|
| A németek jogilag és politikailag lezártnak tekintik a kérdést |
Az igény a 2. világháború kitörése 80. évfordulójának küszöbén – és az uniós költségvetési viták előtt merült ismét fel.
Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter a német dpa hírügynökségnek kijelentette: a Németország által a világháborúban megtámadott országok kártalanításánál „hiányzott az alapvető tisztesség, Lengyelországot ebben a folyamatban megkülönböztették”. Jóllehet országuknak különösen nagy károkat okozott a náci támadás és a megszállás, „minimális” volt a kapott kártérítés. Így az a központi kérdés, tisztességesen bírálták-e el a lengyel igényeket más országokéhoz képest. A miniszter itt Franciaországot és Hollandiát említette, de felhozták már lengyel részről Belgiumot is. A külügyminiszter szerint „a lengyelek meggyőződése, hogy Németország a 90-es évek elején nyomás alá helyezett bennünket, ne hozzuk fel ezt a kérdést. Ezért térünk ahhoz most vissza.” A lengyel külügyminiszter nyilatkozatában egyébként hangoztatta: a kártérítési igénynek nincs köze ahhoz, hogy az EU a jogállamiság megsértése miatt folytat eljárásokat országa ellen.
Lakosságához viszonyítva Lengyelországnak annyi áldozata volt a világháborúban, mint egyetlen más országnak sem. Öt-hat millió lengyel veszítette életét, csaknem minden hatodik, emlékeztetett a Der Spiegel. Rendkívüliek voltak az anyagi veszteségek is, hiszen Varsót például a visszavonuló német csapatok szinte a földdel tették egyenlővé. A kárpótlás kérdését 2015-ös kormányra kerülése után a PiS vette napirendre. A lengyel számítások szerint a német okozta háborús károk összesen mintegy 800 milliárd eurót tettek ki, hír szerint a kártérítési igény 730 milliárdot tenne ki. A kérdéssel foglalkozó parlamenti bizottság jelentését még várják – miközben előkészítik az október 13-i parlamenti választásokat.
Frank-Walter Steinmeier német államelnök szeptember 1-jén, a 2. világháború kitörésének 80. évfordulóján Varsóba, valamint Wielunba, az elsőként bombázott lengyel városba utazik. A német álláspont szerint az 1990-ben kötött „Kettő plusz négy szerződés" (a német békeszerződés) jogilag és politikailag lezárta ezt a kérdést. Erre a megállapításra jutott a Bundestag, a német parlament tudományos szolgálata is. Ezt egyebek mellett azzal is indokolják, hogy Lengyelország már 1953-ban lemondott a kártérítésről. A varsói álláspont szerint ez akkor szovjet nyomásra történt és alkotmányellenes.
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
