Szerdán tette közzé az MNB a statisztikai mérleget, amely ismét csak azt jelezte, hogy töretlenül növekszik a készpénzállomány, amely
az októberi 6414 milliárd után novemberben már 6477 milliárdot tett ki.
Az előzetes pénzügyi számlák alapján egyébként a készpénzállomány döntő része a lakosságnál van, a náluk lévő állomány ugyanis a teljes készpénzmennyiség 79 százalékát teszi ki.
Az MNB közleményéből az is kiderült, hogy a külföldi követelések átlagos és hó végi állománya egyaránt emelkedett. A növekedés mögött egyrészt a forint árfolyamának novemberi gyengülése, más részt a forintlikviditást nyújtó EUR/HUF FX-swapok állományának múlt havi bővülése állt. A hó végi állományok emelkedéséhez ezen felül az EU-tól érkező transzferek is hozzájárultak.
A MÁP+ nem szívta fel a készpénzt
Előzetesen a kommunikáció arról szólt, hogy a szuperkötvényként emlegetett MÁP+ egyik pozitívuma az lehet, hogy a túl magas készpénzállományt képes lesz csökkenteni. Az adatok viszont azt mutatják, hogy a kötvény nyári bevezetése annak ellenére sem csökkentette a készpénzállományt, hogy a MÁP+-ból rövid idő alatt 2500 milliárd forint összegben értékesítettek. Arról is volt szó korábban, hogy az ÁKK más, "készpénzsemlegesítő" konstrukcióval is piacra léphet, erre viszont nem került sor. Ugyanakkor, ahogy a statisztikák is jelzik, nehéz elképzelni, hogy milyen konstrukció lenne képes a lakosságnál tartott készpénzállomány érdemleges csökkentésére. Hiszen a MÁP+ annak ellenére, hogy elvileg 5 éves kötvény, a gyakorlatban a garantált visszaválthatóság révén egy magas hozamú látra szóló betétként viselkedik. Elvileg tehát kifejezetten kedvező konstrukció lenne arra, hogy a szabad készpénzállományt ebben parkoltassa a lakosság.
Miután augusztus óta ismét gyorsulva növekedett a készpénzállomány, arra következtethetünk, hogy a lakosság pénzügyi tudatossága továbbra is alacsony. A másik magyarázat, az lehet, hogy a piacon elérhető befektetési formákat nem tartják kellően biztonságosnak, illetve a befektetők nem bíznak kellően az államban, ennek ellentmond az, hogy ebben az esetben a lakossági devizaállománynak kellene magasnak lennie.
Azért nem teljesen ostobák az emberek
Kedden publikálta elemzését a jegybank két munkatársa, és Horváth Dániel és Kuti Zsolt „Valóban kiszorít bármilyen eszközt a piacról a szuperállampapír?” címmel. Ebben arról írnak, hogy a MÁP+ megjelenése után rövid ideig megfigyelhető volt, hogy az emberek a befektetési alapokból csoportosítottak át, szerintük ugyanakkor az átrendeződés a befektetési alapok összállományát tekintve és rendszerszinten nem jelent kockázatot. Hasonlóképpen a bankbetétekkel, ahol ráadásul sokkal kisebb mennyiségű kiáramlást lehetett csak megfigyelni (mint írják a betétkiáramlás becsléseink szerint 250 milliárd forint körül alakult). A statisztikák azt is jelezték, hogy más alacsonyabb hozamot biztosító állampapírokat is lecseréltek a befektetők MÁP+-ra, összességében viszont továbbra sem tiszta az összkép, hogy miből finanszírozta a lakosság ezt az állományt. Az elérhető adatok alapján a fentiek együttes összege messze nem adja ki az értékesített 2500 milliárdot.
Itt jöhet egyébként képbe a lombardhitel, amit azóta „elgáncsoltak”. Ennek révén ugyanis sok nagyobb tőkével rendelkező befektető vásárolt MÁP+-t, amelyet fedezetként használva, a kötvény kamatánál alacsonyabb (2-3 százalékos) teherrel bíró hitelt vett fel, melyből ismét MÁP+-t vásárolt, így építve fel esetenként hatalmas portfóliót. Ráadásul a konstrukció keretében a hitelkamat és a kötvény hozamának különbsége kockázatmentes hozamot biztosított. A konstrukció a bankoknak is megérte, hiszen a betéti állományra gyakorlatilag nulla körüli kamatot fizetnek, míg a kihelyezett pénzre ennél nagyobb kamatot számoltak fel, továbbá a forgalmazásért is kaptak jutalékot az Államadósság Kezelő Központtól (ÁKK).
