A mezőny
A mai 3,1 százalékos, az előző év azonos negyedévéhez viszonyított GDP növekedésünk kiváló lett (reggel 3,4-et írtunk, ez nem véletlen, 3,1 százalék a naptárhatástól és egyszeri rendkívüli tényezőktől megtisztított adat, az Eurostat ezt használja). Ez nem csak önmagában, hanem európai szinten is kiemelkedő adat. Eddig egyvalaki előzött meg minket: Románia, 4,2 százalékkal: ami aztán már tényleg dübörgés. Utánunk egyébként Szlovákia következik 2,9 százalékkal, vagyis alig marad el tőlünk, majd Spanyolország következik 2,6 százalékkal. Ez utóbbi is teljesen érthető, hisz a válságban nagy visszaesés következett be, és az ország most szép kilábalási szakaszba érkezett.
|
|
Az EU tagországok eddig megjelent első negyedéves a naptárhatástól és egyszeri rendkívüli tényezőktől megtisztított GDP növekedési adatai |
Érdekes módon a következő két helyezett két fejlett, gazdag ország: Nagy-Britannia és Hollandia, 2,4 százalékkal. A 2 százalékos szintet még Lettország és Bulgária éri el, 1 és 2 százalék között Észtország, Litvánia és Portugália tartózkodik. A bűvös 1 százalékot Németország és Franciaország, az eurózóna két legnagyobb gazdasága érte el, ettől kicsit lemaradva Belgium következik. Gyéren teljesített Görögország, Ciprus, Ausztria és Olaszország, a finnek pedig egyedüliként negatív számot produkáltak.
Felzárkózás
Az eddig még nem jelentő országokról legfeljebb az előző negyedévek alapján adhatunk becslést. Ezek alapján erős, akár 3 százalékot meghaladó lengyel adat is lehet, az ír még akár ennél is jobb lehet. Emellett két pici országnak, Máltának és Luxemburgnak van esélye a miénket elérő vagy meghaladó adatra, és valószínűleg Csehország és Szlovénia is 2 százalék fölött lesz. Horvátország tavaly gyengélkedett, nem tudjuk, végre ott is magára talál-e a gazdaság.
Ha a helyzetet összességében nézzük, az látszik, hogy végre beindult a kontinens gazdasága, és ami különösen örvendetes, hogy régiónk, a volt keleti tömb felülteljesíteni látszik, ami újra feléleszti a várt felzárkózás reményét. Ezen belül most a másodikok vagyunk, de miután még hátravan a lengyel, cseh és szlovén adat, ez még módosulhat. De így is nagyon szép a helyzet, ha ez tartós trend lenne, 20 év alatt beérnénk a sógorok hőn áhított szintjét.
Erre persze nem sok esély van, de ha trendszerűen fennmaradna a németnél és az osztráknál magasabb növekedési szint, akkor az említett időtávon megfeleződhetne a ma fennálló különbség, vagyis az ő szintjük nagyjából 70 százalékára jönnénk fel, ami már önmagában tökéletesen elegendő lenne a boldogságunkhoz.
Román csoda
Ami az érdekes, az Románia remek adata. Ez ráadásul nem is egy egyszeri kiugrás: az utolsó 10-15 évben az ország igen sokat dolgozott le hátrányából mind a fejlett országokkal, mind velünk szemben. A rendszerváltáskor egy éhező, fázó, lerongyolódott ország volt, és eleinte a 90-es években irtózatos szegénység sújtotta, ekkor hagyta el lakosságának közel 10 százaléka külföldi munka reményében, pedig akkor még nem is volt EU tagság, nem beszélve a szabad munkaerő áramlásról. Ekkoriban az ország egy főre jutó GDP a miénknek kevesebb, mint fele volt.
A 2000-ben beindult fejlődés 2008-ig tartó szakasza igen brutális növekedést hozott, az ország egyfajta kistigris lett. A válság persze visszavetette (de végülis a lengyeleket kivéve mindenkit), de most újra itt a dübörgés. Az IMF adatai szerint a vásárlóerő paritáson számított fejenkénti GDP adatuk már a miénk 80 százaléka, de a konzervatívabb becslések szerint is 70 körül van. Komoly fejlődés 20 év alatt, egyáltalán nem lenne meglepő, ha véges időn belül utol is érnének minket.
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
