Az egyszerű, nem tudományos felmérés azt is megmutatta: nem figyelünk magunkra, nem sportolunk, helyette együtt élünk a fájdalommal.
Először is: hogy látja a felmérés eredményét a szakember? Almásy Csilla gerincterapeuta gyógytornász szerint nem meglepőek a számok, hiszen a rengeteg ülőmunka miatt ma már igazi népbetegségnek számít a gerincprobléma. Amit azonban nem csak érdemes komolyan venni, de időben „el is kell kapni”, hiszen a kialakulásuk egyre inkább előretolódik, egyre korábban jelentkeznek az első figyelmeztető vagy akár egészen súlyos tünetek.
Természetesen, korra vagy nemre való tekintet nélkül egy dologban megegyezik a véleményünk: senki sem szeret együtt élni a fájdalommal. Mit lehet tenni? Sokan nyúlnak a gyógyszerekhez – de ahogy a számok mutatják, ez sem teljes értékű, vagy komfortos megoldás. A kérdőívet kitöltők 18%-át ugyanis meglehetősen zavarja, hogy arra kényszerül, hogy rendszeresen szedjen fájdalomcsillapítót. Azok számára pedig, akik nem akarnak pirulákat nyelni – marad a fájdalommal való együttélés, ami kapcsán megkérdezettek jelentős hányada (több, mint 80%-uk) úgy nyilatkozik, hogy az nagyon is negatívan befolyásolja a hétköznapi hangulatát, nehezíti a munkavégzését és az egyéb, hétköznapi tevékenységeinek ellátását.
A felmérésben résztvevők jelentős része – még akkor is ha tudja, hogy egyébként a mozgás jótékony hatással lenne a derékfájására –, sajnos csak meglehetősen ritkán veszi rá magát, hogy rendszeresen eljárjon sportolni. Sőt, a helyzet ennél is rosszabb: minden ötödik, derékfájással küszködő felnőtt fővárosi munkavállaló még ma sem végez rendszeresen semmilyen sporttevékenységet. E helyett inkább a lehető legrosszabb megoldást választja: megpróbál együtt élni a rendszeres, napi szintű fájdalmával. Mindezt pedig úgy, hogy akár több éve szenved nyak, váll, csípő térd vagy egyéb izületi fájdalmaktól!
Mindez azonban nem egy-két „frontosabb” napra értendő! A gyorsfelmérés ugyanis megmutatta: a fájdalom a mindenapi életük része. Sokuknak (38%) akár folyamatos szenvedést is okoz. De sajnos úgy tűnik, még ez sem elég ahhoz, hogy akár hosszabb ideig pihentessék magukat, vagy esetleg egy ideig távol maradjanak a munkahelyünktől. A betegszabadság lehetőségével csak kevesen mernek élni: a megkérdezetettek 9%-a tette csak több alkalommal, de a többség egyszer (15%) vagy még annyiszor sem (76%) merte megengedni magának ezt a „luxust”.
Mivel próbálkozunk még?
A legjellemzőbb válaszok a kenőcs és ágynyugalom a kérdőívet kitöltők jelentős többségénél jelen volt – azaz: a 70%-uk úgy gondolja, hogy ilyen esetben az a legjobb, ha egyszerűen megpróbálja „kipihenni” a derékfájást (A többiek pedig jórészt gyógyszerrel, masszázzsal, csontkováccsal és mozgásterápiával próbálnak meggyógyulni.) Jó, de a kérdés akkor is ott marad: akkor mégis milyen terápiában hiszünk?
A legtöbben (24-26 %) a mozgás, gyógytornász és masszázs igénybevételét tervezik a jövőben, de egy részük (10-13%) nyitott a művészeti terápiákra, a lelki okok megtalálására és az alternatív gyógyászatra is. Egy dolog azonban szinte mindenki egyetértett: a gyógyszeres kezelést, injekció kúrát és műtétet a nagy többségük (több mint 70%) mindenáron el szeretné kerülni.
Mit lehet akkor mégis tenni? Almásy Csilla gerincterapeuta gyógytornász szerint az első és a legfontosabb: ismerjük fel, hogy a gerincbetegségek jelentős része a gerinc helytelen használatából ered, nem pedig abból, hogy milyen a genetikánk. Ahhoz azonban, hogy a gerincbetegségek kikerüljenek a népbetegségek sorából, a mindennapi fizikai higiénia részévé kell tennünk, hogy foglalkozunk a gerincünkkel és ezt már gyerekkorban el kellene kezdeni.
Egyre többen váltanak ebben az időszakban. 
