A brit kormánypárt úgy kampányol, mintha el akarná veszíteni a választást

A múlt héten kiadott manifesztumban azt találtuk a legmeglepőbbnek, hogy Theresa May miniszterelnök a lehető legkeményebb szakítást helyezte kilátásba az Európai Unióval, akár azt a lehetőséget is felvetve, hogy semmilyen megállapodás nem lesz, kilépnek, és jöhet az özönvíz. Sőt, egyenesen felhívta a tisztelt választók figyelmét, hogy ha rá szavaznak, szabad kezet adnak neki, jól gondolják meg.

Százalékok

Úgy tűnik, a választópolgárok ezt megtették, mivel a korábbi 20 százalékról 9 százalékra csökkent a kormánypárt előnye a Munkáspárttal szemben egy, a Reuters által idézett telefonos közvéleménykutatás szerint. A Konzervatív Párt így most 43, a Munkáspárt 34 százalékon áll. A Liberális Demokraták 8, a UKIP 4 százalékot tudhat magáénak (nem is értjük, rájuk miért szavaz még valaki, mikor a Konzervatív Párt a legvadabb UKIP programot tűzte zászlajára). Skóciában vélhetően ismét a Skót Nemzeti Párt fog tarolni.

A nagy változás nem meglepő. Azon tűnődtünk, hogy a polgárok 48 százaléka, akik az Európai Unióban maradásra szavazott és már eddig is frusztráltnak érezhette magát, hogy reagál, amikor a kormányfő most egy még sokkal szélsőségesebb kilépéshez kér felhatalmazást. Sokuk feltehetően úgy, hogy mégis a Munkáspártra vagy a Liberális Demokratákra szavaz, mondván, azok ezek után csak jobban vezényelhetik le a brit kilépést, megegyezésre fognak törekedni az Unióval. Sokan esetleg el sem mennek szavazni.

Nem lenne ingyenebéd

Nos, a 48 százalék elég nagy szám, a maradék 52-vel nehéz nagy többséget szerezni, még a győztes mindent visz elv alkalmazásának torzító hatásával is. Úgy tűnik azonban, nem az uniós kilépés volt az egyetlen kampánytéma, ami megijesztette a szavazókat. Mindenekelőtt az idősek szociális támogatásának megkurtítása, például az a javaslat, hogy a most ingyenes otthoni gondozásért fizessen az, akinek 100 ezer fontnál nagyobb vagyona van, vagyis mindenki, aki a saját házában vagy lakásában lakik.

A javaslatok között szerepel az ingyenes iskolai ebéd teljes megszüntetése is. Ezeket a javaslatokat nem választások előtt szokták a szavazók elé tárni, ez kétségkívül nagy bátorságra vall a kormányzó párt részéről. Persze úgy is gondolhatják, hogy olyan nagy volt az előnyük, hogy bármennyit is olvad, még így is megnyerik a választásokat, és akkor senkinek nem lehet egy szava, ha megvalósítják ezeket a programokat. Persze ha a parlamenti többség kicsi lesz (ahogy most is), akkor erre már nehéz hivatkozni, a parlamenten nem lesz könnyű mindent keresztülvinni.

Ellenzéki alternatíva

A kormányfő végső érve az, hogy vagy ő, vagy Jeremy Corbyn, a Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje tárgyal az Európai Unióval. A szavazók most már nem feltétlenül értékelik úgy, hogy May jobb tárgyaló lenne, hisz az is alternatíva hogy semmilyen egyezményt nem köt velük, amiről azért a polgárok sejtik, hogy gazdaságilag igen kedvezőtlen lenne. Jeremy Corbyn sokkal kompromisszumkészebb lenne a tárgyalásokon, és ez egyre inkább vonzó alternatíva lehet, még ha eddig népszerűtlen is volt az ellenzéki pártvezér.