Noha nem volt illegális az ilyen típusú hitelezés, de mivel a kötvények az államadósság finanszírozását célozzák, így támogatottnak sem lehet nevezni a lombardkötvényes konstrukciót. A MÁP+-hoz köthető lombardhitel állományról nem közöltek adatokat, de szinte biztos, hogy nem elszigetelt jelenség volt, hanem iparszerűen végzett befektetési forma. Nem véletlenül döntött az ÁKK úgy, hogy 2019. október 14-től a forgalmazók lakossági állampapírt nem fogadhatnak el fedezetként semmilyen hitel-, kölcsön- vagy egyéb ügylethez (pl. lombardhitel, derivatív ügyletek).
Segíti vagy nem a pénzügyi tudatosságot?
Szerda reggel jelent meg a Portfólión az MNB korábbi elnökének, Surányi Györgynek az írása, aki erős kritikával illette a MÁP+-ot. A szakember több szempontból is problémásnak tartja a konstrukciót, amely szerint piacromboló hatású. Azt is megjegyzi, hogy a kötvény esetében a lakosság orientálása, a pénzügyi tudatosság javítása is kontraproduktív.
Szerinte nem bizonyított, hogy növelné érdemben a megtakarítási hajlandóságot, s talán az ingatlanpiacot kivéve, a kereslet/infláció mérséklő hatása sem átütő.
A már idézett MNB-s tanulmány is megemlíti, hogy szakmai körökben megjelent egy további, nehezebben megfogható kockázat a MÁP+-szal kapcsolatban: a kritikák szerint a 4,95 százalékos átlaghozam arra „nevelheti” a lakosságot, hogy kockázat nélkül is magas hozam érhető el, ami rombolja a pénzügyi tudatosságot.
Ők azzal érvelnek, hogy a hazai viszonyok közt a MÁP+ épp a lakosság pénzügyi tudatosságának fejlesztéséhez szükséges első lépést, a pénzügyi tartalékok képzését és a készpénznél szofisztikáltabb formában történő allokációját ösztönzi.
(Ezt ugyanakkor éppen az MNB által a cikk elején közölt készpénzállomány alakulása nem támasztja alá - szerk.)
Horváth Dániel és Kuti Zsolt tanulmánya szerint az érdemi megtakarítással nem rendelkező háztartások magas aránya sérülékennyé teszi az egész gazdaságot és nehezíti a fenntartható fejlődéshez szükséges egészséges szintű megtakarítási ráta fenntartását. Ha a MÁP + hatására ezek a háztartások is egyre inkább megtakarítóvá válnak, illetve a feleslegesen készpénzben és bankbetétben parkoltatott megtakarítások egy része is megmozdul, az már önmagában egy sikeres kezdő lépést jelenthet a magyar lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztésében. Ebben a tekintetben a kockázatmentes eszközön túli hozam/kockázat preferenciák kialakulása és a megtakarítások diverzifikációja (például a vállalati kötvénypiac felé) már egy következő lépést jelent.
Ha elfogadjuk a jegybanki szakértők érvelését, az azt jelzi, hogy a magyar lakosság pénzügyi ismeretei és – tudatossága a jegybank szerint is a bányászbéka szintjén van. Ez pedig óhatatlanul rendszerszinten is érdemi kockázatokat hordozhat magában. Erre pedig sürgősen megoldást kellene találni, hiszen még mindenkinek élénken él az emlékezetében a devizahitelek törlesztő részleteinek megugrását követő tömeges hitelbedőlés, de hasonló problémát jelentett a közelmúltban, amikor a piaci kamatoknál jóval nagyobb hozamot ígérő – és pilótajátékként működő - kötvényekbe áramlott számottevő forrás.
Sürgősen az amerikaiakat követné. 
