|
| (Fotó: Pixabay.com) |
Az év elején hosszabb cikk keretében foglalkoztunk az úgynevezett január hatással, amely szerint, ha a piacok ebben a hónapban zöldben zárnak, akkor az év hátralévő részében is pozitívan fognak teljesíteni. Ez a hüvelykujj szabály meglehetősen biztosan jelzi előre a piac várható mozgását. A statisztikák szerint, ha január pozitív akkor az év 84 százalékos valószínűséggel szintén pozitív lesz.
A másik január elején tanulmányozott időszak az első öt kereskedési nap. Ha ebben az időszakban az egyik legfontosabb amerikai tőzsdei mutató az S&P500-as emelkedik, akkor a statisztikák szerint 80 százalékos valószínűséggel éves szinten is nyereséget mutat majd az év végén, és átlagosan 13 százalékkal emelkedik. Példaként ott van mindjárt a tavalyi év, amikor az első héten 2,7 százalékkal ugrott meg az S&P 500, hogy aztán éves szinten 28,9 százalékos pluszban zárjon, ami az elmúlt 6 év legerősebb teljesítménye volt.
Ha ezt a mutató nézzük, akkor optimistán nézhetünk a 2020-as esztendő elé, hiszen míg december 31-én az S&P 500-as 3230 ponton zárt, addig az ötödik nap végén, vagyis a szerdai zárásban 3253 pontot láthattunk. Ez pedig ha nem is jelentős erősödés, de mégis csak növekedés, így az ötnapos szabály alapján év végén is pluszban kellene lenni az egyik legfontosabbnak számító amerikai tőzsdeindexnek.
Persze egy ilyen erős év után nehezebb megismételni a kiugró teljesítményt, összességében mégis a szakértők többsége további emelkedést prognosztizál. Magyarázatként az szolgál, hogy az őszi időszak gyengébb gazdasági adatait követően fordulni látszanak a dolgok, és az adatok azt jelzik, hogy a lassulás végéhez értünk. Sőt sok helyen akár ismét gyorsulhat a növekedés, ebben pedig a nagy jegybankok is aktív szerepet vállalnak a támogató monetáris politikával. A csökkenő nyomás jele, hogy végre aláírhatják az Egyesült Államok és Kína között létrejött kereskedelmi egyezményt, és az európai piacon fejfájást okozó Brexit ügyére is pontot tehetnek.
A kockázatok tehát mostani tudásunk alapján jelentősen csökkentek, de természetesen nem múltak el. Az elmúlt napokban a kedélyeket például a geopolitikai feszültségek borzolták, az amerikai és iráni vezetés közötti katonai csetepaté például érezhető aggodalmat okozott. De az is nehezen prognosztizálható, hogy az amerikai belpolitikai események (kezdve a Trump elleni alkotmányos eljárással, egészen a novemberi elnökválasztásig) hogyan fognak alakulni. Extra kockázatot jelenthet például, ha valamelyik balos jelölt lenne a demokraták jelöltje, míg ha az illető nyerne is, az rövid távon szinte biztosan visszaeséssel járna. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy az amerikai vállalatokkal rég nem látott (túl)értékeltség mellett kereskednek a tőzsdéken, de a világszerte rekordszinten álló állami és vállalati adósságállomány miatt is sokan aggódnak.
Mindezek alapján az sem lenne meglepő, ha az első öt nap koreográfiája abból a szempontból is visszaköszönne, hogy éves szinten ugyan növekedést látnánk, ám ez erős kilengések, fokozott volatilitás kísérné.
Sok a lemondás. 
