|
| A tallini Danske Bank fiók. Fotó: EPA/Valda Kalnina |
A legnagyobb dán kereskedelmi bank, a Danske Bank észtországi leányvállalatán 2007 és 2015 elképesztő pénzek mentek keresztül: 15 ezer devizakülföldi - nagyrészt orosz, valamint más posztszovjet országokból származó - ügyfél 200 milliárd euróra, azaz jó 65 ezer milliárd forintra tehető pénzét moshatták tisztára. A Financial Times által megszerzett belső feljegyzés most rávilágít a módszertanra is.
A bank tudta, hogy kockázatos - de piszok jól kerestek rajta
A feljegyzés kiemeli, hogy a bank számára rendkívül jövedelmező stratégia kockázatos volt, egyebek mellett azért, mert nem azonosították a megfelelően az ügyfeleket és nem győződtek meg róla, hogy nem nagy összegű pénzek Oroszországból történő kimozgatására használták-e a lehetőséget.
Az úgynevezett tükör-ügyletek lényege az volt, hogy a - főleg orosz - ügyfelek rubelért értékpapírokat vásároltak nagy összegben, majd ugyanezeket külföldi keményvalutáért, dollárért vagy euróért eladták. Maga a módszer önmagában nem illegális, de az ilyen tranzakciók esetében mindig ki kellene gyulladnia a piros lámpának: könnyen lehet, hogy pénzmosásról van szó, az ügyletet alaposabban meg kell vizsgálni.
Hogy miért nem voltak körültekintőbbek? A Danske bank feljegyzése alapján egyetlen év alatt, 2013-ban 10 millió dollárnak megfelelő összeget keresett a pénzintézet olyan ügyleteken, melyeket úgy hirdettek: orosz államkötvények használatával lehetővé teszik a nemzetközi fizetést "gyorsabb, olcsóbb és megbízhatóbb" módon. A feljegyzés szerint a Danske úgy értékelte: van reputációs kockázata annak, ha a bank minden látszat szerint segít a tőke Oroszországból történő kimenekítésében. "Mivel a megoldás rendkívül magas bevételt hoz, a kockázathoz viszonyított megtérülés rendkívül vonzónak tűnik" - olvasható a memóban.
A Financial Times-hoz eljutott feljegyzésen nem szerepel dátum, azt valószínűsítik, hogy 2013 októberi lehet - legalábbis a bank által a botrányról kiadott egyik jelentés pont egy ilyen feljegyzésre utal. A Danske jelentése szerint 10 ügyféllel kötöttek ilyen ügyleteket, akik valakiknek a közvetítői voltak - de hogy kiknek, arról nem volt "teljes tudomása" a banknak. Bár a feljegyzés korábbi verziójában megemlítették a pénzmosás kockázatát, a végleges változatba ez a megjegyzés már nem került bele. Annyit említettek meg, hogy a kockázatokat úgy lehet mérsékelni, ha bekért dokumentumok segítségével meggyőződnek arról, hogy az eredetileg orosz rubelben befolyó pénzből végül árukat és szolgáltatásokat vesznek az ügyfelek (nem pedig simán csak dollárhoz, euróhoz jutnak - a szerk.) és korlátozzák a napi összeghatárt.
| Az ilyen ügyleteket a bank belső kommunikációjában csak "a megoldás" (the solution) vagy "kötvény-hurok" (bond loop) néven emlegették. Egy ügyfél rubelt adott egy közvetítőnek, aki ezen orosz államkötvényt vásárolt, amelyeket a Danske moszkvai (Citinél vezetett) számlájára transzferáltak. A közvetítő aztán eladta a kötvényeket a Danskénak, aki jóváírta az összeget az ügyfél számláján. A közvetítő ezután kifizette a pénzből az őt megbízó ügyfél beszállítóját. |
A feljegyzésből kiderül: a 2013-as bevétel 60 százaléka, 6 millió euró az ilyen ügyletekért felszámított 0,07 - 0,1 százalékos jutalékból származott - ez alapján az FT úgy számol, egyetlen év alatt 6 - 8,5 milliárd euró közötti összeg fordulhatott meg hasonló ügylet keretében.
Valaki megpróbálta jelezni a pénzmosást, de elhallgattatták
A feljegyzést egyébként az észt leányvállalat két korábbi bankára, Jurij Kigyajev és Howard Wilkinson készítette az észt bank felügyelőbizottságának. Később Wilkinson több levelet is írt a koppenhágai központba, amelyekben az észt leányvállalatnál történő pénzmosásra hívta fel a figyelmet. Wilkinson azzal is vádolta a Danskét, hogy egy olyan céggel üzleteltek, amely ugyan az Egyesült Királyságban van bejegyezve, de valódi tulajdonosai között ott van Vlagyimir Putyin egyik családtagja és az orosz titkosszolgálat is. A Kreml természetesen mindenféle kapcsolatot cáfol Putyin elnök és a Danske Bank között.
Wilkinson ügyvédje szerint épp a korábbi bankár volt az, aki a feljegyzés egy korábbi változatába beleírta, hogy "...és ebből kifolyólag ez a megoldás alkalmas arra, hogy pénzmosásra használják." Ez a mondat azonban nem került be a végleges változatba; Wilkinson állítólag nem is látta a végleges változatot, és nem vett részt azon a tárgyaláson sem, ahol a feljegyzést bemutatták a vezetőségnek. A Danskétól pedig szeretett volna védett bejelentői státuszt kapni a leleplezésért cserébe.
Szerzőtársa, Kigyajev elismerte az FT-nek, hogy részt vett a feljegyzés írásában, az egyéb kérdésekkel kapcsolatban azonban a Danskéhoz irányította a lapot.
A botrány miatt egyébként legalább 6 országban folyik vizsgálat, beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is. Az Európai Parlament pénzmosással és adóelkerüléssel foglalkozó különleges bizottsága novemberben szeretné meghallgatni Wilkinsont.
Calin Georgescuban bíznak a leginkább, de még George Simion is veri a májusi győztest. Az AUR pedig simán nyerne most egy választást. 
