vizet. Ezeknek a hatékonysága jóval nagyobb, 70-80 százalék körül alakul. Nem véletlen, hogy a világon az áram tárolási kapacitások 95 százaléka ilyen.
A német Electrochaea cég egy 1 MW-os ilyen erőművet már felhúzott Dániában 2016-ban. Egyébként az Electrochaea GmbH a Power-to-Gas-ban is tulajdonos volt, de 2018 szeptember 4-én kiszálltak a cégből. Ezután a Hiventures lett a fő tulajdonos 49 százalékkal, az MVM cégének 12,75, Csedő Zotán alapítónak pedig 38,25 százalékos részesedése van.
Nem látszik viszont a cégen, hogy túl sok dolog történne. 2016-ban a Smart Future szállt be 45 millió forinttal, 2017-ben pedig a szintén állami Hiventures* is adott félmilliárd forintot. Ehhez képest a cégnél még semmilyen bevétel nem látszik, de ami startupoknál minimum furcsa, még munkavállalói is alig vannak. 2018-ban voltak először alkalmazottak, ekkor rögtön négyen, majd ez 2019-re kettőre esett vissza. Nehéz lesz ilyen kevés emberrel bármi kézzelfoghatót előállítani egy olyan területen, ahol komoly cégek is dolgoznak. Az sem jó jel, hogy az egykori német tulajdonos sem épített azóta sem újabb, hasonló technológiával működő rendszert, szóval egyelőre nem néz ki úgy, hogy ez egy életképes megoldás lenne.
Poizo: infrafűtés, ami már van
A Poizo egy olyan elektromos fűtőtestet igér, ami a világ első több zónás fűtési megoldása, bár mi két klikkeléssel mondjuk találtunk ilyet. Igaz, valószínűleg arra gondolnak, hogy szobán belül is be lehet állítani különböző hőfokokat – kérdés, van-e erre valós igény.
A Poizo ugyan energiatakarékosnak hirdeti magát, az elektromos (infra) fűtés nem túl hatékony. A gáz fűtés például fele annyi energiát sem fogyaszt – így egy környezetre nézve hátrányos technológiát próbálnak zöldnek eladni.
Bár pontos számokat nem közöltek a befektetés mértékéről, a pénzügyi beszámolókból arra lehet következtetni, hogy 33 millió forintot fektettek a cégbe. Ennyiért valószínűleg néhány e-mailváltás után pár hónapon belül megcsinálta volna jó néhány kínai cég a fejlesztést és a gyártást is.
Drone Technologies: nincs aki fejlesszen
A villamos távvezetékeket drónokkal mérné fel a cég. Ennek gyakorlati hasznát is veheti a magyar hálózat nagy részét üzemeltető MVM csoport. Honlapján nem is ajánl semmilyen igénybe vehető terméket, szolgáltatást sem. Azért is nehéznek tűnik az átütő siker, mert a cégnek egyetlen alkalmazottja sincs.
Smart Charging – megrendelőre várva
A cég egy okostelefon alkalmazást készített, amivel az elektromos autók tulajdonosai azt láthatják, hol van a közelben autó töltő eszköz. Nem tekinthető átütő sikernek: a Google Play áruházból eddig nagyjából százan töltötték le az alkalmazást. Nem is csoda, hiszen ma már elég sok jól működő rendszer van erre, amit ráadásul sokan is használnak, ezért pontos adatokat ad, elég itt az Open Charge Map-re gondolni.
Ez azonban nem hozhat feltehetően bevételt. A cég az elektromos töltők üzemeltetőinek is készít szoftvereket, felehetően ebből terveznek bevételhez jutni, ami még nem sikerült. Mivel a jövőben egyre több cég teheti fizetőssé az elektromos töltést, erre esélyük is lehet. Azonban a töltők szoftveres kezelése nem egy összetett informatikai kihívás, ezt a legtöbb nagyvállalat házon belül vagy partnereivel is könnyen megoldhatja. Elég esélytelenek tűnik, hogy a cég olyan megoldással tud tehát jelentkezni, amire valós piaci igény lenne.
(G7)
