A jegybank határozottan állást foglalt amellett, hogy egyelőre fenntartja a lehető leglazább monetáris politikát, vagyis a 0 közeli rövidlejáratú kamatok szintjét. Igen ám, de ez már eddig sem azt jelentette, hogy kockázatmentesen semmit nem kaphatunk a pénzünkre, hisz a csak magánszemélyek által vásárolható állampapírok a nullához képest eddig is szép kamatot fizettek.
Szép emelés
Ezeket azonban most megemelték, egységesen fél százalékponttal, avagy 50 bázisponttal. A Féléves Magyar Állampapír kamata 1,50-ről 2 százalékra, az ugyanilyen egyéves lejáratú papíré 2-ről 2,5 százalékra, a kétéves papíré 2,5-ről 3 százalékra emelkedik. A Kincstári Takarékjegy Plusz kamata 2-ről 2,5 százalékra, az 1 éves Kincstári Takarékjegyé 1,75-ről 2,25 százalékra, a 2 éves ugyanilyen papíré 2,25-ről 2,75 százalékra emelkedik.
Miért?
Felmerül a kérdés, hogy miért van szükség az emelésre, ha az általános kamatszint olyan alacsony, hogy úgysem kap sehol máshol a lakosság értelmezhető kamatot? Nos, a dolognak két oka lehet. Az egyik, hogy a lakossági megtakarítókat az állam szeretné elégedettnek látni, nem akarja, hogy arról panaszkodjanak, mennyivel kevesebbet kapnak, mint az infláció (igaz, vehetnek inflációkövető kötvényt is).
A másik, szoros összefüggésben ezzel az, hogy nem akarják, hogy a megtakarítások visszaessenek, de még azt sem, hogy ne növekedjenek tovább. Az állam ugyanis azzal, hogy a devizaadósság arányát 50-ről 20 százalék alá csökkentette a teljes adósságállományon belül, majdnem teljesen kiszolgáltatta magát a forintban megtakarítóknak, azaz leginkább a magyar lakosságnak. Az adósságállomány bő 30 ezermilliárd forint, ennek több mint 80 százaléka, azaz nagyjából 25 ezermilliárd forintban áll fenn: ezt bizony meg kell vennie valakinek.
A pénznek maradnia kell
A lakosság állampapír vételi hajlandóságát nem csak az befolyásolhatja, hogy máshol úgysem kap semmit a pénzéért, legalábbis kockázatmentesen nem, hanem lélektani tényezők is. Ha nő az infláció, sokan elszaladhatnak az ingatlanpiacra, hogy részt vegyenek még az ottani őrületben, de sokan úgy is dönthetnek, hogy inkább elkezdik elkölteni megtakarításaikat. Nos, ez utóbbi a gazdaságnak jó a belföldi kereslet növekedése okán, de az adóssághegyet finanszírozni kell, úgyhogy nem mehetnek helyette túl sokan fogyasztani, vagy aranyáron ingatlant venni.
Mindez a lakosságnak annyiból jó hír, hogy a fennálló kényszer miatt feltehetőleg hosszú ideig nyomás fog nehezedni az ÁKK-ra, hogy vonzó kamatokat fizessen, így a lakossági megtakarítóknak nem kell majd nyugtalankodniuk se jegybanki alapkamatot illetően, se amiatt, hogy mit adnak, vagy nem adnak a bankok, de még az infláció miatt sem. Annyit fog kapni a tisztelt polgár, hogy otthagyja a pénzét az államnál. Sőt, még az sem kizárható, hogy más EU-országok polgárai számára is vonzóvá válik a forintban elérhető, a náluk elérhetőhöz képest jóval magasabb kamat, ha nem félnek a középtávú forintleértékelődéstől.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
