Jól meggondolhatják a brit polgárok, mit tegyenek a közelgő választásokon. A Konzervatív Párt magasan, 20 százalékponttal vezet a Munkáspárt előtt, ezt kihasználva a miniszterelnök jelezte választóinak, hogy most aztán mindenre felhatalmazzák, a kasszától való távozás után nem lesz reklamáció. Feltehetően ő is számol azzal, hogy így a választói egy részét elveszti, de úgy gondolja, marad elég a győzelemhez, utána viszont nem óhajt több beleszólást, hogyan tárgyal az EU-val, miben egyezik meg és egyáltalán megegyezik-e.
Korlátlan felhatalmazás
Ismét elhangzott az a véleménye, hogy jobb, ha semmilyen megegyezés nem lesz, mintha egy kedvezőtlen megegyezés születik. A tervek között szerepel az egységes európai piac és a vámunió elhagyása annak érdekében, hogy korlátozhassák az országban munkát vállalni szándékozó EU polgárok számát. Közölte, hogy mindenki, aki pártjára szavaz, erősíti az ő tárgyalási pozícióját. Megerősítette, hogy egyszerre akar tárgyalni a kiválási feltételekről és a jövőbeni megállapodásokról, míg a 27 tagállam erre nem hajlandó: először a feltételek, utána a kilépés utáni kapcsolatok.
Sokak dilemmája
Eddig olyan spekulációk láttak napvilágot, hogy ha újraválasztják, Theresa May lazítani fog az EU-val való tárgyalásokkal kapcsolatos merev álláspontján, de úgy tűnik, ezek után erre nem lehet számítani. Persze előfordulhat, hogy ez főleg választási retorika, amivel a korábbi UKIP szavazókat és a kiválást támogató munkáspárti szavazókat próbálja magához vonzani. Ugyanakkor vélhetően rengetegen megrettennek abból a 48 százalékból, akik az EU-ban maradás mellett szavaztak.
Ők eleve nem akartak kilépni, de a kapcsolatok teljes megszakítását végkép nem akarták, sokuk úgy gondolhatta, nem is erről szólt a kérdés. Így közülük most dönteniük kell azoknak, akik eddig konzervatív párti szavazók voltak, hogy átpártolnak-e a Munkáspárthoz vagy a Liberális Demokratákhoz egy sokkal kevésbé brutális kiválás reményében. A skótok esetében a kérdés fel sem merül: ők úgyis a Skót Nemzeti Pártra szavaznak, és ezt a manifesztumot olvasva egyre inkább a függetlenség felé fordulhatnak, miután az Európával való teljes szakításról hallani sem akarnak.
Az angol EU-pártiak
A döntő az lesz, hogy Angliában mit tesz az a 46,8 százalék, aki nemmel szavazott az Európai Unióból való kiválásra. Ha ők mind elfordulnának most a Konzervatív Párttól, az meg sem tudná nyerni a választásokat, vagy csak minimális többséget érhetne el. A kérdés az, hogy hányan bíztak eddig abban, hogy a kormányfő végül konstruktív lesz és mégiscsak megegyezésre törekszik. Nekik most itt a kijózanodás, és maradt 3 hetük gondolkozni. A Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt sokuknak ijesztő lehet, de EU-ügyben a kisebbik rossz. A Liberális Demokraták pedig egyenesen újra népszavaztatnának a kilépésről, így sok Európa-párti választót vonzhatnak.
Kvázi új népszavazás, minden információ birtokában
Ha mindezek ellenére sokuk mégis a konzervatívoknál marad és azok magasan megnyerik a választásokat, valóban úgy lehet tekinteni, mint ha az EU tagság kérdését újra megszavaztatták volna, mégpedig úgy, hogy tájékoztatták a polgárokat arról, hogy ez teljes szakítást is jelenthet, annak minden lehetséges gazdasági és egyéb következményével, és a nép, legalábbis az angolok, ezúttal nagy többséggel döntöttek volna a kilépés mellett. A skótok viszont ettől annyira megriadhatnak, hogy a saját következő függetlenségi népszavazásukon összejöhet az önálló Skóciát létrehozó többség, főleg, ha az EU valami vonzót ajánl nekik, mondjuk azonnali tagságot és méretes támogatásokat.
Az uniós tagállamok Ukrajna lőszerszükségletének több mint 50 százalékát képesek fedezni. 
