Kovács Zoltán, a közüzemi szolgáltatók díjbeszedési feladatait ellátó Díjbeszedő Holding Zrt. vezérigazgatója az adatokról elmondta, hogy rendkívül vegyes képet mutatott 2011 a lakossági díjfizetések szempontjából. Jellemző, hogy egy éven belül mértük az utóbbi évtized legrosszabb, illetve legjobb beszedettségi adatait is. Ez a tény jól illusztrálja, mennyire kiszolgáltatott a lakosság a külső hatásoknak. A kép még bizonytalanabb 2012-re nézve.
A reálhozamok egy része vélhetően adósságrendezésre ment el
2011 februárjában 64,35 százalék volt a lakossági közüzemi díjak beszedettségi mutatója, ez a legrosszabb adat az elmúlt 10 évben. Feltételezhető, hogy a 2011. március 31-i kilakoltatási moratóriumot megelőzően februárban volt a legalacsonyabb a háztartások motivációja a közüzemi díjak befizetésére. A mélypont után fokozatos javulás következett, majd augusztus és szeptember a legerősebb befizetési adatokat (70,98% és 71,43%) produkálta az utóbbi években.
Kovács Zoltán az adatokhoz hozzátette, hogy a jelek szerint a lakosság nagy része az ekkortájt érkező nyugdíjpénztári reálhozamokat nem csak fogyasztásra, nem is csak megtakarításra, hanem jelentős mértékben adósságrendezésre fordította, ez lehet az oka, hogy a válság harmadik évében ilyen pozitív hatás volt érzékelhető.
Szociálpolitikai fordulat lehet a jövő év
Az elemzés szerint 2012 nem csak gazdasági, de ennek következtében szociálpolitikai értelemben is fordulópont lehet. Az adóváltozások nem érintik jól azt a réteget, amelyik a fizetésképtelenség határán billeg. Az emberek felélték a tartalékaikat, nincsenek elérhető banki hitelek, amelyekkel esetleg be lehetne tömni a lyukakat a családi költségvetésben. A lakossági hitelállomány és a gyenge forint is tovább rontja a helyzetet.
Kovács Zoltán rávilágított arra, hogy nem lehet tudni, hogy ezek a tényezők milyen hatással lesznek a hazai termelésre, lesz-e üzembezárás, vagy –áthelyezés, ami azért fontos kérdés, mert a lakosság közüzemidíj-fizetési hajlandóságát legnagyobb mértékben meghatározó tényező a munkanélküliség. A szakember véleméye szerint a hazai háztartások további 5-7 százaléka billeg ma azon a határon, hogy bekerül-e valamilyen adósságcsapdába, amelyből csak közös rendezéssel lehet kijönni. Hangsúlyozta, hogy ez brutális szám, és több mint egymillió magyar ember elszegényedésének a kérdését veti fel a közeljövőben.
Kovács Zoltán azt javasolja, hogy ha a külső tényezőket befolyásolni nem is tudjuk, a látszólag kilátástalan helyzetek kezelésében kiemelt jelentőségű az adósok felkészítése. Tudniuk kell, hogy ha már egy következő fázisba kerülnek, belecsúsznak az adósságba, akkor jobb, ha maguk kezdeményezik a helyzet megoldását és a valóban vállalható és fenntartható megoldás kialakítását.
A szakértő szerint a legtöbb esetben lehetőség van részletfizetésre, de szociális alapon is elérhetőek támogatások a legszegényebb rétegek számára. A szakértő úgy véli, hogy ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy ne menjenek bele bármilyen azonnali megoldásba, amely újabb terheket róhat rájuk hosszú távon. Kérdezzenek, tájékozódjanak, és ne válasszanak azonnal, kétségbeesésből.
Közüzemi tartozások terén is leszakadóban vagyunk a régióban
A hazai helyzet súlyosságát a legutóbbi Eurostat-adatok is érzékeltetik, amelyek az európai tagállamokra jellemző közüzemidíj-tartozásokat mutatják a lakosság arányában. A fejlett nyugat európai országokban ez az arány évek óta jellemzően 6 százalék körüli (a lakosság 6 százaléka nem tudja közüzemi díjait fizetni). Ezzel szemben az újonnan csatlakozott 12 tagállamban ugyanez az átlag a 2007-es 13 százalékról indulva fokozatosan közel 17 százalékra növekedett 2010-re.
Az igazán rossz hír ebben a folyamatban az, hogy Magyarország még ebben a csoportban is a második ligába került. A 2005-ös közel 16 százalékról 2010-re 22 százalék fölé kúszott a közműtartozásoknak a lakosság arányában mért értéke.
A tendenciával kapcsolatban Kovács Zoltán elmondta, hogy míg az elmúlt években jelentős mértékben csökkent a tartozások mértéke Lengyelországban, Szlovákia kordában tudta tartani számait, Csehország pedig folyamatosan a nyugat-európai államokra jellemző mutatókat produkált, hazánk Bulgáriával, Görögországgal, Lettországgal és Romániával került egy csoportba ezen a téren. A külső tényezők várható romlásával ez a helyzet felkészülést és megoldást kíván, mivel a hazai lakosság láthatóan nem rendelkezik már tartalékokkal a további negatív hatások kivédésére.
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
